Az irányítás és a Malév

Zerkowitz István   ·   2014.05.03. 18:45
cim

Egy csemege a Malév történetéből. Régebbi tagjaink olvastak már erről, de sokan vannak, akik azóta csatlakoztak ehhez a családhoz, így talán érdekes lehet újra írni e, bizton állíthatom, unikumról a Malév történetében.

Most gondolatban visszarepülünk azokba az időkbe, mikor Ferihegy már komoly nemzetközi repülőtér volt, de még IL-18-asok uralták az előteret és naponta egyszer még felhangzottak az IL-14-es motorjai, amikor indult az egyetlen megmaradt belföldi járat, a debreceni. Különleges volt ez az időszak azért is, mert a Malév IL-18 típusán a légcsavar kúp még színes volt, más más színű minden gépen és így már messziről látni lehetett, melyik lajstromú gép közeledik.

Volt azonban szervezeti különlegesség is. A légiforgalmi irányítás a Malévhez tartozott! Állambiztonsági szempontból volt ebben logika, hiszen koncentrálta a légiközlekedés felügyeletének koránt sem egyszerű feladatát, de napi működési szinten sok furcsa helyzetet teremtett.

Először is, a légitársaság szemében az irányítás csak egy költségtényező volt és ez a fejlesztési prioritásokban is meglátszott. Hosszú és nehéz út vezetett addig, míg végre beszereztek valami új eszközt, főleg ha annak valutavonzata is volt. De azért, becsületükre legyen mondva, nem kezelték az irányítást teljesen mostohagyerekként.

Az irányítás semlegessége terén már nehezebb volt a helyzet. Bár nem mondta ki fekete-fehéren senki, azért nagyjából-egészéből elvárt magatartás volt a Malév járatok előnyben részesítése. Nem abszolút értelemben, de ha megoldható volt, hogy más járat nem került igazi hátrányba, a Malév-gép jött be vagy szállt fel elsőnek. Ha kicsit hosszabbra sikerült egy-egy bevezetés, az ember szinte már várta a telefont az irányítás főnöke felé...

Persze ennek a helyzetnek voltak jó oldalai is. Mint légitársasági alkalmazottaknak, az irányítóknak is „járt” a szabadjegy és nemcsak a Malévtől! Ki is használtuk bőven, már amennyire az abban az időben fennálló utazási korlátozások mellett lehetséges volt.

Aztán megalakult a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) és az irányítás átkerült ehhez az új szervezethez. A repülőtérhez való szoros kapcsolódás megint csak szokatlan volt, de mindenképpen egészségesebb, mint a korábbi Malév-kapcsolat. A szabadjegyre vonatkozó szerzett jog jött velünk, de most már csak Malévi viszonylatban. Ami azért nem volt akkora baj, hiszen Malévval szinte mindenhová el lehetett jutni.

Persze hoztunk magunkkal még egy érdekes apróságot, ami éveken át meghatározta/megkeserítette az irányítás működését az LRI-n belül is. Az irányítás a Légiforgalmi Főosztályhoz tartozott és ennek élén gyakorlatilag két személy váltakozott, mindkettőjük Malév-képviselő volt, amikor éppen nem a főosztályt vezette. Szépen váltották egymást, amikor az egyiknek lejárt a kiküldetése és jött haza, ő lett a főosztályvezető és a másik ment kiküldetésbe... Aztán négy év múlva megint ment a csere.

(fotó: fortepan.hu)

Persze a légiforgalmi irányítás és a honi légitársaság közötti jó viszony ápolása mindig fontos és ebben nincs is semmi baj. De ha egy vezető azzal számol, hogy a parkoló idő letelte után ahhoz a bizonyos légitársasághoz megy megint kiküldetésbe, a „jó viszony” fogalma is kicsit átértékelődik.

Nem, arról nem volt szó, hogy a Malév elfogadhatatlan módon befolyásolta volna az irányítás munkáját, és ha éreztünk is bármit az érdekek összefonódásából, az inkább személyre korlátozott túlbuzgóság volt itt ott. Viszont mikor egy oktatófilm elkészítéséhez szükség volt két repülőgépre, csak szólni kellett: Bandi bácsi, kéne két gép...

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek

Blog Vörösszemhatás

Vonatdömping a 37-es vasútvonalon

György-Dávid Valentin   ·   2024.10.23. 12:00

Hetedik alkalommal szerveztek emlékvonatozást a 37-es Somogyszob–Balatonszentgyörgy vasútvonalon, a 2009-es vonalbezárások egyik áldozatán. Hiába telt el tizenöt év, a helyiek nem felejtenek és várják vissza a „Piroskájukat”, ami összeköttetést jelentett a belső-somogyi települések és a Balaton között.