Az űrhajózás soha nem lesz veszélytelen...

A csütörtöki kényszerleszállás ismét arra figyelmeztet, az emberiség 1961 óta egy olyan közegbe küldi tagjait, amely minden részletében ellentmond a homo sapiens életfeltételeinek, olyan fizikai jelenségek közepette, amelyek önmagukban is hihetetlen kockázatot jelentenek. Hogy csak két érdekességet említsünk: csupán ahhoz, hogy egy szerkezet földkörüli pályára jusson, több, mint 28 ezer kilométeres óránkénti sebességgel kell, hogy repüljön; a leggyorsabban valaha mozgó emberek az Apollo 10 űrhajósai voltak (Stafford, Young és Cernan), akiknek parancsnoki egysége 39 ezer 897 kilométeres óránkénti sebességgel közelítette meg bolygónkat a holdkörüli keringésekről visszatérőben.

Az űrhajózás első időszakához halálos legendák kötődnek, hol Iljusin, hol Tupoljev fia volt a főszereplő, aki még Gagarin előtt belehalt volna egy űrkísérletbe. Az biztos, hogy az áldozatok nélkül végződő repülések alkalmával is olykor meglegyintette a katasztrófa szele (képzavar – az űrben nincs szél) az asztronautákat és kozmonautákat, például amikor Leonov végrehajtotta az első űrsétát, de felfúvódott szkafandere miatt alig tudott visszatérni az űrhajóba, vagy amikor az Apollo-13 műszaki egységében felrobbant egy oxigéntartály. Az elsőnek Holdra lépett Neil Armstrong korábban kétszer is túlélt életveszélyes helyzetet, egyszer a Gemini-8 űrhajósaként, amikor a kabin egy kormányfúvóka hibája miatt csaknem megfékezhetetlen pörgésbe kezdett, majd amikor a holdkomp tesztelésére szolgáló repülő szerkezet romlott el és zuhant le, és Armstrongot csak a katapult mentette meg. Azt sem felejthetjük el, hogy Gagarin is a levegőben halt meg, hét évvel űrrepülése után, egy MiG-15-össel repülve.

1967-ben következett be az első valóban halálos űrhajós baleset, Vlagyimir Komarov a legelső Szojuz-repülés legvégén halt meg, nem nyílt ki a kabint földre segítő ejtőernyő. 1967-ben a kilövőpadon végrehajtott próba során tűz tört ki az Apollo-1 kabinjában, életét vesztette Grissom, White és Chaffee. 1971-ben Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev egy szelep hibája miatt holtan érkezett a földre, mert a légkörbe való belépés előtt elszökött a levegőjük a kabinból, és nem volt rajtuk szkafander.

1986 januárjában az egyik amerikai űrrepülőgép, a Challenger indítása után nem sokkal, a pályára segítő szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművek egyikének szigetelő gyűrűje átégett, a központi üzemanyagtartály felrobbant, hét áldozata volt a balesetnek. 2003-ban a Columbia a légkörbe való visszatéréskor esett szét a szárnyának egy még az indításkor szerzett sérülése miatt. Mindkét alkalommal mind a hét-hét űrhajós életét vesztette. És noha a rakétarepülőgép még nem érte el az űr határát, mégiscsak az űrhajózás balesete volt, amikor a Virgin Galactic turista-űrhajójának prototípusa egy tesztrepülés alkalmával pilótahiba miatt tört el, a kétfős személyzet egyik tagja túlélte, a másik meghalt.

És akkor az a legsúlyosabb katasztrófa, amikor nem az űrhajósok vesztették életüket: egy szovjet óriásrakéta, az R-16 még start előtt robbant fel a kilövőpadon, a halálos áldozatok száma 126(!) volt, technikusok, dolgozók az űrrepülőtéren. És volt űrhajós, például Theodore Freeman, aki egy „közönséges” kétüléses kiképzőgéppel repülve vesztette életét.

Ugyanakkor a mai napig az emberiség 564 küldötte jutott ki az űrbe, az ott töltött összidő közelít a 145 évhez. A mostani incidens is megközelíthető abból a szempontból, hogy a Szojuz mentőrendszere kiválóan működött: ha már baj történt, sikerült az űrhajósokat mégis épségben a földre hozni. Arra azonban még várni kell, hogy kiderüljön, a kudarcos indításnál mi romlott el, mi okozta a rendellenes működést.

A rakéta roncsait begyűjtötték a kazah sztyeppéről, az események időrendje is világos: a start után 119 másodperccel állította le a fedélzeti számítógép a második fokozat hajtóműveit, miután a központi rakétához körbe erősített segédrakéták egyikének volt baj a kiégése utáni leválásával. Szergej Krikaljev, a Roszkozmosz emberes űrprogramjainak vezetője elmondta: ennek következtében megsérült a második fokozat és a rendszer letért a kijelölt pályájáról. De hogy mindez miért következett be, azt még nem tudják, elterjedt, hogy maga a komputer adott rossz parancsokat, de más információk szerint a kivizsgálók már kizárták, hogy a fedélzeti számítógép követett volna el hibát.

A Roszkozmosz igazgatója, Dimitrij Rogozin azt mondta, a ballisztikus pályán földet ért orosz–amerikai páros, Ovcsinyin és Hague, legkorábban jövő tavasszal próbálkozhat ismét az űrállomáshoz feljutni. Most még a Csillagvárosban folynak a meghallgatások, és további orvosi vizsgálatok. Krikaljev azonban arra figyelmeztetett, minden a baleset okainak kiderítésén múlik, és hogy mindez milyen hatással van a Szojuz-rendszer repülésbiztonsági besorolására. Nem lehet kizárni, mondta, hogy a Nemzetközi Űrállomáson egy ideig nem lesz személyzet. A jelenleg fent tartózkodó háromfőnyi csapat (Alexander Gerst, Serena Auñón-Chancellor és Szergej Prokopjev) biztonságosan visszajuthat a Földre, az állomáshoz korábban dokkolt MSz-9-es Szojuzzal, de hogy Bajkonur mikor indíthat újabb személyszállító űrhajót, azt ma még nem lehet tudni.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!