Eltűnt 777-es: folytatni kellene a kutatást!

A korábbi bejelentésekkel ellentétben az eltűnt 777-es utáni kutatás 2017-ben is folytatódik, de nem arról van szó, hogy az ausztrál–malajziai–kínai vizsgálók esélyét az egész következő évre kiterjesztenék: mint kiderült, csupán a most folyó kutatás lezárását tolták ki jövő év januárra–februárra, vagyis annak az úgynevezett „ívnek” a tengeralatti felderítését, amelyet a gép által automatikusan küldött adatok alapján az utasszállító valószínű vizet érésének helyszíneként jelöltek meg.

Mint ismeretes, a kutatóhajók által vontatott vízalatti felderítő egységek eddig a gép roncsait nem találták meg, csak bizonyos más emberkéz-alkotta tárgyakat, amelyekről aztán kiderült, hogy hajók maradványai.

Az ívből még vagy tízezer négyzetkilométer van hátra, és a keresést a rossz időjárás hátráltatja. A két kutatóhajó egyike sem tud ebben a pillanatban a térségbe hajózni, de a keresést irányító ausztrál hatóság azt reméli, a déli féltekén beköszöntő tavasz hamarosan kedvezőbb körülményekkel segíti a felderítést. Ugyanakkor a jelek szerint ha az ívben nem találják meg a gép roncsait, akkor egyelőre további erőfeszítéseket már nem terveznek az eltűnt Malaysia-járat megtalálása érdekében, noha az utasok rokonai, főképp a kínaiak továbbra is ezt követelik.

Mindeközben néhány napja ismét az eltűnt 777-es roncsaként azonosították azt a darabot, amit Mauritius szigetén találtak legutóbb: további tizenhárom rész vár még igazolásra, de magát a fő roncsmezőt az Indiai-óceán Ausztrália felé eső zónáiban nem sikerült megtalálni.

Mindeközben egy újabb teória bukkant elő, amelynek „előnye”, szerzője, Michael Gilbert szerint, az, hogy létezik olyan elképzelés, amely a gépet szándékosan elpusztító pilóták feltételezése nélkül is megmagyarázná a 370-es járat eltűnését. Gilbert többek közt a világszerte ismert repbiztonsági szakértő, John Cox és mások véleményét is kikérte a maga teóriájának kialakításához. Eszerint a gép pusztulásának oka a kapitány előtti szélvédő, pontosabban a szélvédőfűtés tüze volt, amit a szivárgó oxigénrendszer tett nagyon intenzívvé és gyors lefolyásúvá. Ezügyben a szerző az EgyptAir egy 777-esének balesetét idézi, a gép 2011-ben a kairói nemzetközi repülőtéren gyulladt ki, és a pilótafülkéje az oxigénrendszer hibája miatt gyakorlatilag másodpercek alatt kiégett.

A kimutatások szerint 2002 és 2014 között harmickilenc alkalommal történt szélvédőfűtéssel kapcsolatos incidens, ezek közül nyolc volt 777-eseken. A 9M-MRO lajstromjelű Malaysia-777-es pedig abba a gyártási sorozatba tartozott, ami ezekben az esetekben úgymond „felülreprezentált” a szerző szerint. Ugyanakkor a gépet az eltűnése előtti időszakban többször javították a pilóták oxigénrendszerét.

Gilbert úgy rekonstruálja a lehetséges eseménysort, hogy a kapitány oldalán a szélvédőfűtés kigyulladása után a kapitány megpróbálta a fülkében elhelyezett tűzoltó készülékkel elfojtani a lángokat, miközben a másodpilóta délnek fordította a gépet és az erre a helyzetre vonatkozó checklist szerint lekapcsolta a szélvédőfűtést illetve az ezt tápláló áramkört, de ugyanezzel a kapcsolóval a műholdas kommunikáció áramellátását is megszüntette. Az oxigén-táplálta tűz pedig szinte ugyanakkor átégethette a transzponder biztosítékát is, ez lenne tehát az oka annak, hogy a gép „nyomtalanul”, követhetetlenül repült tovább.

A tűz és a füst a pilótákat is kikényszerítette a pilótafülkéből, miközben a gép tovább repülhetett, de néhány perc múlva maga a szélvédő is berobbanhatott, tehát a tűzhöz katasztrofális kihermetizálódás járult, ennek következtében megszűnt az oxigén utánpótlása, tehát a tűz is kialudt, de közben egy idő után az utaskabinban is elfogyott az oxigén.

Viszont a jelek szerint épp ez lehet az oka, hogy most nem találják a gépet, ugyanis a kitört szélvédő miatt a 777-es légellenállása jóval nagyobb lehetett, mint amivel egyszerűen a meglévő üzemanyag szerint számolhattak, tehát az irányítás nélkül dél felé repülő gép előbb fogyasztotta ki a kerozint, mint azt kikövetkeztették a ping-adatokból. Vagyis a 777-es ugyanannyi idő alatt rövidebben repült, és valahol az eddig kutatott zónáktól északabbra ért vizet.

A Flightglobal kommentárja szerint éppenséggel ennek az új teóriának a felbukkanása is azt igazolja, hogy nem lenne szabad felhagyni a kutatással, hanem azt ki kellene terjeszteni a jelenlegi 120 ezer négyzetkilométeres zónától északra is.

* * *