Az öreg bombázó, az egykori vadász és a mai ötödik generáció

A kelleténél kellemetlenebb média-figyelmet kapott az Ohio állambeli Daytonban tartott repülőnap – még mielőtt igazán elkezdődött volna, köszönhetően a résztvevő egyik kötelék, a US Air Force Thunderbirds gépének különös balesete miatt: a rendkívül rossz látási körülmények között, szélnyírásokkal és szakadó esővel tarkított időjárás közepette tökéletes volt a landolás, a már guruló kétülésest érte baj.

Portálunk már másnap közölhette Ricardo von Puttkammernek az esemény után közvetlenül készült szenzációs fotóját a fejreállt F-16D-ről. A fejleményekről is beszámoltunk, a gép alá szorult kabinból először a hátsó ülésben lévő karbantartó technikus főtörzsőrmestert szabadították ki, majd mintegy kétórás munkával Gonsalves kapitányt is, akit kórházba kellett vinni, a Viharmadarak weblapjának legutolsó (nem túl friss) információi szerint a pilóta-kommentátort benntartották, Ric Peterson facebook-információja és fotója szerint meglehetősen jó állapotban várja a gyógyulást.

A Thunderbirds daytoni bemutatója elmaradt, de másnap és a rákövetkező nap is sokkal jobbra fordult az idő, és az Egyesült Államok egyik legnagyobb repülő találkozója azért megér néhány szót és fotót a baleseti szenzáción kívül is.

Mint a portálunkon már többször szerepelt New York-i magyar pilóta, Póka Ferenc szerkesztőségünknek elmondta, az airshow idén is nagyszerű volt, kivéve, hogy az erős szél miatt elmaradtak az ejtőernyős ugrások.

A daytoni, elsősorban katonákat megmozgató eseménynek három nagyon érdekes mozzanata volt. Az egyik, hogy közelről lehetett látni, és a repülését is lehetett élvezni az egyik legfontosabb most futó tender egyik legesélyesebb jelöltjének. A TX néven emlegetett, az ötödik generációs harci gépekhez kiképzésre szánt, sugárhajtású, szuperszonikus gép 350 példányos üzletére közösen jelentkezett a Lockheed Martin és a koreai KAI, ajánlatuk egy olyan típus, a T-50-es, amelyet igazából már nem kell vadonatúj konstrukcióként tesztelni. A bevált, az F-16-os rokonának érzékelhető gép Daytonban Póka közlése szerint „rendkívül meggyőző” repülőbemutatót tartott.

A másik, nem is annyira új érdekesség a B-1b változtatható szárnyállású bombázó volt, amely ugyan fel-fel bukkan a bemutatókon, négy pokolian erős és élvezetesen recsegő hajtóművével, az viszont nagyon ritka, amit Póka Feri a személyzet révén repülőemberként élvezhetett: az, hogy bejuthatott a gép pilótafülkéjébe, és ott néhány felvételt is készíthetett. Amit a képeken ki lehet venni, az elsősorban a nyolcvanas-kilencvenes évek technológiája, nyilván vannak persze olyan részletek, amiket Feri sem rögzíthetett, és amelyek a mai hadviselésben is rendkívül ütőképes eszközzé teszi a gépet.

Végül, ami talán a legszebb pillanatokat jelentette a daytoni show során: az úgynevezett Heritage Flight. A szervezőknek sikerült összehozni egy géppárba a múlt és a jelen (illetve jónéhány légierő számára egyben a jövő) legütőképesebb, leginkább meghatározó típusait: a II. világháború legjobbját, a P-51-est, és a mostani ászt, az F-35-öst.

Már önmagában is izgalmas látvány egy légcsavaros és egy szuperszonikus sugárhajtású harci gép együttes repülése, szerencsére az egyik, a Mustang ma is elég gyors ahhoz, hogy a kötelék összejöjjön, a másik, a Lightning-II. pedig épp a lassú repülés közben végrehajtott manővereivel győzött meg sokakat az elmúlt hónapokban, többek közt a párizsi szalonon, arról, hogy a közeli légiharcra is nagyonis alkalmas a gép. A Heritage Flight pedig azt jelenti: az örökség – és ami tovább viszi az örökséget.

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!