Autópályán a modernitásba

Zöldi Péter   ·   2017.02.26. 16:15
ham_kislid

Szétnéztünk kicsit a kiállított képek között, vajon hordoz-e számunkra tanulságot.

Egyet rögtön az elején megállapíthatunk: Németországban a közlekedés ugyanúgy a kultúra része, mint a színház, a zene, vagy az irodalom (és még sok egyéb). Bármennyire is rossz történelmi felhangokkal terhes a Reichsautobahn építésének története, a betonszalagok tájba illesztésénél tájépítészt alkalmaztak, aki az úton végighaladó utazó nézőpontjából megkomponálta a növénytelepítés módját, a műtárgyakat, a táj feltárulását. Rossz, demagóg kérdés lenne, hogy vajon voltak-e ilyen megfontolások mondjuk az M3-as autópálya Gödöllői-dombságbeli szakaszán.

Peter Keetman fotója 1967-ből az A8-as autópályát ábrázolja a bajorországi Bergen mellett. Feltűnő a szelíden csordogáló forgalom, gondos kezek az útpadka mellett szénakupacokat képeztek. A leállósáv nélküli kialakítás már nem ugraná meg a magyar szabványt sem, az ívek és a hosszszelvény is gyanús

De ez a kiállítás nem erről szól. Inkább a fotográfus örök harcáról a pillanattal, ami mindig az egésznek egy kiragadott része. Semmi sem illusztrálhatja ezt a harcot jobban, mint az örök mozgást jelentő közlekedés állóképen való megragadása. Azután, ha szemünk van hozzá, kereshetjük a kor és a helyszín specifikumait, de tényleg csak másodsorban.

Otto Steinert fényképe a párizsi Concorde térről 1952-ből, hosszú expozícióval készült. Akkoriban a ma alapvetőnek számító, a kamera bemozdulására építő technika újszerű gondolat volt, a nagyváros lüktetésének kifejezője

Első pillantásra a fotók semmi különlegeset nem mutatnak. Fénycsíkok, erős kontrasztok, absztrakt formák. Aztán felismerhetővé válik egy autópálya, ami csillogó folyóként kígyózik a tájban. Vagy egy behavazott fasor, amiben nyilvánvalóan elhaladt egy jármű. „Autópályán a modernitásba” – hangzik a frissen megnyitott fotókiállítás címe, amely április 30-áig látható a hamburgi főpályaudvar melletti múzeumban. A kurátorok, Esther Ruelfs és Sven Schuhmacher a múzeum gyűjteményéből harminc fotó válogattak ki, elsősorban az ötvenes és hetvenes évek közötti időszakból, amelyek bemutatják ez időszak fotósainak változó reakcióját a közlekedés gyorsulására.

Peter Keetman 1956-ban készült képének címe: Az Autó. Egy fasoron kívül semmit nem látunk, de természetesnek vesszük, hogy az úton egy jármű haladt el

Az időszak fotóművészetének visszatérő témája volt a városi élet, a közúti közlekedés és az autópályák megjelenése. Ezek által vizsgázhatott a fotósok kreativitása, hogyan mutatható be egy alapvetően egy pillanatra korlátozott műfajban a sebesség, a mozgás, a mobilitás. A többszörös megvilágítások és a fénykísérletek ugyanúgy hozzátartoztak a repertoárhoz, mint a minél absztraktabb hatást keltő képkivágás.

Szintén Peter Keetman a szerzője az 1955-ben a müncheni Siegestort ábrázoló fényképnek. A suhanó villamos már a múlté, ezen a vonalon jelenleg az U3 és az U6 közlekedik. A viszonylag rövid idejű, de a bemozdulást megengedő expozíciós idő adja a suhanósság érzését

A kiállítást végigjárva látható, ahogy az ötvenes években az autó és a közlekedés a folyamatos előrelépésbe vetett szilárd hit metaforájává válik, majd később ez a hit változáson megy át. A tömeges mobilizáció képeit látva nyilvánvalóvá válik, az ember a forgalom kanalizálására szolgáló autópályák és az utak által széttépett táj foglya lesz, az autózás adta kezdeti szabadság már csak illúzió.

Toni Schneider fényképe egy ház és egy útkereszteződés viszonyát egy akkor forradalmian új látószögből mutatja be. Ma, a drónfotók korában a látószög nem, a kompozíció tökéletessége viszont lázba hozhat. Az út itt nem közlekedési nyomvonal, egyszerűen kompozíciós elemmé válik

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek