A nagy bolygóközi utak kapuja: állomás a Hold körül!

A napokban véglegesíti az orosz Roszkozmosz és az amerikai NASA a terveket egy, a Hold körül keringő közös űrállomásról, adja hírül a Sputnik.

Az orosz űrcégek egyike, az Energia tervezi az állomásnak azt a modulját, amely a jövendő bolygóközi utazások alkalmával „kikötőül” szolgál, az amerikai fél feladata lesz ezt a modult eljuttatni kísérőnkhöz a még ki nem próbált, nagyteljesítményű SLS hordozórendszerrel, az állomás és a Föld között a személyzetek szállítása az űrhajósokkal még ki nem próbált amerikai Orion-űrhajó feladata lesz.

A portál információi szerint minderről Houstonban tartanak megbeszéléseket és az orosz fél ott mutatja be a modul terveit.

A mostani menetrend szerint a modult 2021-re kell elkészíteni, rákövetkező évben szállítják ki az Egyesült Államokba, hogy aztán a 26 tonna, majd később 45 tonna hasznos terhet orbitális pályára emelni képes Space Launch System segítségével beindulhasson az állomás építése. Ennek tervei egyébként léteznek az amerikai és az európai űrhivatal koncepciói között, a NASA először úgy emlegette, mint Deep Space Gateway, majd most a konkrétabb Lunar Orbital Platform-Gateway néven fut a program.

A koncepció persze régóta ismert: igazán hosszú, a Naprendszeren belüli bolygók felé vezető utakra sokkal könnyebb egy a Hold körüli pályáról indulni, sőt, akár ott összeszerelni az ehhez szükséges űregyüttest, nem kell hatalmas energia-felhasználás árán legyőzni a földi gravitációt és áttörni a légkört, mint amikor valamelyik földi űrrepülőtérről indítanak egy eszközt. A holdkörüli állomás persze remek lehetőségeket kínál kísérőbolygónk felszínének további megfigyelésére is.

A hír mindenképp örvendetes, különösképp ahhoz képest, hogy az amúgy nem túlságosan szívélyes viszony Oroszország és a nyugati államok, illetve az USA között már elég sok alkalommal torkollott abba a moszkvai fenyegetésbe, hogy a meglévő, közösen épített és közösen használt, földkörüli pályán keringő Nemzetközi Űrállomást is szétbontják, és az orosz gyártmányú modulokból saját, csak orosz űrállomást építenek, esetleg katonai felhasználásra. Szerencsére időközben a jelek szerint sikerült összehozni a megállapodást, az állomás 2024-ig mindenképp a helyén marad.

Ami a jelenlegi amerikai elképzeléseket illeti, az SLS-Orion rendszer első nagy repülése egy háromhetes küldetés lesz, de még emberek nélkül, először földkörüli pályára, majd onnan a Hold felé. Az Orion holdkörüli pályán kap újabb rakéta-impulzust, és mintegy hetvenezer kilométerre távolodik el a Holdtól, hat nappal később pedig egyenesen a Földre kell, hogy megérkezzen, valahogy úgy, ahogy azt az űrhajó első kísérleti repülésekor lepróbálták.

Mindennek egyik első lépéseként az Oriont a hordozórakétával összekötő adaptert a napokban a NASA egyik csodálatos szerkezete, a Super Guppy repülteti majd az alabamai Huntsville-ből az összeszerelés és a start helyszínére, Floridába, a Kennedy űrközpontba. A gép maga rendkívüli jószág, az egykori négymotoros C-97 Stratocruiser átépített változata, csillagmotorok helyett már légcsavaros gázturbinákkal, a gép méretes rakterét az orr-rész elforgatásával lehet megpakolni a betonon. Az így átalakított eredetileg négy Guppyt Európában is használták: amíg nem lett Beluga, ezekkel a Boeingokkal hozták Toulouse-ba, az összeszerelés helyszínére az Airbus első típusainak részegységeit az európai gyártóhelyekről.