AirAsia A320: azért a vihar az úr...

Azért a víz az úr... azért a levegő az úr. Az AirAsia balesete, amint azt kezdettől fogva gyaníthattuk, összefügg az időjárással. Már az esemény után készült interjúnkban említette a tapasztalt pilóta, hogy egy viharfelhő, pláne az úgynevezett szupercella, amely a monszun-időszakban a Jáva-tenger felett keletkezhetett, egyszerűen eltörheti a belerepülő gépet. Ez sokak számára hihetetlennek hangzik, de aki valaha is átélt repülést zivatarfelhőben, az nem tartja képtelenségnek, sőt: a szerkesztőnek is volt szerencséje megtapasztalni, milyen pillekönnyűséggel ragadja meg a szél, a turbulencia akár a méretes teherszállítót is. De történhet mindenféle más is: eljegesedhet a hajtómű vagy valamelyik fontos műszer, a fel- és leáramlásokban áteshet a gép, ezeket mind-mind már számba vették a baleset első kommentálói.

A tapasztalatok természetesen korábbi esetekhez, olykor viharban történt katasztrófákhoz köthetők. Ilyen volt például egy másik tavalyi eset, egy MD-83-as lezuhanása a Szahara déli részén, a már többször említett Pulkovo-154-es és az Air France A330-as-katasztrófa, illetve egy másik, kevesebb figyelmet kapott 2014-es esemény, egy ATR-72-es balesete Tajvanon. Az iho/repülés elmesélte annak a 737-esnek a történetét, amelynek a viharfelhőn való átrepülés után mindkét hajtóműve leállt, és a gépet ügyes pilótái egy New Orleans környéki gátra tették le szinte sértetlenül. Vagy, hogy egy magyarországi emléket idézzünk: a Synergon vezetőit szállító Cessna-210-es már a levegőben darabokra tört 2001-ben, egy a Dunántúlon végigsöprő viharban. De hogyan keletkeznek ezek a félelmetes jelenségek, amelyeket leginkább elkerülnie kell a pilótáknak? Erről szól repülésmeteorológus szakértőnk írása.

A technika fejlődésével a repülés egyre függetlenebb lett az időjárástól. Gondoljunk itt arra, hogy a rossz látástávolság és az alacsony felhőalap sokkal ritkábban hátráltatja a repülést, mint tíz-húsz évvel korábban.

Vannak azonban olyan időjárási jelenségek, amelyek továbbra is veszélyt, sőt sokszor igen komoly veszélyt jelentenek a repülés számára. Ezek közé a jelenségek közé tartozik például a turbulencia, a jegesedés, a szélnyírás. A zivatarfelhő (Cumulonimbus, Cb) mindezeket a veszélyeket együttesen tartalmazza. Ezen kívül zivatarfelhőben még többek között elektromos tevékenységgel, vagy jégesővel is számolni kell.

Minden repülési szabályzat tiltja a Cb felhőbe való berepülést, ez azonban nem jelenti azt, hogy a repülőgép nem kerülhet zivatarba. Ezért nemcsak a meteorológusnak, hanem a repülőgép-vezetőnek is tisztában kell lennie azokkal az időjárási körülményekkel, amelyek kialakulásukhoz vezetnek, illetve azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a bennük való repülés során találkozhat.

A zivatar a légkörben előforduló instabilitás szélsőséges megnyilvánulása, amely erős emelő mozgásokkal kapcsolatos, és elektromos kisülések kísérik. A zivatarfelhők belsejében erős felszálló légmozgások találhatók. Ezek a felhők nagy függőleges kiterjedésűek, tetejük gyakran a tropopauzáig felnyúlik, sőt egyesek a sztratoszféra alsó részébe is behatolnak. Kialakulásuk nagyon gyors (10–20 perc), szerkezetük folytonosan változik.

Zivatarfelhők kialakulásához három kezdeti feltétel szükséges. Az első a nagy nedvességtartalom a légkörnek meglehetősen vastag rétegében. A második a troposzféra nagy részére kiterjedő labilis légrétegződés, végül egy olyan emelő mechanizmus, amely a levegőt a magasba kényszeríti.

Amennyiben ezek a feltételek adottak, kialakul az egycellás zivatar. Ezek a légtömegen belüli zivatarok általában különállók, elszórtan helyezkednek el, így repülőgépekkel könnyen kerülhetők.

Veszélyesebbek a multicellás zivatarok, amelyek kialakulásához a környezet közepesen erős vertikális szélnyírására van szükség. A zivatarcella alól kifutó hideg levegő a környezet szélnyírása miatt újabb cellákat tud kialakítani.

Mindegyik cella a fejlettség más stádiumában van. Míg a csoport egyik oldalán elhalt és elöregedőben lévő cellák foglalnak helyet, addig a másik oldalon sorra képződnek az újak. Tipikus esetben ez jól látható lépcsőzetes felépítést eredményez. Egy-egy cella nem nagyon él 20–30 percnél tovább, de maga a rendszer hosszú órákig aktív lehet, és eközben nagy területet járhat be.

Az előző zivatartípusoknál hevesebb eseményeket hozhatnak létre a szupercellák. (Az alábbi felvétel 65 kilométer távolságból készült, de így is több mint félelmetes a látvány.)

Ha multicellákat kialakító szélnyírásnál nagyobb szélnyírás alakul ki, akkor eljutunk a szupercellás konvekcióhoz. A megfigyelések azt mutatják, hogy a szupercellák nagy vertikális szélnyírás esetén alakulnak ki.

A magasban erősebben fújó szél a Cb-ben növeli a vertikális feláramlást, mivel a talajon nem történik olyan gyorsan a meleg, nedves levegő beáramlása a cellába, mint amilyen gyorsasággal távozik a levegő a magassági széllel, ezért a feláramlás időben szükségszerűen gyorsabbá válik a cellán belül és igen nagy feláramlási sebesség alakul ki. Vagyis olyan kéményhez hasonló módon alakul a feláramlás, mint amikor az „jól húz". A feláramlás mértéke elérheti akár a 60 métert is másodpercenként, amely jóval erősebb, mint amire egy „normál” zivatarfelhőben számíthatunk.

A vertikális szélnyírás másik következménye, hogy a szélnyírásból eredő vízszintes tengelyű örvényességet a megkezdődő függőleges légmozgások vertikális tengelyűvé változtatják, kiváltva ezzel a Cb forgását. A spirálisan forgó légáramlás az óramutató járásával ellentétes irányú.

A leghevesebb zivataros kísérőjelenségek a szupercellákhoz tartoznak. A több órán keresztül fennálló, 12–15 kilométer magasságig nyúló forgó zivatarfelhőkben nagyon heves villámtevékenység alakul ki, a jégszemek mérete legalább 2 centiméteres, de néha eléri a golflabda méretét is, a csapadékintenzitás erős és hosszan tartó, sok esetben tornádó is kialakulhat, valamint downburstöt vagy mikroburstöt lehet észlelni.

Mindezek a veszélyek felhívják a figyelmet arra, hogy a zivatarokat el kell kerülni, a felhő belsejébe repülést tiltják a repülési szabályok, de a megközelítésük sem megengedett, 10–20 kilométeres oldaltávolság tartása feltétlenül szükséges, ugyanakkor a felhőtető felett is legalább 1000 méteres távolságot célszerű tartani.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!