Búcsúzunk, A340

iho/repülés   ·   2011.11.11. 11:00
nyito

A legendás, négy hajtóműves, szélestörzsű, nagy hatótávolságú repülőgép riválisaihoz képest nem volt óriási üzleti siker: összesen 377 megrendelést gyűjtött be a program megindítása óta. Az első sorozatgyártott gépet, egy 228 ülésre berendezett A340-200-ast a Lufthansa vette át 1993. február másodikán. Mint oly sok megrendelőnél, a német légitársaságnál is a DC–10-eseket váltotta le a korszerűbb, nagyobb teljesítményű Airbus. Az Air France-é lett az első A340-300-as változat (mely egyben az 1000. legyártott Airbus volt), mely 1993. március 26-án került a francia nemzeti légitársasághoz: itt a típus a Boeing 747-200-as utódja lett.

A pilótafülke szinte teljesen megegyezik az A330-aséval, így a két típus között könnyű a váltás a pilótáknak<br>(fotó: airbus.com)

A bemutatkozás fényét rögtön egy komoly világrekord is emelte: az F-WWBA lasjtromjelű, „The World Ranger” névre keresztelt, speciálisan felkészített, öt további törzstartállyal ellátott, 004-es gyártási számú A340-211-es 22 fővel a fedélzetén 1993. június 16-án, a párizsi légiszalon ideje alatt Párizsból az új-zélandi Auckland repülőterére repült, majd onnan üzemanyag-feltöltés után vissza. A teljes világkerülés 48 óra 22 perc alatt sikerült, s az út hat világrekordot hozott, köztük az utasszállító gépek valaha rögzített leghosszabb repülését is.

A világrekord sem fedte el a típus korai változatának alapvető gyengeségét: a Boeing 737-esekről ismert CFM–56-os hajtóművek tolóereje, illetve a szárny miatt korlátozott hatótávolságot és a nagy felszállótömeg esetén tapasztalható gyenge emelkedési képességet. Sokan „négyporszívósnak” is csúfolták a gépet, mely kissé igazságtalan: lehet, hogy lassan kapaszkodott fel az utazómagasságára, ott viszont korabeli vetélytársainál jelentősen gazdaságosabban repítette utasait nagy távolságokra. A gépet a mérnökök ugyanis éppen erre a környezetre optimalizálták, igen sikeresen. A 340-300-as család a mai napig számos légitársaság kedvelt és gazdaságosan üzemeltetett repülőgépe.

A tökéletes párosítás: A340 és spotterkedés a tengerparton <br>(fotó: worldcaredition.blogspot.com)

A két korai változat érte el a nagyobb sikereket: összesen 246 darab A340-200/300-as épült meg. Az ultrahosszú utakra tervezett 340-500-as már csak 34, míg a sokáig a világ leghosszabb utasszállító repülőgépe címmel is büszkélkedő 340-600-as megrendelői 97 gépet vehettek át. 2010 óta már csak az újonnan beérkező megrendelésre adtak át slotokat az A330/340-es közös gyártósoron, hiszen addigra a már meglévő megrendeléseket teljesítették, a megrendelésállomány lenullázódott.Az Airbus nyilvántartásában ugyan 379 megvásárolt repülőgép szerepel, de a négy, még le nem szállított A340-500-asból (kettőt a Kingfisher Airlines, még egy-egy gépet két VIP-vásárló rendelt meg) már csak két magángép átadását várja az Airbus.

A legrövidebb életű A340-es: az Ethiad még át sem adott gépe hajtóművezés közben próbált betonfalat áttörni <br>(fotó: http://markpknowles.com)

A típus piacát házon belül mások vették át. A típustestvér A330-as a közepes hatótávolságú A340-200/300-asok útvonalait, míg az A350-es a hosszabb távú A34-500/600-asok piacát veszik át. Mégis, a piaci elemzők szerint az A340-es „gyilkosát” Boeing 777-esnek hívják, mely a négy hajtóműves típusnál jelentősen gazdaságosabban volt képes produkálni ugyanazt vagy éppen nagyobb teljesítményt. A „Triple Seven”-ből éppen most építik az 1000. gépet, mely egyben jól jelzi a piaci igények gyökeres megváltozását az 1990-es évek elejéhez, az A340-es virágkorához képest.

Kapcsolódó hírek