A légjáró világjáró kalandjai a Föld összes országában
Földvári András következő kontinense az Antarktisz! Egy gazdag könyv folytatásaképp...
Március, kitört a világjárvány, sorra állnak le a járatok mindenütt, kihez fordulhatnék, ha az illető légitársaság nem volt hajlandó visszahozni lányomat és kedvesét Indiából, kihez is fordulhatnék segítségért, ha nem Földvári Andráshoz? Aki aztán, némi szingapúri közreműködéssel, talált megoldást. Mert Andrásnak nemcsak jó szíve van: a világon mindenütt megvannak a jó ismerősei a légitársaságoknál, utazási irodáknál, repülőtereken.
Ennek a könyvnek nem is egyszerűen az irgalmatlan mennyiségű „meghódított” ország és repülőtér a legbámulatosabb eleme, hanem a szerző fantasztikus emberi hálózata, az, ahogy nemcsak ismerősei, hanem barátai is teremnek a föld szinte minden pontján, ami aztán megkönnyíti az utazásokat.
Mindennek ráadásul ott a hátterében a légiközlekedés fölényes és alapos ismerete, és az utazás, nemkülönben a repülés imádata. És persze, ami még kirajzolódik a könyv lapjain, a szerző különleges nyelvérzéke és kapcsolatteremtő képessége, ami nemcsak egy-egy légitársaság alkalmazottjával szemben érvényes, hanem mondjuk egy őrült sivatagi taxisofőr, vagy egy-egy zord határőr vagy vámtiszt esetében is, aki pedig épp azon munkálkodik, hogy vagy ne engedje be őt az illető országba, vagy gomboljon le a francos európairól valami komolyabb összeget ezért.
(Nekem nem a nemlétező ország, a Moldovából kiszakított Transznyisztria határőrizeti szerveivel akadt hasonló bajom, mint Andrásnak, hanem magukkal a létező és elismert Moldova Köztársaság egyenruhásaival, még mielőtt Tiraszpol közelébe kerülhettem volna...)
A különféle társaságoknál, különféle tisztségekben eltöltött idő, beleértve a Malévot és az utolsó munkaadóját, a Turkisht, hatalmas tapasztalattömeggel ruházta fel, amit aztán egy-egy szorultabb helyzetben, például, ha egy-egy járat mégsem indult el a célzott irányba, hozzá segítette a kerülőutas megoldásokhoz. És akár csak néhány órára, akárcsak a repülőtéren vagy környékén, de ott lehetett a célországban, valamely polinéz atoll köztársaságától a különféle Guyanákon át az afrikai, olykor nem túl barátságos desztinációkig, nem beszélve az élmények mélypontjáról, Dakkáról.
Ebből a fantasztikus kavalkádból, amit Földvári András ebben a könyvben elénk tárt, hadd emeljek ki – nagyon nehéz, olyan sok a remek sztori – néhány olyan mozzanatot, ami közelebbi kapcsolatban van magával a repüléssel. Például: hogyan lehetett kijuttatni a montreali olimpiára (és vissza!) egy Boeing 707-essel a teljes magyar válogatott mellett az evezősök húszméteres hajóját? Nemkülönben hogyan sikerült elhelyezni egy gyanútlan utasszállító kabinjában a rúdugró világbajnok rúdjait? Egy drámai leszállás Rio de Janeiro repülőterén, a habbal borított pályára, szerencsére az a fránya orrfutó végül csak a helyére kattant...
A mai légiközlekedés biztonságára jellemző, hogy András ennél komolyabb légi incidensről irdatlan mennyiségű repülése során sem kellett, hogy beszámoljon, maximum egy oroszországi átstartolás-sorozatról, a rossz idő miatt, amelynek során a legveszélyesebb az egyik utas viselkedése volt, aki megpróbálta a kulcscsomójával az ablakot ütlegelve dehermetizálni a repülőgépet.
Viszont bevallom őszintén, a sárga irigység fogott el, olvasván, hogy Bhután fővárosa, Paro repülőterére, amely a világ feltehetően legizgalmasabb megközelítését jelenti a Himalája hegyei között, két légitársaság maroknyi, erre képesített pilótájának, szóval, hogy Paro repülőterére kétszer is megélhette a völgyekben való fordulózgatást. Nemlétező bakancslistám nemkülönben kiemelt repülőtere St. Maarten, ahogy a gépek a Maho Beach felől huppannak a pályára.
Irigylésre méltó családi viszonyokat előlegez, ha egy házasságkötés közvetlen előzménye egy két személyre szóló, sorsoláson nyert repülőjegy Miamiba, amit András környezete nászútnak könyvelt el. És milyen élete lehetett annak a brüsszeli képviselet-vezetőnek, aki egy nap így szól a feleségéhez: „És mi lenne, ha holnap reggel elrepülnénk Lisszabonba...” (Magánmegjegyzés: a könyvben említett luxemburgi járatnyitás alkalmával én is ott lehettem azon az első Jak-40-esen.) És mekkora truváj egyetlen nap négy országot (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia), és ami még elképesztőbb, tíz repteret is érinteni, ez a kisgépes repülés dicsérete a könyv vége felé.
És még valami: ha Földvári András olykor csak néhány órát tölthetett egy-egy országban, egy-két oldalon mégis többet tud érzékeltetni abból a világból, ahová csöppent, mint amit manapság soktízezren érzékelnek, amikor a diszkontok révén áthemzsegnek valamelyik divatos üdülőhelyre. András utazásai még a turizmus egy klasszikus korszakát idézik: elsősorban a világ elképesztő gazdagságát mutatják fel. Abban a reményben, hogy a tömegturizmus ellenére ez a gazdagság, szépség azért megmarad, pláne, ha olyan eldugott helyekre jutunk el, mint a szerző. (A könyvvel kapcsolatban az olvasó egyetlen hiányérzete: milyen jó lenne legalább a világnak ezekről a nem annyira ismert pontjairól fotókat is látni, de András Facebook-oldala ezügyben legalább részben kárpótol.)
Földvári András a föld összes országában megfordult, 2650 járaton ült és 795 repülőtéren landolt. A járvány őt is lebénította, remélhetőleg nem sokáig. Ahogy az iho/repülésnek elmondta, most már túl kellene lennie a nyolcszázon. A következő kaland az Antarktisz lesz, de nem ám a most tervezett sétajárat, hanem olyan, ami le is száll ott: a legjegesebb északi repterek, a Spitzbergák és Grönland már megvoltak.
Így válik teljessé a teljesítménye: az összes ország mellett az összes kontinens is bekerül a „hajózó naplójába.” Mert a világnak minden pontja érdekes és érdemes arra, hogy az igazi földkörüli légjáró felkeresse.
Aztán, ha megint megírja új élményeit: egy-egy különleges repülőút részletesebb történetének közreadására szívesen vállalkozik portálunk is.
(Földvári András: Elmentem világgá! 80 sztorival a Föld körül, 21. Század Kiadó)
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
