Egy kis vasárnapi Nohabozás
Két fővonalat köt össze szinte Magdeburg külvárosaiban a Staßfurt-Blumenberg vasútvonal, amelyen 1999-2002 között két lépcsőben szűnt meg a személyszállítás. 2003-ban a teherforgalom számára is bezárt a vonal, és sokáig csak vagonok tárolására használták.
Jelenleg az A.V.G. (Ascherslebener Verkehrsgesellschaft) a harminchárom kilométer hosszú vasútvonal "üzemeltetője", és néhány éve létrejött a Staßfurt-Egeln szakasz életbentartását célként kitűző egyesületet (NbSE) is.
A március 17-i különvonat egész napos fotózási lehetőséget biztosított a garantáltan forgalommentes Staßfurrt—Egeln-Westeregeln szakaszon, ráadásul ragyogó, napfényes időben.
A négytengelyes, eltolható oldalfalú kocsikból összeállított hosszú szerelvényt az Altmark Rail két Nohabja, az eredetileg a Dán Államvasutak (DSB) kötelékében közlekedett My 1149 és My 1151 pályaszámú mozdonyok tologatták. A gépek tehát ikertestvérei a Kárpát Vasút Kft. nemrégiben Magyarországra érkezett üdvöskéjének, az My 1125-ös „Santa Fé” Nohabnak.
A minden bizonnyal nyugodt fotózást biztosító nap képeit „Nohab-Pappi”, azaz Klaus Korbacher bocsátotta rendelkezésemre.
Mint ahogy a másnap készített felvételeket is ő küldte meg, amelyek viszont már Handelslebenben készültek, a Strabag Rail bázisán. Itt ugyanis megvalósult egy régi álom, amikor is öt Nohabot állítottak sorba, ráadásul mindegyik a DSB korai (szárnyaskerekes) bordó színeiben díszelgett!
Mint a márciusi Indóházban is olvashatjuk, az első tíz egykori dán Nohab 2001-ben került Németországba, persze akkor az My-ok már réges-rég nem a bordó festést viselték. A gépeket a Németországban eltöltött évek során vasútbaráti sugallatra festették vissza az eredeti, vagy közel eredeti dán színekbe.
Egy év múlva lesz ötven éve, hogy megérkezett Magyarországra az első M61-es. Talán akkor nálunk is lesz valamilyen Nohab-felsorakozásféleség. Addig is tessék a külföldi mintákban gyönyörkodni, mert Nohab-parádét az elmúlt időszakban majdnem minden évben rendeztek valahol!
Kapcsolódó anyagok
