A BUK rakéta, és ahogy működhetett Kelet-Ukrajnában

A lehető legautentikusabb forrás, a Győrben állomásozó 12. Arrabona légvédelmi rakétaezred honlapján jelent meg elemzés arról a fegyverről, amely feltehetően a Kelet-Ukrajna felett repülő Boeing 777-es pusztulását okozta. Az ismertetőt az alakulat engedélyével közöljük.

A BUK légvédelmi rakétarendszer egy önjáró, közepes hatótávolságú, föld-levegő típusú légvédelmi rakétarendszer, amelyet cirkáló rakéták, precíziós fegyverek, forgó- és merevszárnyú repülőgépek megsemmisítésére terveztek. Először 1979-ben állt szolgálatba a Szovjetunióban. Számos változata kerekes és lánctalpas alvázon, valamint tengerészeti platformra telepítve is elérhető.

A komplexum a föld-levegő légvédelmi rakétarendszerek mind a négy fő elemével rendelkezik, úgymint: helyzet-meghatározó és célmegjelölő radar, irányító elem, rakétaindító elem, illetve logisztikai elem.

Tervezésekor a fő szempont az volt, hogy az új rendszer minden paraméterében fölülmúlja a felváltani tervezett 2K12 KUB rakétarendszert. Ennek érdekében Ardalion Rastosov (a BUK és a KUB rendszer főmérnöke) 1971-ben Egyiptomba utazott, hogy lássa a KUB-ot működés közben. A látogatás hatására a mérnökök arra a következtetésre jutottak, hogy a BUK indítóállványoknak rendelkezniük kell saját tűzirányító radarral, így kiküszöbölték KUB indítóállványok rávezető és célmegjelölő lokátortól való függését.

Ez azt jelenti, hogy míg a KUB tűzalegységek (ütegek) – habár négy indítóállvánnyal (TEL – Transporter-Erector Launcher) rendelkeztek – egy időben csupán egy légi célra voltak képesek megsemmisítő tüzet kiváltani, addig a BUK alegységek (ütegek) indítóállványai (TELAR – Trasporter-Erector Launcher And Radar) önállóan, egyesével is képesek tüzet kiváltani egy-egy légi célra. (A BUK alegységek képesek vegyesen is alkalmazni a KUB alegységekhez rendszeresített TEL, illetve a saját TELAR típusú indítóállványokat.)

Konfigurációtól függően egy BUK alegység – a célmegjelölést végző felderítő radarberendezésen és a vezetési ponton kívül három TELAR vagy két TELAR és egy TEL típusú indítóállványt foglal magába. A rendszer működése során a célok felderítését és azonosítását a komplexum részét képező 9SZ18 radarberendezés végzi. (Mivel számos változata interoperábilis egymással és más rendszerek indítóállványaival is, ezért nehéz konkrét képet mutatni a rendszer képességeiről, de – a modernebb komponensekkel számolva – a hatásos visszaverő felület függvényében a rendszer képes célt követni már akár 30 méteres magasságon és ideális esetben akár 140 km-es távolságban is.)

A megsemmisítésre kiválasztott cél paraméterei a felderítő radarberendezéstől egy vezetési ponton keresztül kerülnek továbbításra az indítóállványokra (9A310/9A38 TELAR), amelyek a kapott célparaméterek alapján felderítik és követésbe veszik a kijelölt légi célt, majd döntés esetén indítják a félaktív önrávezetés elvén működő rakétát, illetve rakétákat. Ez a rakétatípus, illetve rávezetési mód igényli, hogy az indítóállvány radarberendezése „megvilágítsa” részére a célt, azaz olyan elektromágneses hullámokkal sugározza be, melyeket a cél felületéről visszaverődve a rakéta önrávezető feje képes venni és ez alapján a rakétát a célra vezetni.

A rakéta a célt csak legritkább esetben semmisíti meg közvetlen találattal, az esetek legnagyobb részében a harci rész felrobbantása, azaz repeszek ezreinek a cél irányába, nagy sebességgel és energiával történő továbbítása és ezáltal a légi jármű testének megrongálása (dekompressziót okozó, illetve a légáramlatnak a megsérült törzsön végzett pusztító hatása) által érik el a kívánt megsemmisítő hatást.

A komplexum jellegzetessége, hogy a TELAR típusú indítóállványok képesek autonóm működésre, azaz - bizonyos határok között – saját célfelderítésre is. Valószínűsíthetően a maláj utasszállító repülőgép esetébe is ez történt, azaz központi célfelderítés és főként célazonosítás nélkül, önállóan (vagy esetleg optikai eszközzel történő célfelderítést követően) állt célra a célkövető radarberendezés, amely ezt követően úgy működött, mintha központi célelosztás valósulna meg: célkövetés – besugárzás (alávilágítás) – rakétaindítás – …és sajnálatos módon célmegsemmisítés.

A komplexumhoz gyártott, legnagyobb képességű rakéta képes légi célt leküzdeni 42 km ferdetávolságon (számos helyen található adat 50 kilométeres hatótávolságról), akár 25 km magasságban is. Elmondható róla hogy rendszerbe állítása óta folyamatosan fejlesztik, 2016-ban tervezik a legújabb M3-as verziójának hadrendbe állítását.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!