Egy különös motorszerelés eddig titkos története
1944 novemberében zászlóssá léptették elő vitéz Szentgyörgyi Dezsőt, a legeredményesebb magyar vadászrepülőt, akinek fordulatokban gazdag élete negyven éve, a koppenhágai, windshear okozta Il-18-as katasztrófa miatt oly tragikusan zárult le. A kinevezése évfordulója kapcsán adom közre ezt az emlékemet.
(A zászlósi rang akkor a kezdő tiszti fokozat volt, és csak néhány olyan, a legmagasabb altiszti rangot elért katonának adták, akiket a tiszteknek előírt iskolai végzettség hiányában nem léptethettek elő tisztté. Ám kiemelkedő sikereikért néhányan kivételesen mégis zászlósok lehettek.)
Szentgyörgyi Dezső életéről sok cikk, könyv jelent meg, nevét viseli a kecskeméti repülőbázis is. De ezt a különös eseményt eddig senki sem publikálta. Már csak azért sem, mert csak tucatnyian tudtak róla, és annak idején szabálysértésnek minősíthették volna.
1950. június 20-án a meglévő repülési naplóm tanúsága szerint a MASZOVLET Budapest-Szeged-Békéscsaba reggeli oda, majd délután visszarepülő járatán, a HA-LIE lajstromjelű Li-2-esen Szentgyörgyi kapitány mellett jómagam a jobbülésben navigátor-gyakornokként repültem, a személyzet két másik tagja volt Prileszky Pál rádiós és Pruchner József hajózó szerelő (ma fedélzeti mérnöknek mondják).
Valamennyien örömmel készültünk az útra: a strand, a Körös és az ottani gazdaság sok csemegéje (krumpli, hagyma, tejföl) is csábított minket. Abban az időben ez fontos élelembeszerzési forrás volt: előfordult, hogy a személyzetet megrótták, mert utasok jelentették, hogy az általunk „csempészett” vöröshagyma héja repkedett a kabinban.
Visszatérő utasaink is voltak: egy nagyon kedves és persze szép pesti szubrett, meg a tehetős barátja rendszeresen repültek oda-vissza a járattal, de nem horgászni, hanem a városi szállodában „szerepet próbálni”.
Délután már indultunk volna Békéscsabáról Szegedre majd Budapestre, amikor a jobb AS-62-es motor nem indult. Borítása le, Jóska a létráról: leégett az indító-motor.
Elhangzott a kellemetlen közlemény: „Kedves utasok, sajnos mi itt maradunk, önöket egy kis ZISZ-busz viszi Pestre, a szegedeieket az éjjeli gyors.”
A szépasszony felsikoltott: – Kapitány elvtárs drága, csináljon valamit, engem az uram megöl és elválik, ha kiderül, hogy nem Pesten „próbáltunk”!
Dezső,– aki után rendre megfordultak a lányok – gálánsan így felet: – Drága művésznő, magáért mindent megteszünk, kis türelem.
Mivel valamikor szerelőként kezdte a repülést, volt ötlete a megoldásra. Néhány pillanatig tanácskozott Jóskával, majd Prileszky meg a földiek segítségével villámgyorsan kiszerelték a hibás jobb indítót, majd a balt is. Aztán a hibás jobb helyére beszerelték a balt. Jóska megindította a jobbot, engem beparancsoltak a jobbülésbe azzal, hogy leharapják a fejem, ha leáll, vagy túlmelegszik a pörgő jobb AS-62-es, el ne engedjem a gázkart.
Aztán – miközben ment a csillagmotor! – kikapták a jobból az indítót, és gyorsan visszaszerelték a balba, a helyére. A hibásat meg berakták a poggyásztérbe.
A naplóm tanúsága szerint mindezt 34 perc alatt megtörtént, és már indultunk is Szegedre.
Az ottaniak megkapták a parancsot, hogy villámgyorsan szállítsanak be a gépbe, a motorok persze végig forogtak, és már mentünk is Pestre, ahol jelentéktelen késéssel szálltunk le, pont a nappal szemben, 31-es pályára.
Egy hét múlva kaptunk egy nagy Gerbeaud-kosarat, egy levéllel: A HA-LIE június 20-i személyzetének. A nekem jutott csokikkal a gyerekeim az oviban arattak sikert.
Erre a különleges és persze szigorúan szabályellenes, de sikeres szerelési akcióra csakis Szentgyörgyi Dezső vállalkozhatott, akit annak idején, repülőkarrierje kezdeteként kiváló szerelőként javasoltak hajózó-kiképzésre.
