Vitorlázórepülő-vb: az utolsó nap volt a döntő
Az időjárás nem fogadta kegyeibe a versenyzőket, akik a második hét nagyobb részét is a földön töltötték: csak kedden, pénteken és szombaton volt lehetőség a repülésre. A hét elején jobb volt a helyzet, akkor még a várva-várt gomolyfelhők is megjelentek az égen, viszont pénteken ismét száraztermikekben mérték össze tudásukat a versenyzők. A feladatok is ennek megfelelően alakultak: hétfőn még hagyományos távot írtak ki a szervezők, míg pénteken és szombaton inkább AAT volt a feladat, így a pilótákra volt bízva, hogy a rendelkezésre álló idő alatt hány kilométert teljesítenek.
A munkát azért így sem úszták meg a versenyzők: múlt vasárnap és hétfőn is ki kellett állni a rajtrácsra a gépekkel. A szervezők csak délután fújták le a versenyszámokat, ugyanis addig még reménykedtek a repülhető körülményekben. Kedden egy kicsit megmutatta magát az igazi argentin időjárás: végre gomolyfelhők borították az eget, így mind a három géposztályt hosszabb feladatra tudták küldeni. Igaz, korán kellett indulni, mert az előrejelzés szerint zivatarok kialakulására lehetett számítani.
A magyarok kedden eltérő taktikát választottak: Földi Zoli elsőként indult el a Club mezőnyből, és végül sikeresen be is fejezte a távot, mielőtt az eső elérte volna a repülőtér környékét. Mészáros Zoli inkább kivárt, és nem indult el a korai, még gyengébb időjárásban. Végül ő is hazaért, de az eredményére rányomta a bélyegét a Chavez környéki zivatar, így a szembeszéllel küzdve volt kénytelen küzdeni a feladat végén, és az utolsó gépként ért haza, majdnem este hétkor. A lengyel géppárt még így is sikerült megelőznie, mert ők terepre szálltak az egyre romló időjárás miatt.
A Worldben ez a hét az argentinokról szólt: igaz, nem ők, hanem a lengyel Jedrzej Sklodowski nyerte a keddi számot, de a házigazda géppár tagjai, Eduardo Crego és Jorge Tartara előreléptek összetettben, és megelőzték Pásztor Mátyást, aki így a harmadik helyre szorult vissza. Matyi a kilencedik helyen zárt, és az összetettben száz pontos hátrányt szedett össze az argentinokkal szemben.
A hét közepe „nyugodalmasan” telt a mezőny számára, ugyanis az időjárás alkalmatlan volt a repülésre. A szervezők mindenesetre nem adták fel a reményt, pedig a délkeleti szél hűvösebb és nedvesebb levegőt hozott az Atlanti-óceán felől, ami felhőtakarót terített a repülőtér felé. A versenyzők némi rezignáltsággal vették tudomásul a döntést, hogy a láthatóan rossz idő ellenére is fel kell készíteni a gépeket a feladatra, és sokan voltak, akik inkább ki sem húzták a gépüket a rajtrácsra.
Pénteken ismét repülésre alkalmas nap következett, a meteorológusok szerint azonban ismét zivatarok kialakulására lehetett számítani, így korán elindították a mezőnyt. A zivatarveszély miatt AAT-feladatot írtak ki, ami azt jelenti, hogy a pilótáknak adott idő alatt kell a legnagyobb távolságot lerepülniük, viszont az útvonal megválasztása rájuk van bízva, az egyedüli feltétel az, hogy érinteni kell több, előre meghatározott nagyságú kört. Ezeket a feladatokat inkább bizonytalan időben szokták alkalmazni, mert így a versenyzőknek van lehetőségük arra, hogy a zivatarokat kikerülve értékelhető számot teljesítsenek.
Szerencsére a pénteki nap jobban sikerült, mint a múlt heti versenyszámok, így a mezőny kilencven százaléka haza is ért. Worldben egy cseh-francia csapat verődött össze, akik együtt mentek végig a távon, és végül megszerezték az első öt helyet. Pásztor Matyi előttük indult néhány perccel, de együtt ért be a mezőnnyel, így végül csak a napi 12. helyet szerezte meg, de mivel az összetettben vezető argentin párost meg tudta előzni, ezért csökkenteni tudta a hátrányát. A Club géposztályban Földi Zoli a kiváló eredménynek számító hatodik helyet szerezte meg a napi feladat során, annak ellenére, hogy majdnem egy órával előbb indult el a feladatra, mint a végül napi győztes cseh géppár tagjai. Mészáros Zoli a 26. helyen zárta a napot, így összetettben a két Zoli helyet cserélt, bár sajnos így is csak az utolsó harmadban foglaltak helyet.
Szombatra nagyon szorossá vált a verseny mind a három géposztályban, és reggel is úgy tűnt, hogy repülhető idő lesz. Végül ismét AAT-t tűztek ki a szervezők, és sokan számítottak arra, hogy az utolsó lesz a döntő nap, mert a jobb idő miatt magasabb pontszámot lehet majd elérni a versenyszám végére.
