Eltűnt 777-es: öt év, az aviatika legnagyobb kudarca

Az aviatika világának egyik legszörnyűbb balesete történt öt évvel ezelőtt, 2014. március 8-án, sőt, azt sem tudjuk, hogy balesetnek lehet-e minősíteni a Malaysia Airlines Boeing 777-esének valóban szinte nyomtalan eltűnését. Szörnyű esemény, mert ez az iparág nehezen tolerálhatja a megmagyarázhatatlan, vagy inkább a meg nem magyarázott eseményeket. A mai modern repülési világban minden, ami történik, elemzendő, alaposan végig gondolandó kell, hogy legyen, így sikerült ugyanis a hihetetlen forgalomnövekedés ellenére alacsonyan tartani a légibalesetek számát, különösen a nagygépes közforgalmi repülésben.

De hogyan lehet elemezni, biztonságot jelentő tanulsággá alakítani egy történéssorozatot, amelynek a lefolyását azóta sem ismerjük, amelynek áldozatait éppúgy nem találták meg, mint magát a repülőgépet, egy-két, az afrikai partokra sodródó töredéken kívül? Még a gép végleges pályája is vitatott.

Mint ismert, a Kuala Lumpurból Peking felé induló gép a Dél-Kínai-tenger felett 227 utasával és 12 főnyi személyzetével irányt változtatott, és közben – teljesen elnémult, repült délnyugat felé északkelet helyett, aztán az Andamán-tenger felett vett végleg délnek irányt. És közben nemcsak hogy nem szóltak a pilóták a rádióba, de a válaszjeladó, a transzponder is leállt, csakúgy, mint a 777-es állapotáról adatokat továbbító ACARS-rendszer. Majd a gép további furcsa fordulók után, amelyeket csak a katonai radarok rögzítettek, de amelyekről a katonák eleinte nem beszéltek, végleg elveszett szem elől valahol az Indiai-óceánon, feltehetően valahol Ausztráliától nyugatra: hogy arra repült, azt egy óránkénti műholdas jelzés alapján számolták ki az Inmarsat szakértői, de a kutatásra kijelölt terület így is több magyarországnyi volt az óceánon.

Természetes, hogy a bizonytalanság tág teret adott a mi korunkban olyannyira népszerű konspirációs teóriáknak, álhíreknek és álszakértői szövegeknek is, a legújabb verzió, hogy a sok közül csak ez utolsót emlegessük, az, hogy a gép valahol a kambodzsai dzsungelben leledzik, ezeknek a teóriáknak az a lényegük általában, hogy valamiféle gonosz erők elrabolták a 777-est, valamiféle gonosz célokra, amikről azóta sem tudunk.

A szakmai világ természetesen szintén előállt a maga elképzeléseivel, de akár az olyan reálisabb verziók, mint a rapid oxigéntűz, akár a szándékos, feltehetően a pilóták egyike által végrehajtott géprablás/dehermetizálás rejt valamiféle nehezen megmagyarázható elemet. Annyit az Afrika partjainál megtalált néhány roncsdarab, különösen a flaperon alapján feltételeznek, hogy a gép nem vízre szállt, hanem vízbe csapódott, mert a fékszárny nem volt kibocsátva. Vagyis a legutolsó pillanatokban már valószínűleg senki sem vezette a 777-est, bár lehet, hogy már a legutolsó órák során sem.

El ne felejtsük, a hivatalos baleseti jelentés sem tudott megállapítani biztos okot. Malajzia, Ausztrália és Kína 2017-ben hagyott fel a kutatással, ezután még egy ígéretes magánvállalkozás, az amerikai Ocean Infinity próbálkozott, hiába. Noha mostanában ismét tárgyal a malajziai kormány a kutatás újra indításáról, gyanítható, azoknak van igaza, akik azt mondják, a gép valahol az óceánba csapódva megszámlálhatatlan darabra tört, a többezer méter mélységből a beépített vészjeladó rádiójeleit nem tudják fogni.

Talán, ha lett volna valamiféle igazi koordináció polgári és katonai légtérellenőrző-figyelő rendszerek, különböző kormányok között, ha nem vesztegetik el az első heteket arra, hogy a forgalmazás megszűnésének helyszínén keressék a gépet, talán lett volna esély a megtalálására, de ahogy teltek a napok, hetek, hónapok és évek, az óceáni áramlások a törmelékeket is elsodorhatták, gyakorlatilag nincs esély arra, hogy egyáltalán egy nagyobb darabot is felleljenek a 777-esből, nemhogy a repülési adatrögzítőt és a pilótafülke hangrögzítőjét.

Egy nagyon-nagyon fontos pozitív következménye mégis van ennek a szomorú eseménynek: ma már létezik műholdas rendszer, amely a kiterjedt, lakatlan területek felett repülő polgári utasszállítók mozgását figyelemmel kíséri és rögzíti, legyen az sivatag vagy óceán, legyen vagy ne legyen radarfedés. Ha bármi, a Malaysia pekingi járatához hasonló esemény bekövetkezne még az aviatika világában, a történés lényege ne legyen azonos, ne tűnhessen el egyetlen utasszállító sem nyomtalanul a végtelen semmiben.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!