Egy kudarc anatómiája: nem sikerült a tengeri fellövés

Néhány perccel a start után a Sea Launch nevű vállalkozás által indított Zenit 3SL hordozórakéta a Csendes-óceánba zuhant, miután nem sikerült pályára állítania a csúcsán lévő távközlési műholdat – jelentették néhány napja a hírügynökségek.

A Spaceflight now beszámolója szerint a húsz emelet magas, háromfokozatú rakétát a mozgatható tengeri kilövőállásról, Hawaiitól 1400 mérföldre délre bocsátották fel, hogy a hordozó kelet felé az egyenlítő fölött emelkedve 30 perc múlva a megfelelő pályára helyezze az Intelsat 27 kommunikációs műholdat. De már a kilövés utáni 11. másodpercben érzékelték az automata rendszerek, hogy a rakéta nem a pályán mozog, a 25. másodpercben az irányítás kénytelen volt kikapcsolni a hordozórakéta első fokozatának hajtóművét, mert a Zenit véglegesen letért a kijelölt pályáról. Negyven másodperccel a start után a hordozóeszközzel minden kapcsolat megszakadt, a fellövést vezérlő cég egy óra múlva ismerte el a kudarcot, az orosz hírközlő szervek pedig az orosz űrügynökségre hivatkozva a kilövés „megszakítását” adták hírül.

Az irányíthatatlanná vált rakéta nem okozott semmiféle kárt vagy sérülést. A megsemmisült műhold értéke viszont a biztosítótársaság szerint megközelítőleg 400 millió dollár volt. A Sea Launch szóvivője jelezte, megkezdődött a vizsgálat a kudarc okának kiderítésére, ebben részt vesznek a Zenit rakéta gyártói is: az első és második fokozatot az ukrán Juzmas készíti, a harmadikat az orosz Energia, amely egyben a Sea Launch többségi tulajdonosa.

Magának a Sea Launchnak a weboldalán olvasható közlemény azt jelzi, hogy a vizsgálat az első fokozat tolóerő-kormányzási rendszerének a működésére fókuszál, és még egy érdekes adat olvasható a portálon: a rakéta a kilövőpadtól mindössze négy kilométernyire zuhant az óceánba.

Harmincöt rakétakilövés közül ez volt a negyedik sikertelen a különleges vállalkozás történetében, egyben az első azóta, hogy a Sea Launch újraindította a tevékenységét a 2009–2010-es csőd után. 2009-ig a cég a legsikeresebb magán-űrvállalkozás volt, az akkori pénzügyi nehézségek is egy rosszul végződött kilövésből adódtak: annak is egy Zenitz 3SL volt a főszereplője, amely egy dán műhold pályára állítása helyett még magán a kilövőpadon felrobbant, súlyosan megrongálva mind a vontatható berendezést, mind a vállalat nimbuszát. A megrendelők a javítás idejére ráadásul kénytelenek voltak más pályára juttatási lehetőség után nézni, ami még csak tetézte a javítás költségei miatt adódó veszteségeket. Ez volt az az időszak, amikor a vállalkozás egy másik korábbi főszponzora, a Boeing lemondott a tulajdoni hányadának nagy részéről, öt százalékra csökkentette részesedését és részvételét a Sea Launch működésében.

A mostani kudarc ismét nehéz helyzetbe hozza a vállalkozást, ráadásul egyelőre nincs is komoly megrendelő a horizonton. Pedig valóban egészen különleges koncepció megvalósulásáról van szó: a kilövőállás ugyanis nem más, mint egy alaposan átalakított, egykori északi-tengeri olajfúró platform, amit a kilövés helyszínére vontatnak és lehorgonyoznak, miközben a kísérő hajón előkészítik a rakétát a hasznos teherrel. A tengeri kilövés nagy előnye, hogy onnan történhet, ahonnan a leggazdaságosabb, legegyszerűbb: azokat a műholdakat, amelyeket az Egyenlítő fölötti pályára szánnak, ténylegesen az Egyenlítőről tudnak felbocsátani, ezért könnyebben és hatékonyabban lehet pályára juttatni őket. Az Intelsat 27 is ilyen műhold lett volna, az Egyenlítő fölött geostacionárius pályán, a föld forgási sebességével megegyezően mozogva, ami azt jelenti, hogy a műhold gyakorlatilag a földnek mindig azonos pontja felett tartózkodik, a földi megfigyelő számára úgy látszik, mintha mozdulatlan lenne.

A Spaceflight now arra emlékeztet, hogy a mostani sikertelen fellövés egy meglehetősen komoly kudarcsorozat újabb állomása az orosz űrhajózásban. Az International Launch Services  felfüggesztette tevékenységét, miután decemberben ugyancsak egy kommunikációs műhold került rossz pályára egy Proton hordozórakéta hibája miatt. A Proton Breeze M nevű felső fokozata már öt korábbi misszió során vallott kudarcot: emlékezetes riadalmat okozott világszerte az űrkutatással foglalkozó cégek és állami vállalkozások körében egy Breeze M fokozat felrobbanása, amit a sikertelen pályamódosítási próbálkozások után a fokozatban maradt nagy mennyiségű üzemanyag nyomása okozott. A Breeze ötszáz, meglehetősen méretes roncsdarabbal gazdagította a Föld körül keringő, és az egészséges műholdakat, sőt, a nemzetközi űrállomást is veszélyeztető szemétfelhőt.