A B-52-estől a Li-2-esig: szliácsi szépségek

Szeptember első hétvégén a repülés szerelmeseinek többsége azon gondolkozott, hogy Szlovákiába vagy Szerbiába menjen, esetleg mindkét helyre ellátogasson. Északi szomszédainknak nincs szerencséje a SIAF (Szlovák Nemzetközi Repülőfesztivál) megrendezésével. Tavaly a lengyelek Radomi Repülőnapjával, idén a Szerb Légierő 100 éves évfordulóját ünneplő batajnicai rendezvénnyel kerültek egy hétvégére.

A Szliácsi repülőbázis Szlovákia nemzeti identitásának a helyszíne, hiszen az 1944-es Szlovák Felkelés idején Try Duby (Három Tölgy) repülőterére települt a 1. Önálló Csehszlovák Vadászrepülő Ezred Lavocskin La-5 vadászgépekkel. A felkelést ugyan leverték, de a repülősök küzdelme (köztük sajnos a fegyvertelen magyar Ju-52m lelövése) beleivódtak a szlovák történelem lapjaiba.

A repülőfesztivál egyik témája is világháborús volt, 90 éves lett volna Otto Smik, aki 1940. március 18-án, a szlovák független állam megalapítása után illegálisan elhagyta az országot és Franciaországba utazott. Franciaország kapitulálása után elment Angliába, jelentkezett a Királyi Légierőnél. Kiképezték pilótának és 1944. november 28-i haláláig – ekkor már Királyi Légierő 127. századának parancsnoka volt – összesen 11 igazolt, 1 valószínű légigyőzelmet aratott, valamint három repülőgépet megrongált. Otto Smik a 250 szlovák egyike, akik 1939 után beléptek az RAF kötelékébe. A híres vadászrepülőre emlékeztek arcképével a szliácsi 2. század egyik L-39ZA függőleges vezérsíkján.

Az időjárás nem fogadta keblére a szombati napra kilátogató nagyszámú nézősereget, amelyben sok-sok magyar szó is hallatszott. A Szlovákiába élő honfitársaink mellett nagyon sokan látogattak el Magyarországról is, hiszen idén nem volt Kecskemét, és Szliács a határtól mindössze két órányira található.

A repülőnapon a házigazdák ügyesen keverték a polgári és katonai, a sugárhajtású és dugattyúsmotoros repülőgépek programjait.  A statikus program „sztárja” az amerikai Légi Nemzeti Gárda Barskdale légitámaszpontjáról érkezett, 1960-ban rendszerbe állított B-52 stratégiai bombázója volt. A vén Buff még mindig kifogástalan állapotban volt, és gyermekek és felnőttek hada rohanta meg már a repülőtér nyitásakor.  A statikus soron a szokásos Tornadó, F-16, L-39, MiG-29, L-159 gépek mellett több JAS-39 is helyett kapott. Gripenből a svéd, a cseh és a magyar légierő is kiállított. A mieink, ezúttal nem mondhatni, hogy sokat vacakoltak, mivel fegyverzetimitáció, illetve a nagyméretű üzemanyagtartályok sem voltak a 43-as oldalszámú Deltára függesztve. A svéd gép légiharc konfigurációban szerepelt, a csehek a canard/kacsa szárnyakon tigrisszemekkel ékített gépüket állították ki.

A szlovákoknál is tombol a Tigris láz. Ha kevés a repülési idő, akkor fess gépet, lehetőleg szépet. Ezt a nálunk már egyszer kitalált ideát fokozta tovább a szliacsi vadászszázad, és ezért volt Digitális Tigris a levegőben és sima festésű Tigris Fulcrum statikus soron. Azért nem szabad elfelejteni, hogy a szliácsi század sem tudott még teljes jogú tagja lenni, elsősorban pénzhiány miatt, a Nagymacskák Szövetségének, akárcsak vörös társaik néhány száz kilométerre tőlük Kecskeméten. A szlovák légierő MiG-29 szóló programja, illetve két Fulcrum imitált légiharca mindenesetre a közelmúlt kecskeméti repülőnapjait idézte fel.

