Csak lakatolásra állt meg, mégis lángvágók végeztek vele

A kísérleti tirisztoros Leó kálváriája.

Szomorú levelet kapott szerkesztőségünk. Az elmúlt hetekben lángvágók áldozata lett a V42 001 pályaszámot viselő Leó. A cikk írásakor már csak a forgóvázak és a főtranszformátor vannak hátra. Az esemény legszomorúbb apropója, hogy jelenleg is épül a Közlekedési Múzeum Budapest szívében, a Kőbányai úton. A lángvágók helyett szobormozdonyként akár meg is maradhatott volna a mozdony, nem?

 Eredetileg a V41 501 pályaszámot viselte 1959-es születésétől, majd igen korán, 1965-ben súlyos villamos eredetű meghibásodással vonult az Északi Járműjavítóba, ahol három év kényszerű várakozást és tervezést követően végül 1968-ban adta ki az üzem nagyjavításról és immár tirisztoros főüzemi egyenirányítókkal a belsejében. A kísérlet célja volt az elavult Ward-Leonard rendszer helyett korszerűbb elektronika kipróbálása, vagy ha úgy tetszik útkeresés a fővonali villamos vontatás korszerűsítésére. Ebben az időszakban honosodott meg a V43 sorozatú mozdonyok gyártása is hazánkban, amely fokozatkapcsolós megoldása azonban már akkor sem volt korszerű.

A mozdony egyke jellege ellenére folyamatosan dolgozott egészen 1992. szeptember 17-éig. Mindvégig a Keleti Vontatási Főnökség állományába tartozott, Budapesten és szűkebb környékén bárhol felbukkanhatott. Majd 1994-ben villamos fűtőgéppé alakították és Hegyeshalomban szolgált tovább VF 032 pályaszámon. 2008. december 8-án egy igen reményteljes nap virradt az akkorra ütött-kopottá vált masinára. Futóképessé tették, és Győrbe vontatták. Ott kisebb várakozásra kényszerült a gép, majd továbbjutott Budapestre, a Vasúttörténeti Parkba. Ennek az útnak egyetlen célja volt: egy maroknyi, lelkes csapat a mozdonyt újra üzemképessé akarta varázsolni. Ennek ékes bizonyítéka volt 2011. július 15., amikor kivontatták felsővezeték alá és a szakemberek méréseket, vizsgálatokat tartottak a gépen. Meg nem erősített források szerint a mozdony ekkor már önerőből is képes volt mozogni. Ennek előzményeként pár fűtőgép Leó társát is a Parkba, vagy Istvántelekre vontatták, hogy a használható alkatrészeit (áramszedő, kontaktorok, relék) a tirisztoros gépnek adják. Ezen leharcolt fűtőgépek is már az égi vaspályákon robognak azóta...

A sikerek okán a Vasúttörténeti Park akkori vezetése úgy döntött, a mozdony külsejét is rendbehozzák. Elkezdték újralemezelni a korrodált részeket, a géptérburkolatokat leemelték, kitakarították a géptereket, a fülkét és a pultokat újrafényezték, helyenként újrakábelezték. Ezt követően a munkálatok hirtelen félbeszakadtak. Egyik napról a másikra a Leó előbb a szabad ég alá, majd a komor belvilágú Istvántelki mozdonytemetőbe került (itt legalább fedett helyre). Ebben a félhomályos környezetben tíz évet töltött el hol az egyik, hol a másik sarokban. Eközben fémtolvajok megszabdalták az elektromos kábeleit, amelyek annyira újnak számítottak, hogy szinte áram is alig járt bennük. A gép mellé gyűjtött alkatrészek is lassan elkoptak. Végül ő sem menekülhetett, 2022. februárjában mellette is megjelentek a gázpalackok.

A selejtezés indoka, hogy a mozdony könyv szerinti értéke a korábbi ráköltések miatt igen magas volt, futóképes gépet azonban az újabb elemzések alapján csak további elképesztő ráfordításokkal lehetett volna varázsolni belőle. Itt utalnánk vissza a gép egyedi mivoltára, sok alkatrészt teljesen egyedileg, egy példányban kellett volna legyártani hozzá. A Leó nem került át a MÁV Nosztalgiától a MÁV Rail Tours kötelékébe, a Nosztalgiát végelszámoló biztos fájó, de racionális döntése volt a gép selejtezése.

Az ország első tirisztoros villamos mozdonya 63 évet „élt”.