Biztonságosabb az ég Európa felett

Ha a 2250 kilogrammnál nagyobb maximális felszállótömegű, kereskedelmi repülésben részt vevő merevszárnyú repülőgépeket tekintjük, akkor kiderül: míg 1999-2008. között átlag évi 32 repülőesemény történt, ebből 5 halálos volt, addig 2009-ben ez a szám 20 és 1, míg 2010-ben 26 és nulla.

A helikoptereknél a változás még kedvezőbb: 1999-2008. között évi 9 esemény történt, melyből 3 halálos, 2009-ben 5 esemény, két halálos kimenetelű volt. 2010 páratlanul biztonságos év volt: két esemény, emberveszteség nélkül.

Érdekes kép rajzolódik ki, ha összevetjük az EASA működési területének és a világ többi részének statisztikáit. Míg 2001-ben a merevszárnyúaknál 11 halálos áldozattal járó repülőesemény történt Európában és 58 a világ többi részén, addig ez 2010-re nullára, illetve 47-re csökkent. A katasztrófák idején az esetek 45 százalékában tűzoltási feladatokat végzett a repülőgép, 21 százalékában pedig ejtőernyős-ugratást hajtottak végre vele: ez a két, azonosítható legnagyobb kockázatú repülési ágazat (egyéb, részben nem ismert tevékenység 24 százalékban fordult elő).
A forgószárnyasoknál is hasonló a tendencia: itt a 2006-os év volt a legrosszabb, 5 „saját” és 15 külső országban történt halálos katasztrófával. Ez 2010-re tehát csupán öt távolabbi és nulla európai halálos eseményre csökkent.

Az repülés az utasok számára egyre biztonságosabb az egész világon: míg 1948-ban még 5 halálos áldozat jutott 100 millió megtett utasmérföldre, ez 1968-ra 0,5-re, míg 1997-re 0,05-re csökkent, és ez az arány azóta is maradt ezen az alacsony szinten. Ha mégis bekövetkezik a legrosszabb, még mindig nagy a túlélés esélye: 2001 és 2010 között a fedélzeten utazók, azaz a személyzet és az utasok 95 százaléka túlélte a katasztrófát.

A 10 millió repülésre jutó, utasok halálával járó katasztrófák száma is radikálisan csökkent:  Az 1993-as 21-ről 2006-ra 5-re, és azóta a világon évi 4-5 ilyen végzetes repülőesemény történik. Az eloszlás viszont több, mint tanulságos: míg az EASA működési területén 3,1 ez az érték, addig Észak-Amerikában csupán 2. Afrika 47,7 eseménnyel, toronymagasan vezet, a kontinenst Nyugat- és Közép-Ázsia követi 24,4, majd Dél- és Délkelet-Ázsia 11,1 halálos repülőeseménnyel 10 millió repülésenként. Sajnálatos módon az EU-n és az EASA-n kívüli országok által üzemeltetett kereskedelmi repülőgépekkel történt halálos katasztrófák száma: a 2009-es 39-től 2010-re 47-re nőtt az ilyen esetek száma. Ebből a 47-ből 27 utasszállító, 9 teherszállító és 11 egyéb repülési feladat közben történt emberéletet követelő katasztrófa 2010-ben, szerte a világon.

A kereskedelmi repülésben történt repülőesemények kivizsgálásának adatai szerint az okok között magasan a repülőgép feletti uralom  elveszítése (LOC-I) szerepel, legyen szó időleges vagy végleges elvesztésről. A műszaki hibák szerepe nagyságrenddel kisebb ennél, és ennél is kevesebb esetben mutatható ki a légiirányítás szerepe.

2001. és 2010. között a nem halálos események okainak sorában vezet a nem megfelelő pályamegközelítés, ezt követi a hajtóműveken kívüli alkatrész- vagy rendszerhiba, illetve az engedély nélküli pályahasználatból eredő, majd a földi kezelés (gurulás, parkolás, mozgatás) közbeni események.

A halálos katasztrófáknál a már említett, kontrollvesztés vezet, majd a lezuhanás utáni tűz és füst szedi a leggyakrabban áldozatait. Ezt követi az irányított földnek repülés (Controlled Flight Into Terrain, CFIT), majd a hajtóműhiba.

Érdekes megfigyelni a 2006. óta gyűjtött adatokat a 2250 kilogrammnál könnyebb maximális felszállótömegű légijárművek (a repülőgépek és helikopterek mellett motoros sárkányok, motoros siklóernyők, ultrakönnyű repülőgépek, gyrokopterek) körében. A 2006-2009-ben átlagos 1180 légiesemény 2010-re 1047-re csökkent (-11,3 százalék), a halálos események száma 153-ról 129-re (-15,5 százalék) és a járműveken utazó áldozatok száma 217-ről 189-re (-13 százalék) csökkent. Ez jelzi, hogy a kisgépes repülés területe is egyre biztonságosabbá válik, nem csak a kereskedelmi repülésben részt vevő, európai légügyi hatóságok felügyelete alá eső repülőgépekkel végrehajtott repüléseké.

Az Európai Repülési Biztonsági Ügynökség 2010-es légibiztonsági jelentése az EASA  „felségterületén”, azaz a 27 EU-tagállam mellett Izland, Lichtenstein, Norvégia, és Svájc légterében történt események feldolgozásán alapul. Az adatok alapja az ICAO 13. melléklete szerinti adatközlés, mely a katasztrófák és súlyos repülőesemények kivizsgálását és az ICAO felé történő jelentését szabályozza. Ezt egészítette ki az EASA működési területe tagországainak további, a 2250 kilogrammnál kisebb maximális felszállótömegű légijárművek eseményeire vonatkozó, önkéntes jelentései, melyeket az EASA 2006. óta gyűjt.