A várakozások végül be is igazolódtak, mert a korábbi számokhoz képest szombaton valóban több pontot lehetett szerezni. Sajnos ez lett Pásztor Mátyás balszerencséje is, aki ekkor csak a 15. helyet tudta megszerezni. Az összetettben előtte álló argentin géppár, és a mögötte egyre jobban hajrázó Sklodowski is megelőzte az utolsó számban, így sajnos az összetettben lecsúszott a dobogóról, és végül a negyedik helyen zárta a világbajnokságot. Édesapja, Pásztor György a 19. lett. Nem kell azonban elégedetlennek lennünk: ha bárki azt mondja a vb előtt, hogy a magyar válogatott egyik pilótája a negyedik helyen végez, valószínűleg mindenki aláírta volna az eredményt. A világbajnok végül az argentin Sebastian Riera lett, második honfitársa és géppárja, Jorge Tartara, a harmadik pedig a lengyel Jedrzej Sklodowski. Ez volt egyébként az utolsó alkalom, amikor PW-5-el rendeztek világbajnokságot, jövőre ez a géposztály megszűnik, és átadja a helyét a 13 méteres gépeknek.
Clubban a két Zoli sajnos nem tudott jó eredményt elérni az utolsó versenyszámon, és nem is tudtak együtt végigmenni a feladaton. Mészáros Zoli végzett előrébb, ő a harmincnegyedik, Földi Zoli a harmincötödik helyet foglalta el a napi eredménylistán. Összetettben ugyanebben a pozícióban végeztek. Ezt a géposztályt szintén egy argentin versenyző, Santiago Berca nyerte meg, második az ausztrál Tobias Geiger, harmadik a cseh Roman Mracek. Ebben a géposztályban egy igazi herceg is versenyzett: a spanyol királyi ház tagja, Alvaro de Orleans Bourbon egy ASW-20 pilótafülkéjében vágott neki a világbajnokságnak, azonban a második hétre beteg lett, így haza kellett utaznia, és nem tudta befejezni a versenyt.
Standard géposztályban is sokáig reménykedtek az argentinok abban, hogy végül egy hazai versenyző végez majd az első helyen, végül azonban a lengyel Sebastian Kawa és a német géppár tagjai, Mario Kiessling és Felipe Levin papírforma szerint, magabiztos teljesítménnyel szerezték meg az első három helyet. Ebben a géposztályban nem volt magyar érdekeltség.
Gönczi Péternek, a magyar válogatott edzőjének köszönhetően a hazai érdeklődők újabb részleteket tudhattak meg az argentin terepekről és viszonyokról, amikről már az előző cikkünkben is írtunk. Mivel a terepek nagy része körbe van kerítve, ezért minden esetben elő kellett keríteni a földterület tulajdonosát, ugyanis ha a kapukról a csapatok levágták a láncot (ahogy ez lengyelekkel egyszer elő is fordult), azt a helyi hatóságok nem igazán tolerálták. A szervezők ezért minden szállítókocsi mellé adtak egy helyi segítőt, aki közreműködött a rendőrséggel, illetve a tulajdonosokkal való egyeztetésben. A bérelt gépek argentin tulajdonosai egyébként végig ott voltak a versenyen, ők voltak az elsődleges kisegítők, így nem volt hiány a lelkes segítőkből, ami komoly könnyebbséget jelentett a versenyzők számára.
Szintén a magyar válogatott edzőjétől tudjuk, hogy a biztonságra is nagy figyelmet fordítottak, minden eligazításon figyelmeztették a szervezők a versenyzőket az óvatosságra. A reptér tíz kilométeres körzetében csak balra lehetett spirálozni, és a három kilométeres célkör is azért volt, hogy a versenyzőknek ne kelljen épp csak „átesniük” a repülőteret határoló kerítésen. Ennek ellenére a bolyrepülés jelentős kockázatokat rejtett: Pásztor György például azért végzett hátrébb a többieknél, mert egy idő után már nem érezte biztonságban magát a többi gép között, és inkább elszakadt a bolytól, igaz, így rendre csak rosszabb eredményeket tudott elérni.
A célba érkezés módja továbbra sem változott, azonban egyre többen voltak, akik a végsiklás után már nem jutottak el a repülőtérre, és a szomszédos mezőkön szálltak le. Ebből egy apróbb baleset is történt, amikor a leszállópályától nem messze az egyik gép egy kukoricamezőre szállt le. A magas növényzetben elakadt a szárny, a gép berádlizott, és a futómű is megsérült. A szerencsétlenül járt repülőt azonban a helyi szerelők egy éjszaka alatt meg is javították, így a másnapi – később persze lefújt – versenyszámon már részt tudott volna venni a balszerencsés pilóta is.
Idei esélyek, további reményekPásztor Mátyás mostani jó szereplése azért is kiemelten fontos a magyar repülősport számára, mert tavaly nyáron a texasi Uvaldéban rendezett világbajnokságon nem tudott részt venni az egyik legnagyobb esélyes, a 2008-as világbajnok Gulyás György. Argentínában viszont ismét bizonyossá vált, hogy a hazai pilóták az ismert nehézségek ellenére is meg tudják mutatni magukat a nemzetközi porondon, és örömmel mérik össze tudásukat más nemzetek versenyzőivel. A 2013-as versenyszezon pedig csak most kezdődik: idén több versenyen, így az Európa-bajnokságon és az ifjúsági világbajnokságon is szoríthatunk majd a magyar pilótákért.
