Az első óceánrepülés: hosszú átkelés sok kalanddal

iho   ·   2014.05.11. 18:45
cim

Az óceánrepülések meglehetősen kusza rendszerben élnek a köztudatban. Amikor valaki azt kérdezi: ki repülte át először az Atlanti-óceánt, rengetegen vágják rá büszkén, hogy Lindbergh. Nos, szó sincs róla: Charles Lindbergh 1927 májusában Ryan-gépével az első volt, aki egyedül és közbülső leszállás nélkül kelt át a nagy víz felett.

A repüléstörténetben jártasabbak persze tudják, hogy a valóságos dicsőség két brit pilótáé, és a történet jóval korábbi. Alcock és Brown a kétmotoros Vickers Vimy nehézbombázóval Új-Fundlandon szállt fel 1919. június 14-én, majd a bombakamrákba beépített póttartályok segítségével a kétfedeles, 360 lóerős Rolls-Royce motorokkal felszerelt gép másnap reggel 15 óra 57 perc elteltével, 185 kilométeres átlagsebességgel megtett 3040 kilométer után Írországban ért földet, némi géptörés árán, mert az a zöld mező, amit a pilóták megfelelő leszállóhelynek ítéltek, valójában mocsár volt.

Az NC-4-es felszállóban

De ez még mindig nem az első óceánrepülés volt, „csak” az első – egyhuzamban, leszállás nélkül. Ha egyszerűen azt mondjuk, melyik volt az a repülőgép, amely először tudott átjutni a nagy víz egyik oldaláról a másikra, akkor a Vickers Vimy útjától már nem kell sokat visszakeresnünk az időben: az Egyesült Államok haditengerészetének négymotoros NC-4-es jelzésű hidroplánja, hatfőnyi személyzetével és két hasonló géppel együtt a britek előtt néhány héttel indult neki a nagy kísérletnek, és a repülés végülis sikeres is volt, csak jóval hosszabb idő alatt és több leszállással.

A Curtiss hidroplánja kilencvenöt évvel ezelőtt, 1919. május 8-án startolt az NC-1-essel és az NC-3-assal együtt New Yorkból, majd két közbülső leszállás után jutottak el Új-Fundlandig. Innen a kötelék május 16-án indult el az Azori-szigetek felé, a hosszú óceáni átkelés vonalán az amerikai haditengerészet nem kevesebb, mint huszonkét hajója segítette őket egyfajta jól látható gyöngyfüzérként.

A gép a levegőben: nagy volt, és meglehetősen lassú

Azonban ez a segítség sem volt elég, az NC-1 és az NC-3 le kellett, hogy szálljon a nyílt vízen a rosszra fordult időjárás és technikai hibák miatt. Az egyik gép személyzetét egy hajó vette a fedélzetére, a másik, az NC-3-as pedig a vízen 200 mérföldet úszva(!) érte el az Azori-szigeteket. A harmadik gép, az NC-4-es viszont probléma nélkül a levegőben ért el ugyanoda.

Innentől kezdve tehát az NC-4-es lett a kísérlet főszereplője. Elég hamar megkísérelték vele a továbbrepülést, de a technika megint közbeszólt, mindössze 240 kilométer megtétele után. Meg kellett várni a szükséges pótalkatrészt és kijavítani a gépet, végül május 27-én történt meg a sikeres start és az átrepülés Lisszabonba, 9 óra 43 percnyi repült idővel.

Három motort szereltek a szokásos módon, a negyediket a középsőhöz tolólégcsavarral. Érdemes megfigyelni a hatalmas és nyilván óriási légellenállást keltő hűtőket

Kétségkívül nem egyhuzamban, de mindenesetre tíz nap és 22 óra elteltével a kontinensek közti átkelést tehát először ez az amerikai gép teljesítette, a valóságos repült idő összesen 26 óra 46 perc volt. És ezután az NC-4-es még sikeresen átrepült Portugáliából Angliába is.

Noha az amerikai gép személyzetét hősöknek kijáró ünnepléssel fogadták, a Daily Mail első óceánrepülésre (először még 1913-ban) kiírt 10 ezer fontos díját mégis Alcock és Brown repülése nyerte el, mert a kiírás szerint az átkelésnek 72 órán belüli időtartammal kellett lezajlania.

Az első óceánrepülők neve talán ezért is merült azóta sokak számára feledésbe, de az évforduló jó alkalom, hogy megemlékezzünk róluk: Albert Cushing Read parancsnok és navigátor, Walter Hinton és Elmer Fowler Stone, a két pilóta, James L. Breese és Eugene Rhodes mérnökök, valamint Herbert C. Rodd rádiós.

A restaurált NC-4-es a Tengerészeti Múzeumban <br>(fotó: Joseph May)

Tegyük hozzá, az amerikai haditengerészet nem is nevezte be a Curtiss-gépeket a versenybe, mert nem is tervezték, hogy a repülés a lassú (óránként mindössze 90 mérföldre képes) gépekkel 72 órán belül megtörténhet. A személyzet valamint az egész repülést megszervező, de az NC-1-es fedélzetén vízre szállt John Towers alezredes a kongresszus aranyérmét vehette át hazatérésük után.

A nagy, majd 38 és fél méteres fesztávolságú gépet szétszerelve, hajón szállították haza, és ma a Smithsonian tulajdona. Kicsinyített mása Lindbergh Ryanjének szomszédságában hirdeti az első sikeres óceánrepülés dicsőségét, maga a restaurált gép pedig a Nemzeti Tengerészeti Múzeumban látható, Pensacolában.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek