nyíltvonalon

Valaki egyszer ezt mondta: Nem attól jó fotós valaki, hogy csupa jó képeket készít, hanem attól, hogy a rosszakat nem mutatja meg. Bízom benne, hogy második, Tunéziáról szóló képriportom azért nem fog csalódást okozni!

Manapság, ha külföldre utazunk és nem felejtjük otthon sem a fényképezőgépet, sem a memóriakártyát, sem a töltőkábelt, akkor jó eséllyel többszáz fényképpel térünk haza, amelyből egy cikkbe jó, ha tuctanyi befér. Mi lesz a sorsa a többi felvételnek?

Kezdetben vala a MAVOE, majd lelkes vasútbarátok megteremtették a Gigant Clubot. Aztán jött a napfogyatkozás, és minden megváltozott...

Nem tisztem a MÁV-Start üzletszabályzatát ismertetni, de kiemelném belőle a biankó jegyeket. Igaz, április elseje már elmúlt, de máskor is okozott vicces helyzeteket, amikor ilyennel utaztam.

A március 15-i hosszú hétvégén nemcsak minálunk volt érdemes útra kerekedni, ugyanis dupla Nohabos fotótehervonat közlekedett Németországban, Magdeburg környékén. És ez még nem minden...

A számítástechnika korát éljük. Néha előfordul, hogy írományunk ideje előtt elszáll, de legtöbbször azért a publikált szöveg fennmarad. Mégis, az elmúlt tíz évben többen is magukra vállalták, hogy a címbéli idézet tőlük származik.