Elmondja a pilóta: miért jó a szupermanőverezés?

Nincs mese, még sokáig a párizsi repülőszalon szolgáltatja a legfőbb témát a világ aviatikájában, és aki akár a helyszínen, akár valamelyik internetes közvetítés révén végignézhette bármelyik nap légiprogramját, nyilván tökéletesen egyetért abban, hogy ennek a hétnek a legfőbb látványossága az integrált vektorkormányzásos, fly-by-wire verzérlésű harci gép, a Szu-35S bemutatója volt. Amint erről az iho/repülés akkor is beszámolt, elképesztő figurák sorozatát láthattuk a termetes géptől: laposan pörgő merülés; kobra-manőver, amelyből a gép szinte nulla sebességből 180 fokos fordulóba kezd; hátraszaltó, amikor a gép nem bukfencet repül, hanem a kereszttengelye körül perdül visszafelé, de közben a pilóta ezt is elforgatta kilencven fokkal; aztán a majdnem kilencven fokos állásszöggel végrehajtott szuperlassú repülés; hihetetlenül szűk és elforgatott palástorsók, és még sokminden más.

Az Aviation Week a legilletékesebbet, magát a csodamanővereket bemutató pilótát kérdezte a gépről és ezeknek a mozzanatoknak a hátteréről. A Szuhoj vezető tesztpilótája, Szergej Bogdan azt mondja: azok a gépek, amelyek ma rendelkeznek tolóerő-vektoros kormányzással, végre tudják hajtani e figurákat, de a nagy különbség, hogy a 35-ösnek erősebbek a hajtóművei, nagyobb tolóerő áll rendelkezésre. Ezért van az, hogy a Szu-35-ös például a harang-manőver során utánégetővel meg tud állni a levegőben, és képes repülni mindössze 120-140 kilométeres óránkénti sebességgel is.

A portálunkon is sokszor emlegetett vitában, amely arról szól, hogy a modern légiháborúban létrejönnek-e egyáltalán olyan helyzetek, amikor a gépek közeli manőverező légiharcba kerülnek, Bogdan azt állítja, hogy ez nagyonis megtörténhet, és a szupermanőverező képesség ebben a helyzetben létfontosságú. A klasszikus légiharc valóban nagy sebességgel kezdődik, de ha a pilóta elhibázza az első lövést, ami nagyonis megtörténhet, hiszen vannak elkerülő manőverek a közeledő rakéta ellen, akkor a harc folytatódik, a gépek már kisebb sebességgel manővereznek. Ekkor még mindig nem kerülnek lőhelyzetbe, de a szupermanőverező képesség révén egy gép három másodperc alatt ismét lövéshez juthat – magyarázza az orosz pilóta. Ugyanakkor ennek a harcmodornak is megvannak a veszélyei, az például kiszolgáltatottá teszi a gépet, ha kis sebességgel ugyanabból a pozícióból többször próbálkozik, ezzel kvázi felkínálja a helyzetét az ellenfélnek.

Bogdan ugyanakkor megismételte a lapnak nyilatkozva azt a már a Szu-27-es első kobrájánál hangoztatott érvet is, hogy a gyors mozgásváltozás megakadályozza, hogy az ellenség Doppler-radarja befogva tartsa a célpontot. A manőverezés azért is nagyon hasznos a Szu-35S pilótájának, mert a gép a figurából gyakorlatilag bármely irányba kivehető.

Ami pedig a gép harcértéken túli kereskedelmi értékét illeti, erről a Szuhoj anyacége, a United Aircraft vezetője, Mihail Pogoszian úgy nyilatkozott, hogy a típus 200 példányára lát eladási esélyt, százat belföldre és százat exportra. Jelenleg 48 gépre van fix megrendelés az orosz légierőtől, a külföldi vevők pedig a Szuhojok és MiG-típusok jelenlegi használói közül kerülhetnek ki. Az UAC jelenleg 740 merevszárnyú gépre tart nyilván megrendelést, ezek egyharmada civil gép, jelesül a Szuhoj S100 Superjet, a többi katonai. A cég korábban 95 százalékban gyártott haditechnikát, most ez az arány lement 85 százalékra, és a polgári és katonai repülőgépek gyártása 2025-re egyenlítődhet ki 50-50 százalékra. Idén a vezérigazgató szerint 70 katonai és 40 polgári gép átadása várható.