Budapest–Kecskemét, fejenként évi egymillióért

Áfával mindez 20,6 millió forint, egyéb állami kiadásokhoz képest tulajdonképpen bagatell. Minderre azért van szükség, mert a jól hangzó decentralizáció jegyében az agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkárság Budapestről Kecskemétre került. Ennek a döntésnek vannak azonban munkaszervezési következményei is, ezek a kommunikációban kedvezően hangzó, szó szerinti értelemben vidékfejlesztésnek látszó intézkedés mögött sajnos eltűnni látszanak.

A székhelyáthelyezés hallatán több mindenre gondolhatunk egyszerre. Például arra, hogy egy ilyen intézkedés nyilván csökkenti a budapesti infrastruktúrára nehezedő nyomást, a terhelések kiegyenlítésének irányába hat, mint általában minden, a központ dominanciáját oldó beavatkozás. Ezt így is képzelték, amikor 2015-ben Kecskeméten, az Ipoly utca 1. szám alatt felavatták az államtitkárság irodaépületét.

Arra is gondolhatunk, hogy a közlekedés – legyen bármennyire is izgalmas, színes szelete az életnek – tulajdonképpen szükséges rossz. Jelentős hányadát az a helyváltoztatási kényszer teszi ki, amely otthonunk és munkahelyünk térbeli különállásából fakad. Ha ez a kettő egy helyen lehetne, a közlekedési teljesítmény kétharmada feleslegessé válna. Ha a munkahely közelebb megy az otthonhoz, szintén csökken a teljesítmény, vele a káros kibocsátások, terhelések, nő az egyéb tevékenységre fordítható szabadidő.

Ez az intézkedés azonban a látszólagosságok ellenére mindkét gondolattal szembemegy. A közbeszerzésen elnyert hivatalnokszállítás éppenhogy nem oldja a központ dominanciáját, hanem erősíti azt. Az az üzenete, hogy Kecskemét az a város, ahová még a hivatali aktatologatókat is Budapestről kell importálni. A másik üzenete, hogy tizenhat alkalmazott eddigi munkavégzéséhez tartozó közlekedési teljesítményt sikerült legalábbis a háromszorosára emelni. Mindezt nyilván a fenntarthatóság és az olcsó államüzemeltetés jegyében.

A történetnek még itt sincsen vége, hiszen ez a demonstratív odasújtás a racionalitásnak évi több mint húszmillió forintba fog kerülni, amelyet a szolgáltatást közbeszerzésen elnyerő Szalai Busz Kft. fog zsebre tenni, egyébként jogosan, az ő szolgáltatása ennyibe kerül, megmérettetett és legolcsóbbnak találtatott.

Mindenkinek vannak tapasztalatai, történetei arról, hogy a magyarországi államigazgatás mennyire kerüli a saját maga által fenntartott közösségi közlekedés használatát, talán ez egy rejtett lelkiismeretfurdalás, beismerés munkájuk színvonaláról is. Általános jelenség, hogy még a budapesti, központi „telephelyek” között is kövéren folyik a taxizás, helyettes államtitkárnak is – aki ugyebár munkaideje java részében egy szobában ül – jár a szolgálati autó.

Még ha el is fogadnánk, hogy a távolsági közlekedés magától értetődő alapját adó vasútnak van valamiféle, az államigazgatásban elviselhetetlennek számító bukéja, Budapest és Kecskemét között a menetrendszerű forgalomban számtalan, jobbnál jobb, a szakadtikarus-életérzést teljességgel maga mögött hagyó autóbusz száguldozik, érthetően nem rosszabb menetidővel, mint amit a Szalai Busz Kft. fog produkálni. Az éves bérlet ára ezekre a járatokra, erre a távolságra 743 ezer Ft (ÁFÁ-val), ami megközelítőleg a fele a különbuszos szállítás egy főre leosztott 1,3 milliós költségének. Cserébe a hivatali dolgozó választhat, hogy melyik busszal utazik Kecskemétre, sőt, ha munkaidő végeztével kedve szottyan meginni egy kávét valamelyik főtéri kávézóban, vagy beugrani helyi szeretőjéhez (igen, a kihelyezett munkahelyek ezen kapcsolatok melegágyai), nem kell a többi tizenöt kollégának ezt megvárnia.

Ha nagy merészen továbbmegyünk ezen az úton, akkor a MÁV-Start még ennél is hajmeresztőbb megoldásokat kínál, igaz, a menetidő hét perccel hosszabb a Nyugati pályaudvar és Kecskemét között, mint autóbusszal. Ha precízebbek vagyunk és a pénzt jobban meg akarjuk fogni, adjunk a dolgozónak egy Start-kártyát évi 35 ezer forintért, ekkor emberünk napi 2200 forintból oda-vissza meg fogja járni az ingázók keserves útját, ez az évi munkanapokat összeszámlálva 605 ezer forinttal fogja terhelni az államkasszát. Ha viszont nincsen kedvünk számtani apróságokkal bíbelődni, odalökhetünk egy összvonalas éves bérletet a dolgozónak, akit megbecsülésünk jeléül első osztályon utaztatunk, évi bruttó 280 ezer forintért. Ez elég visszautasíthatatlan ajánlat, rejtetten még a soproni welnesshotelbe történő karácsonyi ingyenutazást is tartalmazza, persze csak gysev-es kiegészítő jeggyel. Figyelem, ebben a pillanatban éppen egymillió forinttal vagyunk a közbeszerzésen nyertes árajánlat alatt.

Vajon a MÁV-Startnál figyelik a Közbeszerzési Értesítőt? Miért nem?

* * *