Erdélyi helyzetkép

Joó Ferenc   ·   2012.06.08. 19:10
komm_400

Aki csak egyszer is járt Erdélyben és ott aludt egy helybéli családnál – legyenek azok egyszerű vendéglátók, avagy rokonok – sohasem felejti el az élményt. Mivel vasúti témákat felölelő blogot írok, most nem részletezném a történelmi, kultúrális, gasztronómiai szálakat. Elég az hozzá, hogy néhány éve a Székely gyors utasaként is hasonló élményekben részesültem, mint első két, 1987-es és 1992-es székelyföldi látogatásaim során.

Akkoriban még merőben más világ volt – nemcsak idehaza, de Romániában is. Erdély viszont mindig is Erdély volt! 1987-ben vonattal utaztam Székelyudvarhelytől Budapestig. Hargita megyei emlékeim közt szerepel a guggolós bor, a sötét bálterem, ahol a magnóból Bikini szólt és a denevérguánón való átkelés a homoródalmási cseppkőbarlangban, ahol a járatok mélyén tönkrement a karbidlámpa.

A vasútról viszont nem sok emlékem maradt ezen első utamról. Rémlik, hogy márkás szappant és cigarettát vittünk a rokonoknak és vendéglátóinkank, amik akkoriban nehezen voltak helyben beszerezhetők. És emlékszem, hogy hazafelé menet Nagyváradon éppen egy kifelé tartó vonattal kereszteztünk, amelyet (mint ahogy a MÁV-os kocsik láttán a miénket is) megrohamoztak a peronon tartózkodó hat-nyolc-tíz éves, koszos, gyatrán öltözött gyerekek, akik rongyos száz lejeseket lobogtattak kezükben, csak adjon le valaki nekik egy tekercs vécépapírt...

Vasútüzem Kommandón 1992-ben (a külön nem jelölt képeket Joó Ferenc készítette)

Második, 1992-es utamról viszont már annál több emlékkel rendelkezem! Hiszen ez alkalommal nem Zsigulit vittünk Erdélybe olcsón javíttatni, hogy aztán vonattal térjünk a hosszadalmas műveletet nem bevárva haza, hanem éppen onnan akartunk – talán utolsó – emlékképeket hazahozni egyes, még üzemelő kisvasutakról. Nem nagy örömmel jelentem, hogy ez sikerült is... Ugyanis ezek a vonalak már szinte mind az enyészeté lettek, vagy éppen, hogy csak nyúlfarknyi szakaszon vegetálnak.

Abban az évben még javában folyt a (figyelem!) vízszállítás a borszéki kisvasúton, menetrendszerinti vonatok közlekedtek Nagyszebenből Szentágotára és üzemelt nemcsak a kovásznai sikló, de a teljes felső vonal Kommandóig. Helyesebben szólva, Kommandótól a siklóig!

Miután családi szálakkal is kötődöm Kovásznához, nem véletlen, hogy amikor csak lehetett, ellátogattam a kommandói kisvasútra, akár üzemelt még (avagy már), akár nem. Kár, hogy a pünkösdi hétvége ilyen rövid, mert a négynapos utazásból a Székely gyors (és a Csíksomlyó expressz) utasai egyet sem tölthetnek el barangolással, a Székelyföld felfedezésével, hacsak nem lépnek le angolosan a csíksomlyói búcsúról! Bár lehet, hogy öt vagy hat napra már a vonat fele sem utazna el Erdélybe – ki tudja... Számunkra, vasútbarátok számára, azonban a pünkösdi ünnepélyeskedések nélkül is vonzó Európának eme szegellete!

Görkocsizás Kommandón már a leállás után, 2002-ben

Munka nélkül a kommandói fatelep, becsukva a fűtőház... A vonal a jobb oldali épület mellett vezet ki a faluból a sikló és a manyiskai vonal felé

Csendélet a kommandói fűtőházban

A borszéki kisvasútból a műtárgyakon kívül szinte semmi sem maradt. Húsz évvel ezelőtt is csak letétbe helyezett gőzmozdonyokat találtunk a palackozó üzem udvarán, üzemelő gőzöst már sajnos nem! Pedig akkoriban még konténerekben szállították az ásványvizet a 760 mm-es sínpárokon Franciaországba! Már ami nem a személyzetnek járt, juttatásul.

