Dunakeszi sportreptér, árvízvédelmi bázis

Új lakói vannak a dunakeszi repülőtérnek: a hétvégén megszokott, csendes vitorlázógépek helyett most a Magyar Honvédség helikopterei vették birtokba a placcot, a hangárokban és a klubházakban pedig a katonák pihenik ki a megfeszített napok fáradalmait.

A dunai árvíz miatt már régóta lehetett tudni, hogy ez a hétvége más lesz, mint a többi. A Dunakeszin őshonos repülőklubok tagjai a hét közepe óta segítettek a városnál a homokzsákok rakodásában és az árvízi védekezésben, és a hétvégi repülőüzem helyett is a gátakra vonultak a pilóták és a növendékek, hogy így segítsenek a város polgárainak és vagyonának védelmében.

Vasárnap délután azonban újabb hír érkezett: órákon belül érkezik a repülőtérre a honvédség, kettő vagy négy helikopterrel, és 150 fővel. A reptéren azonnal megindult a munka: a hangárokban még szorosabbra pakolták az amúgy is pihenő repülőgépeket, hogy helyet szorítsanak a tábori ágyaknak, a klubházakban pedig szabaddá tettek minden szobát, hogy a négy napja folyamatosan repülő és dolgozó repülőszemélyzetek is egy kis szünethez juthassanak.

Végül estefelé érkezett nélgy nagyvas: a Honvédség Mi-8 és Mi-17 típusú gépei mellett befutott még a Heliforce Mi-2-ese is, ami szintén a hét eleje óta kíséri a Dunán levonuló árhullámot. A légi eszközök mellett megjöttek az őket kísérő földi járművek, tankerek és daruk is, amik a helikopterek földi kiszolgáláshoz szükségesek. A klubok ráadásul több régi ismerőst, egykori repülőnövendéket köszönthettek a helikopterek személyzeteiben, úgyhogy több okból is fontos volt ez a találkozás.

A naplementével együtt a helikopterek is leszálltak, ma reggel azonban korán kezdték a munkát, a gépek elsősorban a Dunakeszitől néhány kilométerre lévő Szigetmonostor térségében dolgoznak a gátak megerősítésén.

Dunakeszi nagyon fontos helyen fekszik, és nagy szerencse az is, hogy a városnak van repülőtere, hiszen innen nagyon rövid idő alatt el lehet érni mind a fővárost, mind pedig a Duna két partján az elmúlt években kiépült agglomerációs településeket. A repülőtér infrastruktúrája alkalmas a katasztrófavédelmi feladatokra, és különösebb felkészülés nélkül tudja fogadni a katonai eszközöket is. Itt kellően nagy terület áll rendelkezésre arra, hogy a nagyobb helikopterek is le tudjanak szállni, a nyílt terület pedig a katonák és a műszakiak munkáját is megkönnyíti.

A hangárakban is a klubházakban pedig a katonák és a mentésben résztvevők tudnak pihenni, így hosszú idő után végre úgy alhatnak a munkában megfáradtak is, hogy nem sátor, hanem rendes tető van a fejük felett. A helyszínen többen is elmondták a házigazdáknak: nagyon örülnek, hogy végre rendes zuhanyzót látnak, a wifi pedig a reptér egyenesen egyik legnépszerűbb szolgáltatása lett.

A sportrepülés nevelte azokat, akik most helikopterrel mentenek

A legtöbb országban egyértelmű, hogy a sportrepülés a katonai repülési piramis legalsó lépcsője: innen kerülnek ki a jövő katonai pilótái, a repülőterek pedig válsághelyzetben – ahogyan most Magyarországon – biztos és kiszámítható hátteret adnak a katonai eszközök kitelepüléséhez, hogy a mentés idejét és költségeit a lehető legalacsonyabb szinten lehessen tartani.

Magyarországon sajnos nem ez a helyzet: itt a sportrepülőterekre a tulajdonosok főleg értékesíthető földterületként gondolnak, ahová lakóparkot, uszodát, bevásárlóközpontot, és hatalmas parkolókat kell építeni.

A mostanihoz hasonló méretű természeti csapásoknak kell bekövetkezniük ahhoz, hogy értékelni tudjuk a repülőtereinket, és azokat az embereket, akik most az életünk és vagyonunk megmentéséért dolgoznak.

Dunakeszin most is kiderült: azok közül a gyerekek közül, akik 15 évesen a vitorlázógépekben ismerkednek meg a repülés csodájával, sokan egy életre „fertőzötté” válnak, és később már egyenruhában térnek vissza hozzánk, hatalmas helikoptereket vezetve, az árvízi mentésben dolgozva. Köszönjük nekik, hogy ismét eljöttek hozzánk, és sok erőt, kitartást kívánunk nekik a következő napokra.