Az Év Pályaudvara, 2. rész: Takarékosság Luther városában

A „Nagy újraegyesített”, illetve a „Reformpályaudvar” lettek a nyertesei az idén tizennegyedik alkalommal megrendezett németországi vetélkedőnek, amelyben az Év Pályaudvarát keresi az „Allianz pro Schiene (Szövetség a Sínekért)” vasúti érdekvédelmi szervezet által kinevetett zsűri: Bayerisch Eisenstein a cseh-német határon, illetve Lutherstadt Wittenberg Szász-Anhaltban. Mindkét pályaudvar az utasbarát kialakításával vette le a lábáról a zsűrit. A díjat tizennegyedik alkalommal adták át.

Bizonyára a reformáció jubileuma is hozzájárult ahhoz, hogy Luther Márton ténykedésének színhelyet biztosító kisváros állomására terelődjön a figyelem, de ha mélyebben tanulmányozzuk a létrejött képződményt, rájöhetünk, hogy önállóan, mélyebb jelentésektől megfosztva is jelentős alkotással van dolgunk. Összetettsége, sok funkciót lefedő volta, közösségitér-jellege miatt nem véletlen, hogy a „Mindennapi mobilitás”-kategóriájában lett győztes. A zsűri úgy értékelte az építményt, mint „modern, világos, hívogató belépő egy történelmileg jelentős helyszínen”.

A korábban itt álló fogadóépület bontása után egy évvel, 2016 decemberében nyílt meg az új épület, amely naponta kétszázhúsz vonat utasait szolgálja ki. Kicsit furcsa bontásról beszélni a közlekedésépítészetben nagynevű Franz Schwechten egyik meghatározó épülete kapcsán, de ha arra gondolunk, hogy a világháború óta az eredeti épületnek csak a homlokzati falai álltak már – azok is jelentősen egyszerűsítve – akkor talán jogos lehet a teljesen új épület koncepciója. Ha pedig eltávolodunk az épülettől és a teljes személyforgalmi terület utasbarát berendezését vesszük szemügyre, akkor ez a kósza gondolatunk meggyőződéssé válhat.

A zsűri szerint a nagyon komoly, sötét színű klinkerhomlokzat megbízhatóságot sugall az utazónak: itt nem veszhetsz el, itt gondoskodnak rólad – mindegy, hogy zarándok vagy-e, vagy ingázó. Külön kiemelték a pályaudvar információs rendszerét, amely mindenhol nagyon diszkrét, de érthető.

Pompa és procc helyett a részletek iránti érzékenység uralja az együttest. A főépület ridegségét hatásosan oldja fel a pályaudvari előtér fölé boruló sátortető lágyabb formája – ez nagyban ugyanaz, amit kicsiben nálunk Kisvárdán fognak megépíteni, a méretnövekedéssel viszont a használati érték exponenciálisan nő! Mind télen, mind a forró nyárban kellemes a tető alatt – és itt kapcsolódik be egy fontos protestáns erény a történetbe: a takarékosság. Az épület tetejére helyezett napelemeknek köszönhetően közel nulla energiaigényű létesítmény jött itt létre – fontos szempont, ha meggondoljuk, hogy a durván általánosítva környezetbarátnak kikiáltott vasút járulékos funkciói mennyi energiát zabálnak fel nap mint nap.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!