Extázis Tapolcán

Idén másodszorra ünnepeltük meg a Magyar Nohab Napot, ha szabad ezt így csupa nagybetűvel leírnom. Ezúttal az ország összes működőképes Nohabját egy különvonatba sorozták, a tizenkét személykocsi élén nyolc M61-es pompázott (legalább szilveszterkor tekintsünk el a hajtott kerekek számától, és hasonló dolgoktól, köszönjük – a szerk.). Ráadásul az egész vonat energiával való ellátását nemcsak a 017-esre bízták, hátulról besegített a villamos fűtőkocsi is. Így összesen nyolc mozdonyból és tizenhárom kocsiból állt a parádésmenet! Összehasonlításul: tavaly hat mozdonyból és hat kocsiból állt a tapolcai különvonat. Akkor a Kárpát Vasút 021-ese gépmenetben ment Tapolcára, ahol vele együtt hét üzemelő Nohab és a Négyeske várta a látogatókat.

Az érdeklődést jól mutatja, hogy bár kicsit későn kezdődött a szervezés, amint az elérhető mennyiségű jegy elfogyott, meghirdettek egy-egy plusz kocsit. Így alakult ki a vonathossz, de van egy sejtésünk, hogy a világ összes jegyét el lehetett volna adni erre a menetre. Az időpontválasztás is üdvözlendő: a karácsony előtti ideges rohanásnál sokkal kedvezőbb a két ünnep közti dátum. Vasútbarát szempontból egy tökéletes zárása volt 2016-nak, az évnek, amikor az elmúlt két évtized legtöbb Nohabját láthatták munkában, különvonatok élén a vasút megszállottjai.

Idén az időjárás is kegyesebb volt a tavalyi ünnepi menethez képest. Akkor sűrű köd, szürkeség, szomorkás környezet vette körül a Négyeske hazatérését ünneplő Nohabokat. Persze az is szép volt, sőt, igazán hangulatos fotókat, videókat készítettek vasútbarátok. De azért az idei felhőmentes napsütés szebb volt! További előny, hogy látszik az egész szerelvény, nemcsak az első gép orra. Már aki talált olyan helyet, ahol be tudta komponálni az egész vonatot, esetleg hozzá egy kis tájat is. A Facebookot nézegetve bőven voltak ilyenek, számos remek fotót látni a vasútbarát csoportokban.

Különben minden autósnak javasoljuk, hogy az életveszélyes, eszetlen követés, vonatelőzgetés helyett gyúrjon rá egy szép helyre, és kapja el ott a vonatot. Az Almádinál megbúvó traffipaxos rendőrök biztos jót kaszáltak, de a csekktől eltekintve, egy jól sikerült fotó többet ér három közepesnél. Ha tényleg hagyomány teremtődött, akkor csak idő kérdése, és az összes kinézett fotóhelyen le lehet fotózni a vonatot. Csak egy kis türelem kell hozzá, viszont így megmarad a fotózás izgalma!

De nemcsak a közúton láttunk furcsa manővereket. A tapolcai vasútállomás nincs igazán felkészülve arra, hogy sok száz vasútbarát lepje el egyik pillanatról a másikra. Sok fotós nehezményezte, hogy a szervezők nem tudtak biztosítani egy nyugodt, tízperces ablakot, amikor senki sem lófrál a Nohabok körül, és aki arra vágyik, meglőhesse a kívánt, embermentes csoportképeket. De a vágányok közt észvesztve rohangáló, Nohabtól elvakult mániásoknak is a fejébe lehetne verni, hogy a kiállított gépek vagy három órán át ott állnak, nem mennek sehova, van idő bőven körülszaglászni mindet. Ha a sín verődik a fejbe, az sokkal keményebb, hidegebb, fájdalmasabb. Pár tíz méter kordon, az élőerő jelentősebb bevonása a tájékoztatásba üdvös lenne, ez az, ami hirtelen eszünkbe jut. Persze el kell fogadni, hogy egy ilyen tömegrendezvényen valaki mindig valaki másnak útban lesz.

Azt nem tudjuk, hogy a kenyérlángosos csak a Nohabünnepre jött, vagy egyébként is az állomás mögött dolgozik. Mindenesetre nagyon örültünk a jelenlétének, kicsit továbbgondolva a komplett tapolcai adventi vásár kiköltözhetne ilyenkor az állomás közelébe. Na jó, viccet félretéve: mi is köszönjük a szervezők áldozatos munkáját, a tapolcai vasutasok elhivatottságát, türelmét, a Nohabokat üzemeltető vasútvállalatok rendelkezésre állását. A nyolc M61-esből négyet (001, 006, 019, 020) a MÁV-Nosztaglia hozott, kettőt (021, 022) a Kárpát Vasút, egyet-egyet pedig a Nohab-GM alapítvány (010) és a MÁV Pálya és Mérnöki Létesítmények Igazgatóság (017).

Tapolca most maximálta a kiállítható mozdonyok számát. El sem tudjuk képzelni, hogy mi lesz, ha a Demonstrátor és a Ketteske is életre kel. Egy sorban már nem fognak elférni, az biztos. Legyen ez a legnagyobb bajunk!

A videókat Sándor Dávid bocsátotta rendelkezésünkre.

* * *