Eltűnt 777-es: egy tapasztalt pilóta manőverei…

Új technológia a malajziai utasszállító repülésének rekonstruálására. Alaposan megtervezett útvonal, hogy ne lehessen észlelni a gépet.

Egyelőre továbbra is az évszázad megoldatlan rejtélyének számít a Malaysia MH370-es járatának sorsa. 2014. március 8-án, miután a Kuala Lumpur–Peking távot repülő Boeing 777-es, 239 emberrel a fedélzeten, a Dél-Kínai-tenger fölött nem jelentkezett be a vietnami irányításnak, helyette a gépről megszűnt minden rádióadás, az utasszállító transzpondere sem működött tovább, a vészjeladó sem lépett működésbe, a szélestörzsű eltűnt az éjszakában.

A kutatás az első hetekben arra az övezetre fókuszált, ahol a gép utolsó rádióforgalmazása történt, a vietnami légtérbe való belépés előtt, tehát még az eredeti útvonalon. Csak jóval később, a gépről adott bizonyos automata jelzések, „pingek” alapján sikerült tisztázni, hogy a 777-es valamilyen útvonalon az Indiai-óceán fölé került majd déli irányba repült tovább, az adatok szerint több órán keresztül. Hogy az utasszállító végül a vízbe zuhant, annak egyértelmű bizonyítékai azok a roncsdarabok, amelyeket főképp Afrika keleti partvidékén sodort partra a hullámzás, de magát a gépet, nagyobb darabokat, az adatrögzítőket, esetleg az utasok maradványait a több éves kutatás ellenére nem sikerült fellelni.

A mostani új teória Richard Godfrey nevéhez fűződik, az ausztrál repülőmérnök, aki a kezdetektől fogva intenzíven foglalkozott az MH370 történetével, most egy új lehetséges forgatókönyvvel állt elő, legalábbis ami a 777-es repülését illeti az „elnémulástól” egészen addig, amíg fel nem vette a határozott déli irányt az Indiai-óceán felett, Ausztráliától nyugatra. Az elképzelés alapja pedig az úgynevezett Weak Signal Propagation (WSPR), a technológia lényege pedig, hogy össze kell gyűjteni a kérdéses időszakban a HF-sávban zajló rádióadások zavarait, és az anomáliák elemzése kiadja egy a zavarokat okozó nagyobb fémtárgy mozgását. Azon a bizonyos éjszakán a kérdéses övezetekben 518 forgalmazást lehetett elemezni és összevetni műholdas adatokkal.

Ami a fontos: az MH-370-es ennek az elemzésnek a tanúsága szerint meglehetősen érdekes pályát repült, jónéhány fordulóval. A gép manőverezése eléggé egyértelműen kizárná azt a korábbi elképzelést, miszerint a katasztrófa oka, hogy eltünése után, talán nyomáscsökkenés következtében, vezetetlenül repült volna, öntudatlan állapotban lévő vagy halott pilótákkal a kabinban. Godfrey szerint a pilóta, aki a gépet irányította, láthatóan tudatosan kerülte el a hivatalos légi útvonalakat, viszont közben használta azokat a rádiónavigációs pontokat, amelyeket a közforgalomban is használnak. Így repült a Malacca-szoros felett majd Szumátra partvonala mentén, de mindeközben a gép precízen elkerülte a követő rendszereket, sőt, a pilóta annak is tudatában lehetett, hogy melyek azok a (katonai) radarok, amelyeket békés időszakokban hétvégén nem kapcsolnak be.

A gépet irányító pilóta a fordulókat arra használta, hogy semmiképp se lehessen figyelni a repülését, egészen odáig, amíg a nyílt óceán fölött délre fordulva már végképp kikerült mindenféle földi eszköz hatósugarából. Godfrey úgy véli, alaposan megtervezett repülésről lehetett szó, amelyet aktívan vezényelt le egy (nyilván felkészült, tapasztalt) pilóta, akinek nem az volt a fontos, mennyi üzemanyagot használ fel, hanem hogy követhetetlenné tegye a 777-es útját. Godfrey szerint a későbbi, még pontosabb elemzés azt is kimutathatja, hogy végül meddig repült a gép, és hol következett be a spirális ereszkedés majd a becsapódás.

Hogy ezt a teóriát követheti-e újabb kutatás a tengerfenéken, az kérdéses. Az előző próbálkozások valóban nem ott történtek, ahol a mostani elképzelés szerint a 777-es befejezte tragikus útját. Ugyanakkor vajmi kevés esély volt már a korábbi expedíciók idején is arra, hogy a gép nagyobb darabjaira és a fekete dobozokra rátaláljanak, mert az erős óceáni áramlások széthordhatták a darabokat, amire pedig a kutatást végző hajók, repülőgépek a kérdéses körzetbe értek, már lemerültek a vészjeladók akkumulátorai is.

Godfrey elemzései mégsem hiábavalóak, mert érthető és életszerű magyarázatát adják, hogyan veszthették el a gép nyomát, szemben az eltűnés után napvilágot látott őrültebbnél őrültebb konteókkal, és más, realisztikusabb elmélettel is, amelyek valamiféle műszaki hibát, dehermetizációt, pilótafülke-tüzet stb. sejtettek a történések mögött. De tárgyi bizonyítékot nyilván már erre a forgatókönyvre sem találni majd, ráadásul az új teória erősen szembe megy a malajziai hatóságok kezdettől érzékelhető törekvésével, miszerint semmiféleképp ne lehessen kötni az eseményt valamelyik pilóta cselekedeteihez, szándékossághoz, öngyilkossághoz.