Az eltűnt szemétvasút nyomában

Ha esetleg nem jön a busz, és unatkozva kószálunk a megálló környékén, egy park közepén, a sűrűn igénybe vett sétálóutaktól messze bukkanhatunk valamire, ami akár elveszett sín is lehetne. Na de valóban az?

Ahogy a főváros növekedett, egyre nagyobb szükség volt a keletkező hulladék elhelyezésére. A mai XVIII. kerület akkor a senki földjének számított: az Üllői út mente, valamint távolabb Pestszentimre (az akkori Soroksárpéteri) volt csak beépítve, némileg. Az 1890-es években egy helyi földbirtokos, Cséry Lajos kínálta a megoldást a városvezetőknek. A zimonyi vasút (ma a 150-es vonal) építéséhez kitermelt kavics után maradt bányagödröket szemelte ki elsőként a városi hulladék lerakására, ám miután a MÁV kijelentette, hogy a bányákat még jó néhány évig üzemeltetni kívánja, a birtok más pontján keresett helyet.

A Főváros Köztisztasági Bizottsága 1891. december 20-án fogadta el az új szemétlerakó, és az ahhoz vezető vasútvonal terveit. A lovaskocsikon az Ecseri úti átemelőtelepre érkező, hulladékkal telt tartályokat vasúti pőrekocsikon szállították tovább a lerakóhoz. Az Ecseri úttól a szeméttelepig vezető, egyvágányú vasútvonalat a HÉV-eknél használt, folyóméterenként húsz kilogrammos sínekből, öt tonnás tengelynyomásra tervezték. A vasútépítéssel 1893-ra végeztek, de a forgalom – az engedélyezés elhúzódása miatt – csak 1895-ben indulhatott meg két, osztrák gyártmányú gőzmozdonnyal. Két évvel később épült meg a fővasúti kapcsolat is, a Soroksár–Szemeretelep (Nagyburma) vasúttal.

A szemétvasút fővonala az Ecseri úti telepről kiindulva a Nagykőrösi út, majd a Temesvár utca mentén haladva keresztezte a mai Méta és Közdűlő utcákat, majd egy deltavágánnyal csatlakozott a Burmavasúthoz. A vonal forgalma az 1920-as évek végére elérte a 20 ezer 555 kocsit. A járműállomány ekkorra már hét gőzmozdonyból és kilencvenkét kocsiból állt.

A szemétvasút nyomvonalának belső részén 1938. december 1-jén indult először villamos: az 51-es a Nagyvárad tértől az Üllői út, az Ecseri út és a Nagykőrösi út érintésével a kispesti Vas Gereben utcáig járt.

A második világháború után Budapest tovább terjeszkedett, az egykori külterületek egymás után váltak a főváros szerves részévé. A villamosvonal folytatása a Fogarasi utcáig 1957. július 2-ára, a Szabadka utcáig november 20-ára, Pestimre felső vasútállomásig 1958. november 1-jére, a Vörösfény (Nemes) utcáig 1960. december 24-ére épült meg.

Ezzel együtt a vasúti szemétszállítás is háttérbe szorult: az első pormentes utcai szemétgyűjtő teherautók 1957-ben jelentek meg a budapesti utcákon. Megszűnt a hulladék lerakása a Cséry-telepen, több mit hatvan év után a régi kavicsbánya gödreit töltötték fel a városi hulladékkal. A vasútüzem állóeszközeit 1957. augusztus 8-án adták át az FVV-nek, a járművek többségét – alapos rovancsolást követően – az 1958-ban újjáalakuló BHÉV kapta. A szemétvasút volt nyomvonalát használó 51-es villamos 1983. július 6-án, az M5-ös bevezető szakaszának építése miatt szűnt meg.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!