A Raptor újjászületne: évfordulós kérdőjelek

Húsz éve, 1997. szeptember hetedikén szállt fel először, 2005-ben állt szolgálatba, de akkor még képességei nem teljes birtokában, csak 195 példánya épült, keservesen hosszú volt a fejlesztési periódus, egy gép berepülés közben össze is tört, végül csak 187 került alakulatokhoz, és kizárólag a gyártó ország légierejét gyarapította, mégis nehéz elvitatni ennek a gépnek a történelmi jelentőségét.

Sokféleképp emlegetik a harci típusok generációs besorolásait, néha anélkül, hogy ennek viszonylag jól körülírt kritériumairól beszélnének vagy írnának. Az is sokszor előfordul, hogy egy adott gépnek egyik vagy másik tulajdonsága alapján próbálják minősíteni az illető típust: az F-22-es mint konstrukció és mint harci eszköz lényege, hogy egyszerre képes több feltételnek eleget tenni. Ezek között tehát csak az egyik a „lopakodó” jelleg, vagyis az alacsony láthatóság, a minimális radar-visszaverődés elérése a sárkányszerkezet kialakításával, a fegyverzet „elrejtésével” belső fegyverterekben, a gép szerkezetének speciális, a radarhullámok jelentős részét elnyelő festésével, de hasonlóan az alacsony észlelhetőség része, ha például a hajtóművek elülső forgórészeit hajlított szívócsatorna mögé rejtik, illetve ha a fúvókák hőkibocsátásának csökkentését is sikerül elérni.

Egy következő kérdés a szupermanőverező képesség, amely időközben nem igazán ötödik generációs gépeknek is sajátja lehet, például azoké a Szuhojoké, amelyek hajtóműveit felszerelték a kormányzásban részt vevő mozgatható fúvókákkal, de ettől még ezek nem lesznek „lopakodók". Hasonlóképp több modern vadász képes a szupercirkálásra, vagyis a hangsebesség feletti huzamos repülésre utánégető használata nélkül. Az F-22-es lényege mindezeknek a kritériumoknak a teljesítése, ezeknek a képességeknek a megléte – egyetlen konstrukcióban.

És ehhez még rengeteg olyan elem járul, ami nem látható, de döntő a modern hadviselésben, a kibocsátás nélkül dolgozó felderítő rendszerek, a digitális adatforgalom a gép, és más földi és repülő eszközök között, az, ahogy az adott helyzetet átláthatóvá, értelmezhetővé teszik a gép pilótájának, vagy ahogyan lehetővé teszik a számára , hogy többet tudjon foglalkozni a harci helyzettel, mint a gép vezetésével.

Ami a kis sebességű manőverező képességet illeti: ha repülőnapokon ritkábban is mutatják be ezeket, a videófelvételek tanúsága szerint az F-22 is tud jónéhány olyan manővert, amelyet sokan kizárólag orosz típusok sajátjának gondolnak, de a Raptor koncepciójának lényege, hogy más képességeivel a gép ne kényszerüljön közeli manőverező légiharcra, mert ellenségeit úgy győzi le, hogy azok nem is tudnak a jelenlétéről. Hogy mi a gép valóságos szolgálati csúcsmagassága, arról nem lehet tudni biztos adatot, ez a kérdés akkor vált érdekessé, amikor az oxigénellátó rendszer hibája miatt az F-22-es flottát jó ideig leparancsolták arról a bizonyos magasságról.

A harci képességek rendszereinek a fejlesztése, a fegyverintegráció gyakorlatilag folyamatos, miközben magának a „platformnak” a gyártása elég hamar és elég alacsony példányszám mellett 2012-ben leállt. Ebben persze nem a gép képességeinek elavulása volt a fő tényező, sőt, az első igazi harci bevetés Szíriában az egész világot meglepte, mert a Raptor előbb mutatkozott be éles helyzetben csapásmérőként, és nem eredeti légiharc-funkciójában.

De a Raptor túl drága lett, becslések szerint példányonként 150 millió dollár, többek közt épp azért, mert egyrészt a tervezett 750-hez képest nagyon kevés épült belőle, és mert a washingtoni politikai vezetés nem engedélyezte az eladását külföldre: Japán és Izrael lett volna például biztos vevő. A típus üzemeltetése elég drága és bonyolult, elég, ha a radarelnyelő felület megújítását említjük – bevetésről bevetésre. Mostanság válik hadrafoghatóvá a kétségkívül többféle felhasználásra alkalmas, több változatában több fegyvernem alkalmazásában üzemeltethető, és jónéhány partnerországnak is eladott újabb ötödik generációs gép, az F-35-ös, ennek fejlesztése is hozzájárult ahhoz, hogy a törvényhozók ne szavazzanak meg több Raptort. Illetve, épp mostanság hullámzik ismét vita a politikai színtéren arról, nem kellene-e mégis újraindítani a Lockheed gyártósorát, különös tekintettel az orosz és kínai ötödik generációs fejlesztésekre és az ismét feszültségekkel terhes globális állapotokra.

Egy másik érdekes kérdés, ami időről időre felbukkan elemzésekben, kicsit néha konteó ízű cikkekben: vajon biztos jól választottak a légierő akkori főnökei, amikor 1991-ben az F-22-est ítélték az úgynevezett ATF, Advanced Tactical Fighter tender győztesének, és nem a vetélytárs Northrop-McDonnel Douglas féle YF-23-ast? Újabb információk, illetve elemzések állítják, hogy a vesztes nagyobb hatótávolsággal bírt, jobbak voltak az alacsony észlelhetőséggel kapcsolatos tulajdonságai, és legalább olyan jó manőverező képességekkel rendelkezett, mint a Lockheed gépe: a hatvan fokos állásszöggel való repülést például tolóerővektoros kormányzás nélkül is teljesítette. Igaz, a tulajdonságokat nemcsak a gép konstrukciója, hanem a kétféle hajtómű is befolyásolta.

Nos, a döntés mögött olyan érvek mutatkoznak, mint hogy a döntéshozóknak akkoriban még friss volt a kellemetlen tapasztalatuk a Northrop egy másik típusának, a B-2-esnek a valóban elképesztő költségtúllépéseivel és végső soron kialakult hatalmas példányonkénti árával kapcsolatban. Egy másik érdekes momentum, hogy állítólag a Lockheed konstrukciója talán utat találhatott volna a haditengerészethez is, bár a Navy vezetői végülis elzárkóztak az esetleges hordozófedélzeti változattól.

Az YF-23 valamivel jobb konstrukció volt, de feltehetően több technológiai kockázattal, a demopéldányok például nem is kaptak kitéríthető fúvókákat, úgyhogy ezek működését nem tudták ellenőrizni. Gyanítható, hogy a példányok ára még magasabb lett volna, és akkor most még inkább nehéz lenne a döntés, vajon beindítsák-e ismét a típus gyártását, ha kiderül, hogy a szembenállások és a potenciális ellenfelek rákényszerítik erre az Egyesült Államokat.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!