A Duna fölött repülni: megtiszteltetés!
Jóri Tamás, a Magyar Repülő Szövetség főtitkára, a Malév Repülőklub pilótája a maléves kötelék vezérgépében, egy Z-142-esben Móczán Jánossal repült a légiparádén.
A Piper Pownee volt a balkisérő, ez a gép az egykori Il-18-asok Malév-arculatát hordozta, a jobbkísérő Maule a Tupoljevek festésében, a mi Zlinünk pedig az utolsó Malév-arculat szerint festve repült.
Tehát az ugyancsak Malév-színekben pompázó Li-2-essel együtt maléves felvonulás is volt augusztus huszadikán... Viszonylag egyszerűnek tűnik a feladat, végighúzni a Lágymányosi hídtól az Árpád hídig a folyó fölött.
Idén egyszerűbb volt , mint tavaly. A feladat maga ugyanaz, de tavaly nagyon erős nyugati szél fújt, és a Gellért-hegy elég jelentős turbulenciát gerjesztett. Idén a föntiek a kegyeikbe fogadtak minket, úgyhogy ideális idő volt mind a vendégeknek, mind a a repülés szempontjából. Jó látás volt, nem volt szél, nem volt semmilyen zavaró körülmény. Az azért érdekes érzés, hogy az embert többszázezren nézik, de ilyenkor is a feladatra kell összpontosítani, arra, hogy pontosan érkezzünk, aztán szépen le le kell repülni.
A pontos érkezés annyit jelent, hogy adott pillanatban a Lágymányosi hídnál kellett bejelentkezni a repülésvezetőnek.
Volt egy előre kiadott kotta, sorrend, amihez tartoztak percek, mikor hova kell érni, ezt a menetrendet kellett tartani, illetve az egyperces térközt, hogy mindenki megfelelően szerepelhessen, és hogy meglegyen a biztonságos távolság a résztvevők között. Ezért kellett – régi szóhasználattal élve – tartani a CS-időt.
Gondolom ez nem annyira egyszerű, hiszen a gépek a köteléken belül is különböző típusok, más és más sebesség fekszik nekik igazán.
Ez így van, de a két kísérőnek több tartaléka volt. Mi húztuk a zászlót a Z-142-essel magunk után, annak a sebessége elég kötött volt, 120-szal haladtunk, és a többeik ehhez alkalmazkodtak. Mi pedig az előttünk lévőkhöz képest kellett, hogy tartsuk a térközt.
A fellépők egy része Budaörsről indult és a budaörsi reptér frekvenciáját használta, azután kellett rátérni a Display hívőjelű repülésvezető ferekvenciájára.
Mindenki felszállt, majd elért a várakozási légtérhez, ami a Lágymányosi hídtól délre terült el, és ott kellett átváltani a Display-frekire, amit a bemutatóterület repülésvezetője használt, és ami azért volt külön frekencia, hogy más ne forgalmazzon, csak az, aki ezt az úgynevezett eseti légteret használja.
Gondolom, nem mindennapi élmény, hogy abban a légtérben repültök, amely a hétköznapokon szigorúan tilos a számotokra.
Az R-1-es korlátozott légtér alapvetően elzárt a légiforgalom elől, pontosan a kiemelt kormányzati épületek, műemlékek, a belváros miatt, ide csak speciális engedéllyel lehet berepülni.
Kell-e hogy legyen a pilótáknak valamiféle speciális képesítésük ahhoz, hogy ezen a légifelvonuláson részt vegyenek?
Az utóbbi években a szervezők választják ki az ország pilótaiskoláiból, cégeiből, pilótáiból azokat, akiket meghívnak. Természetesen gyakorlott repülőgépvezetőkről van szó, ugyanez igaz az ejtőernyősökre is, hiszen a számukra is speciális feladat vízre érkezni a Dunán.
Végül említsünk meg néhány nevet a résztvevők közül, az egyéni szólistákon, Illés Tamáson és Veres Zoltánon kívül.
A Malév-kötelék balkisérője a Powneeval Veigli Szabolcs, a jobb kísérő a Mauleban Balassi László, ő is a klub oktatója.
A Li-2-es személyzete?
Sallai István és Győri Gyula, a Po-2-est pedig Sajtos Zoltán vezette. Megtiszteltetés volt benne lenni ebben a csapatban és a Duna fölött, a szép belvárosi épületek, a Parlament előtt repülni.