Csak remélni tudom, hogy nem az a napi, fejenkénti 5-6 palack okozta a borvizet szállító kisvasút csődjét, amit a kocsifékezők a félúton tett „pihenőt” követően huszas-harmincas tempónál egymás célbadobálásához használtak el! Egy biztos: a vonal utolsó kilométerein óriási emelkedőt küzdöttek le a „Ledehák”, így még a tizenkét üres konténeres vagonból álló szerelvényt is meg kellett osztani. A gyárba pedig a palackok címkéjén is látható viadukton át jutott be a kisvasút.

A nagyszebeni gőzmozdonygyűjtemény viszont még látogatható, azonban tartok tőle, hogy a skanzen felé vezető villamosvonal már régóta nem üzemel. (Ha mégis így lenne, arról kérnék szépen fényképeket!)

Ellenben, nemrégiben – egy rövid szakaszon – turistalátványosságnak szánt nosztalgiajáratot indítottak a szentágotai vonalon. Nem tudom, hogy ez mennyire tartós kezdeményezés, mindenesetre a hír örömteli. Kettő évtizeddel ezelőtt viszont még napi 4-5 alkalommal zötykölődtek az Mk45-ösök a „sínhármason” a vonal Nagyszeben felőli végén. Születésileg alföldi gyerek vagyok, így népligeti látogatások híján ez volt az első vágányfonódás, amit életemben láttam!

Különvonat az alsó vonal kovásznai állomásán 2002-ben

Együttállás a normál nyomtávú állomási tartalékkal, ugyanott

A különvonat 2002-ben csak idáig közlekedhetett — az összedőlt patakhíd áthatolhatatlan akadályt jelentett a szerelvény számára

Volt még sok tervünk: kimenni Bodzafordulóra vagy eljutni a felsővisói gőzüzemhez. Idő híján ezek nem sikerültek. Viszont voltunk fent a havasokban Brassó felett, láttunk medvét a Szent Anna-tónál és csónakáztunk a Gyilkos-tavon. Sőt, még bécsi szelet is jutott nekünk a békás-szorosi állami szálloda éttermében, amelyet követően hatvan lejért stoppoltunk vissza Csíkszeredába.

Ha azt vesszük, egy hétre ez már elég is lenne programnak. Mi azonban – szerencsére – még bele tudtunk tuszkolni egy látogatást Kommandóra. A kora délelőtti órákban indultunk a Fenyves szállóhoz (Hotel Bradul), ahol a siklóhoz tartó reggeli, üres vagonokból álló vonatot sikerült is elcsípnünk. Sikló alsóhoz érve az egyik felfelé tartó vagonnal (amelyet egy fa-rakománnyal terhelt rakott vagon súlyával segítettek a gravitációs sikló felső végállomásához felhúzni) jutottunk el az állítólag 1300 méter magas felső végpontra, Sikló felső állomásra.

„Sikló alsónál” egy lovacska látta el a tolatószolgálatot, ugyanis ő húzta le a vagonokat a sikló felépítményéről az állomásra. Alsó végpontján a sikló éppen egy bővizű patak feletti hídon ért véget. Az elmúlt két évtized során ez sajnos annyira tönkrement, hogy össze is dőlt. A sepsiszentgyörgyi székhelyű, ám jelentős magyar támogatottsággal is rendelkező Sikló Egyesület egyik célja éppen ennek a műtárgynak a felújítása, hiszen e nélkül nem lehet újjáépíteni Európa egyik legutoljára is üzemképes siklóját!

Érkezés sikló alsó állomáshoz, háttérben a Tündérvölggyel és a Kommandó felé vezető hegyekkel, előtérben romos vagonokkal

A sikló szomorú látványa 2009-ben: elől az összedőlt híd, felette a fiatal erdővel benőtt siklópálya, a hegyen a széldöntésben kipusztult évszázados fenyves helyett friss cserjék

Brádról kölcsönzött bányamozdonyos szerelvény, amely 2002-ben az összedölt kovásznai patakhíd és a sikló között közlekedett

A siklón felfelé haladva az alsó részen egy vágány volt. Középütt találkozott a két sikló. A lefelé haladó felépítményen a rakott „vagon” csücsült, a felfelé haladón a már üres „truck” pár. Magyarán megmondva, a farakomány súlya segítette fel az üres vagont a hegyre. De a több mint egy kilométeres távolságon a vastag acélkötél, ami a vagonokat a felső állomás fordító tárcsáján keresztül összefogta, szintén jelentős súly-tényezővé vált.

