Egy legendásan veszélyes reptér kikerül a nemzetközi menetrendből

A vadregényes Tocontin helyett egy biztonságos, modern, főképp pedig bővíthető légikikötőben landolhatnak a Hondurasba tartó járatok.

Reptéravatás egy távoli kontinensen, nem lenne annyira nagy hír, ami mégis azzá teszi, az az, hogy ezzel egy híres, sőt, hírhedt repülőteret helyettesít a nemzetközi forgalomban. Honduras fővárosának repülőtere, a Tegucigalpa-Tocontin, a különféle veszélyességi listákon sok éven át szerepelt rendkívül előkelő helyen, az első ötben mindenképp – és nem méltatlanul.

Beszéljünk tehát először a portálunk által is többször „megénekelt” furcsa betonról, amit a főváros már teljesen körbeépített, miközben az egész reptér egy olyan völgyben fekszik, olyan komoly hegyláncok között, ami nem csak a leszállást, hanem a megközelítést is kockázatossá tette. Az utolsó szakaszban ezek között kellett viszonylag alacsonyan forgolódni, vagyis szó sem volt arról, hogy a gépek a szokásos 12 mérföldes végső egyenest repülték, sőt, a földet érés is még egy balfordulóból történt, ráadásul eredetileg úgy, hogy egy domb mögé kellett „beejteni” a küszöbre.

Ami ráadásul egy meglehetősen rövid pálya elejét jelentette. Ugyan az utolsó években a dombot legyalulták a 02-es küszöbnél, és a beton teljes hosszát 300 méterrel, 2021 méterre növelték, de ez sem jelentett teljes biztonságot, mert sok gép az így is meredek megközelítés következtében túl nagy sebességgel ért földet, kétséges volt, hogy például rossz időben, nedves felületen időben meg tudjon állni a túlsó küszöb előtt.

A hasonló forgatókönyv szerint történt balesetek egyike során 1989-ben egy Continental 727-es, 2008-ban pedig egy TACA A320-as tört darabokra a túlfutás következtében, 131, illetve öt halálos áldozattal, 2018-ban egy Gulfstream G200-as üzleti gép ért földet túl gyorsan 142 csomóval – és túl távol, és a másik kettőhöz hasonlóan a túlsó pályavég utáni meredélybe esett, az ott futó útra. 2011-ben pedig egy L-410-es ütközött hegynek rossz időben, megközelítés közben, a halottak száma 14 volt.

Szóval világos volt, hogy Hondurasnak új nemzetközi repülőtér kell, amit néhány hete már felavattak, de igazából a napokban költöztek át a nemzetközi járatok a Comayagua/Palmerola Internaional repülőtérre, miközben Tocontin a külföldről érkező menetrend szerinti érkezők előtt le is zárt, gyakorlatilag maradt a belföldi forgalom.

Amit a fővárostól hetven kilométerre lévő új légikikötőről tudni érdemes: a beruházási költség 163 millió dollár volt, ami azért egy új nemzetközi légikikötő esetében nem tűnik túl sok pénznek. A megfejtés: a Palmerola eredetileg Közép-Amerika legnagyobb és legfontosabb légitámaszpontja, az amerikaiak építette Soto Cano bázisán létesült, és mostantól vegyes használatban működik. A reptér kapacitása kezdetben évi másfél millió utas, de mind a frissen elkészült utasterminál (40 ezer négyzetméter, hét utashíd), mind a jelenleg 2440 méteres pálya bővíthető. Utóbbi tehát alapvetően megkülönbözteti elődjétől, a megközelítése sem annyira nehéz, és a túlfutási zóna sem jelent leesést a völgybe. A repteret nem építette körbe Comayagua városa, viszont a kerítésen belül új torony, új forgalmi előtér, új gurulóutak készültek. A beruházás levezénylésére egy német-hondurasi konzorcium, az Inversions Emco (Flughafen Munich) nyerte el a lehetőséget.

Az első külföldi érkező még korábban a Spirit gépe volt az Egyesült Államok felől, most pedig, hogy Tocontin bezárt, köszönhették Palmerola előterén a United, az American és a Copa keskenytörzsű gépeit, de a pálya és a terminál alkalmas szélestörzsű utas- és teherszállítók fogadására is. Ami megint csak igen fontos változás, hiszen a legnagyobb típus, amely leszállhatott Tocontin kihívást jelentő pályáján, a Boeing B-757-es volt.