A szlovákok MiG-29AS/UBS gépei egyébként büszkeségei az oroszoknak is, hiszen a jó néhány nyugati műszerrel felszerelt modernizált gépek még sokáig képezik a szlovák légierő gerincét. A MiG iroda ezért is hozta el egy An-12 szállítógép társaságában a legújabb 29-est, a M2-t. A repülőgép az indiai tendert nyert tengerészeti K/KUB és a tendert vesztett 35-ös hibridje. A lokátora nem AESA, hanem valószínűleg még az impulzus-doppler Zhuk-ME, a gép légi utántölthető, és légiharc mellett (amelyben már az R-77 és a R-73E rakéta kombinációt is bevethetik) a földi csapásmérésre is alkalmazható. A gép kétüléses, a közeli felvételen látszott, hogy az elöl ülő repülőgépvezető (valószínűleg Mihail Beljajev a MiG berepülő főpilótája) nem orosz, hanem francia gyártmányú Topsight-E sisakban repült. A sisak az indiai KUB gépekhez már integrációra került, ezért az új MiG-ekhez valószínűleg rendelhető lesz. Néhány hete felreppent a hír, hogy a szlovák vadászokhoz is rendszeresítik az R-77 aktív légiharcrakétát, aztán jött egy hivatalos cáfolat. Tény azonban, hogy Szlovákia szomszédai Gripen és F-16 gépeikhez már régen az AIM-120C shotterket rendszeresítettek, Ausztria nem rendelkezik BVR – látóhatáron túl alkalmazható –  rakétákkal, Ukrajnában viszont elérhető aktív R-23 fejlesztés és R-77 rakéta is.

A harci repülőgépek közül a svédek Gripenje, a belgák F-16MLU-ja és a sógorok Eurofightere is bemutatót repült, de a legjobb demót a svájci légierő F/A-18C gépével Deasy Knittel repülte. Ha a páros műrepülést is díjazni lehetne, akkor itt is volt világbajnok program, amit a lengyel légierő 21. repülőezredének Szu-22M4 géppárja követett el. Az infracsapda szórással is megspékelt bemutató gyakorlását e sorok írója látta már tavasszal Swidwinben a bázisukon, de azóta is csiszoltak a „műsoron”.

Nem feledkezhetünk el a szlovák L-39-es bemutatóról, amelyet, örömömre, nem a Biele Albatrosy egykori színeire festett, hanem harciasabb tereptarka L-39ZA repült, és természetesen itt is szerepet kapott a hányatott sorsú L-139 ALCA is, amelyből már az EADS repülőgépgyártó vállalat is rendelkezik 4 példánnyal. Az ötödiket visszaadták a cseheknek, kárpótlásul a CASA C-295-ös gépek önvédelmi rendszerének hibái miatt. A belgák a Falcon mellett egy Augusta A-109-essel, a csehek pedig a díszfestett Tigris Mi-24D csatahelikopterrel repültek.

Statikus soron ritkán látható a lengyelek Powitz-i bázisáról átrepült C-130E szállító repülőgépe. Most megtekinthető volt.

A katonai kötelékek közül a lengyel Orlik Team a turbólégcsavaros iskola- és gyakorló PZL-130 Orlik gépekkel rajzolt figurákat az égre, a Frecce Tricolori immár sokadszor a közönség által legjobban szeretett és nézett bemutatóját repülte. A két kötelék  mellett a vitorlázó műrepülés magasiskoláját mutatta be az Ocsovai Pásztorok csapata négy darab Blanik vitorlázógéppel.

A Red Bull két volt katonai géppel, a P-38 Lightning-el és a AH-1 Cobra helikopterrel repült, a hazaiak a Retro Sky Team német és orosz harci gépnek álcázott Zlinjeivel és egy JaK-kal mutattak be egy elképzelt csatajelenetet.

A statikus Gripennek kívül is volt magyar résztvevő még a programban, hiszen a GoldTimer Alapítvány Li-2 utasszállítója ebben az évben is repült, és a landolás után magyar és szlovák zászlóval hirdette, hogy két kis nép, amely egymás mellett él Közép-Kelet Európában, és kisebbségként egymás országában is, a kultúrája, nyelve megtartása mellett békében és barátságban élhet. Veres Zoltán Szu-29-el, elsősorban földközeli manővereivel ismét elkápráztatta a nagyérdeműt.

A repülőnap élvezetét nagyban emelik a még mindig olcsó szlovák pecsenyék, kolbászok, a sörök és a vendéglátás. Ebben az évben már juhtúros sztrapacskát is lehetett enni, mint szlovák nemzeti eledelt, és megjelentek a kínai szlovák tészták és szendvicsek is. Negatívum, hogy a betevőről gondoskodtak, de kevés mellékhelyiség volt, ami összhangot teremtett volna... A szemétgyűjtőkből sem állt elegendő rendelkezésre, így mondhatni a nap végére PET palackos, műanyag üveges szemétteleppé vált a szliácsi bázis közönség számára megnyitott része.

A hiányosságok ellenére is remélem a következő Szlovák Nemzetközi Repülőfesztiválon ismét találkozunk.