Este a Duna TV-n: O’Horten!

Ebben a néhány sorban óhatatlanul bukkannak fel szubjektív elemek: a szerző ugyanis látta az O’Hortent. És neki szinte minden mozzanata bejön – igen, kétségtelenül vannak a filmben lassúdadan múló percek, de a csodálatosan fotografált képsorok, az utánozhatatlan hangulat és a kedves öregurak hatalmasan pozitív kisugárzása mindezt feledtetni képes.

A történet dióhéjban: a vezérmotívum a vasút, főhősünk, Odd Horten ugyanis négy évtizedet húzott le mozdonyvezetőként a Norvég Államvasutak (Norges Statsbaner, NSB) kötelékében. Eljött azonban a nyugdíjazás ideje, és Odd hirtelen légüres térben találja magát – előbb zokszó nélkül végigüli, ahogy kollégái elbúcsúztatják (vasútrajongóknak feledhetetlen képsorokban sűrűsödik össze a gyorsuló gőzöst imitáló vezérek kórusa), majd végigbogarássza magában, mi az, amiről eddigi életében lemaradt. Még sosem ült repülőn, s jóllehet, a családjában mindenki imádta a síugrást, neki nem volt mersze hozzá. A következő néhány nap végre sort kerít rá, hogy közel merészkedjen egy repülőgéphez; hogy felkeresse régi ismerősét, ám már csak az özvegyét találja; az utcán pedig megismerkedik egy öregemberrel, aki bekötött szemmel vezet autót (egy gyönyörű Citroën DS-t!).

O’Hortenen nem látszik, hogy annyira megviselte volna az élet. De az szemlátomást kétségbe ejti, hogy élete utolsó vonata nélküle ment el. Ennyi a történet, de ennél azért mégis jóval több – kicsit abszurd, kicsit tragikomédia, kicsit norvég és egy kicsit benne vagyunk mi is.

Ha javasolhatom, nézzük meg együtt. Mivel nem vagyunk egyformák, biztos vagyok benne, hogy lesznek, akiknek az O’Horten nem fog tetszeni. Nálam mindenesetre ez a film tízből legkevesebb nyolc pontot ér! Kezdés a Duna egyen 21:30-kor.

A film trailere: http://www.youtube.com/watch?v=OMLop4lkaDM