Élő történelem a föld alatt: 130 éves a budapesti kisföldalatti

Az M1-es metróvonal – hivatalos nevén a Millenniumi Földalatti Vasút – nem csupán a főváros közismert jelképe, hanem egykor világelső technikai újítás is volt. A vonal jelenleg felújításra vár, a beruházás előkészítési szakasznál tart.

A MillFAV, mai nevén kisföldalatti a kontinens első földalatti vasútja. Az eleve elektromos hajtásra tervezett, akkoriban egyedülálló újítást az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmából, május 2-án adták át a forgalomnak. Alig néhány nappal később maga Ferenc József császár is utazott az új vonalon egészen a Városligetig. Az uralkodót olyannyira lenyűgözte a korszak élvonalába tartozó közlekedési eszköz, hogy engedélyt adott arra, hogy a vasút felvegye a nevét. Így lett 1949-ig Ferencz József Földalatti Villamos Vasút (FJFVV).

A kisföldalatti története az elmúlt csaknem másfél évszázad során szorosan összefonódott Budapest fejlődésével. Bár a vonalat többször átépítették és korszerűsítették, számos eredeti elem máig fennmaradt. Miután 1969-ben határoztak a vonal meghosszabbításáról, rekonstrukciójáról és új járművek beszerzéséről, az eredeti kisföldalattin 1973. július 31-én volt az utolsó üzemnap. A már a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) üzemeltetésében lévő vasútüzem régi járműveit az új Mexikói úti forgalmi telepre szállították, majd félreállították. Az új kisföldalatti a forgalom már 1973. december 30-án elindult. Figyelemre méltó, hogy az 1974 elején a frissen beszerzett Ganz járművek sorozatos hibái miatt 1974. szeptember másodikáig több öreg szerelvényt is kénytelenek voltak kiadni a forgalomba.

Ezután 1995-ben zajlott nagyobb felújítás a kisföldalatti történetében, amikor az eredeti vonal állomásai visszakapták egykori jellegzetes kinézetüket. A világörökségi védelem alatt álló állomásokon napjainkban is láthatók a fehér-barna Zsolnay csempék és a díszes oszlopfők, amelyek a századforduló hangulatát idézik.

A felszínen egykor szecessziós stílusú lejárati pavilonok (lejárócsarnokok) álltak. Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervezte a Gizella tér és az Oktogon lejárócsarnokait, míg a többit Brüggemann György – ezek az alkotások ma már csak archív felvételeken, illetve a millenniumi földalatti vasút egyik eredeti alagútszakaszában kialakított, Deák téri múzeum makettjein elevenednek meg.

A MillFAV-ot nemcsak hazánkban, de nemzetközi viszonylatban is nagy érdeklődés övezte. A vonal megnyitásakor a műszaki színvonalat tekintve az egész vasút, benne a járműpark messze megelőzte korát. A forgalmat forgóvázas motorkocsik bonyolították le, az áramellátást gőzgéppel hajtott áramfejlesztő szolgáltatta. A budapesti földalattit francia és német szakemberek is tanulmányozták, sőt a berlini polgármester is megtekintette. A világkiállításnak – amelyen a MillFAV aranyérmet kapott – otthont adó francia főváros földalattija 1900-ban, a berlini 1902-ben készült el, mindkettő a budapesti földalatti vasút mintájára.

Nemcsak maga a vonal ünnepel jubileumot, hanem a kisföldalatti egyik első járműve is. A ma már csak nosztalgiajáratként közlekedő, 11-es pályaszámú, a közönség által „Öreg Hölgyként” emlegetett kocsi szintén 130 éves. Teljes felújításával 1996-ban a százéves évfordulóra végeztek, így az eredeti pompájában látható jármű minden alkalommal különleges élményt kínál. A vonal jelenleg felújításra vár, ennek előkészítési szakasza tart, a fejlesztés további egyeztetések és forrás függvényében valósulhat meg. A tervek között szerepel a vonal meghosszabbítása, akadálymentesítése és az átszállási lehetőségek fejlesztése is, természetesen a műemlékvédelmi előírások figyelembevételével.

Nyitóképünkön: A földalatti  1896-es építésű, fémburkolatú motorkocsija 54 utasférőhellyel. Az 1974-es selejtezést követően motorkocsik egyikét, a 18-ast a Brnói Technikai Múzeum  szerezte meg, majd az ottani gyűjtemény ésszerűsítő átválogatását követően a jármű végül  az Egyesült Államokban kötött ki, és a Maine állambeli Kennebunkportban, a Seashore Trolley Museum kiállítási tárgyaként látható