Egy Lada-lámpással kevesebb

Két évvel az első prototípus után, 1987-ben készült el a második Ikarus 435-ös, a 435.02.P1. Az NDK-piacot megcélozandó a járművet rövid időn belül MAN főegységekkel építették át. A busz járt Berlinben, Pozsonyban és egy rövid ideig Lengyelországban is. A turné végeztével visszakerült az Ikarusba, ahol rövid időn belül már a harmadik motorját kapta a jármű: az eredeti Rába D11-es és a MAN D2866 TUH után a BKV-nak sorozatgyártott 435.06-osok DAF motorját szerelték bele.

Végül 1993-ban adták el a fehérorosz fővárosba, Minszkbe. A gyár által 400-as Ikarusokra számított 7-8 éves felújítási ciklus lejárta után az ezredfordulót követően igen rossz állapotba került a jármű. Végül 2004 környékén újították fel, az újabb ciklus lejárta után, majd idén februárban vonták ki a forgalomból. Mivel nem jelentkezett a járműért senki, ezért a minszki közlekedési cég saját maga bontotta szét a járművet.

Lassan fogyatkoznak tehát az ős-400-asok, a hat prototípus csuklósból szerencsére négy (a két salgótarjáni, a szovjet prototípus és a 435.K2) még megvan és működik. Kevésbé rózsás a helyzet a szóló kocsiknál. A tanulmánykocsik közül mindössze a 411.K4 van meg, erősen leromlott állapotban. A prototípus 415-ösök közül a két 415.00, a 415.04 és a 415.07 sincs már meg, sőt a BKV nullszériás 415.04-esei is lassan fogyatkoznak.