Ezért, a középső, elkerülő állomáson, a sikló platós kocsijai mindig megálltak, hogy a kötél tömegét kompenzáló százkilós súlyokat a személyzet átpakolhassa a lefelé tartó kocsiról a felfelé tartó kocsira. Hiszen, a kötél súlya is onnantól már a lefelé tartó platformnál volt jelentősebb, mint a felfelé húzott kocsinál. A középső állomástól viszont már dupla vágány vezetett fel „Sikló felső” állomásig.

További sok szép élményem akad kommandói látogatásaimról. Az első feljutás alkalmával még tanúi lehettünk a patakból való vízvételezésnek. Éppen egy 490-es klón vontatta a vonatot, amely Kommandóra vitt bennünket. Délután pedig egy másik szerelvénnyel jutottunk vissza a siklóhoz. A régi, nagy kiterjedésű erdei vasúti hálózat Kommandóra hordta le a faanyagot, ahol a fűrészüzem pallókat vágott belőlük. A kisvasút ezt juttatta le a siklón a Kovászna felé vezető alsó vonalra. Igaz, ehhez a rakott vonattal párszáz méterrel feljebb kellett emelkednie, mivel ott volt megtalálható a sikló vége.

Munkában a nemzetközi vasútbarát csapat! A manyiskai vonal kiágazását szabadítják meg a földtől és a gyeptől, még 2002-ben

Áteresz a felújítás előtt...

... és a felújítás után!

Az alsó vonal a mai napig járható. Ehhez kellet egy jelentős műtárgy, egy magas patakhíd civil kezdeményezésből történő felújítása is. Szokott is itt évente több alkalommal különvonat közlekedni, néha Bradról érkezett vendég járművekkel.

A sikló hídja nélkül azonban sohasem lesz teljes a kép. A kommandói kisvasutat csak akkor lehet igazán életben tartani, ha a fűrészüzem termelni tud és van, aki a félkész terméket elszállítja. Ehhez pedig a sikló is szükségeltetik. Érdemes amúgy megjegyezni, hogy a kommandói hálózaton egy időben kettő másik, tehát összesen három sikló is dolgozott! A másik kettő viszont fent volt a hegyekben.

Régebben a siklón leereszkedett vagonokat az alsó vonalon osztották szét több üzembe (fatelepre, bútorgyárba), valamint a nagyvasút felé. Ma már talán az is elég lenne, ha egész évben járható útvonal létezne a kommandói fűrészüzem és a kovásznai „CseFeRe” állomás között. Hiszen a szerpentinező kövesúton a rönkszállító kamionok nagyon nehezen tudnának napi öt-tíz alkalommal elhaladni, amikor néha még nyárban, személygépkocsival is nehezen járható az út!

A kommandói vasút egyik emblematikus járműve, a duba! Némi szépítgetést kapott 2002-ben

A kommandói kilátó kocsi a leállást követő első útján, ugyanebben az évben

Az elmúlt évek falunapjain viszont már gőzmozdonyos meneteket is szerveztek (fotó: Tevan Imre)

Ezen a 2009-es képen ismét a kilátó kocsi látható, két selejtezetten megvásárolt Ledehával

De nem csak az alsó szakaszon maradt meg az esetenkénti vasútüzem néhány kiváló vasútbarát jóvoltából, hanem Kommandóból kiindulva is lehet évente egyszer-kétszer a megmaradt vonalakon kisvasutazni. Jó apropó erre például a minden év augusztusában megrendezett falunap. A manyiskai vonalból még egy-két kilométer járható, egy időben vasútépítő táborokat is szerveztek ennek a vonalnak a karbantartására a vasútbarátok.

A kommandói vonalak és járművek történetét jól illusztrálja egy nemrégiben a Sikló Egyesület gondozásában megjelent vaskos, többnyelvű fénykép album. Akit érdekel, Markója Szilárd egyesületi tagnak a markoja.szilard@gmail.com címre írva rendelhet belőle.

A Sikló Egyesület legújabb kiadványa a Kovászna-Kommandói kisvasút járműveiről

Ízelítőül egy kép az albumból

Kapcsolódó hírek

Vasút Vasútmodell

Terepasztalcsodák Szolnokon

MTI/iho   ·   2024.02.25. 14:00

Csaknem kétezer négyzetméteren tíznél is több terepasztallal várják a látogatókat a 10. Szolnoki Országos Vasúttörténeti és Vasútmodell Kiállításon március 15. és 17. között az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban.