Fantom-búcsú a németeknél
A Német Légierő 2013. június 29-én kivonta a szolgálatból a McDonell Douglas F-4F vadászrepülőgépeit. Ez a száraz tény. Azonban aki ott volt Wittmundban azon a szombaton, az másképp élte meg az eseményt.
A Luftwaffe hivatalosan 1973. szeptemberben 5-én vette át első F-4F Phantom II. vadászrepülőgépeit, az 1370 darabban épített F-4E sorozat exportváltozatait. Az „E” az első olyan modifikáció volt, amelybe beépítették az M61A1 gépágyút, ami nagyon hiányzott az előző verziókból. A német exportgépek különböztek az amerikaiaknak gyártott változattól, az AN/APG30 lokátor helyett egyszerűbb AN/APQ-120 radarral voltak felszerelve, és bár vadászváltozatnak vásárolták a gépeket, hiányoztak az AIM-7 Sparrow félaktív közepes hatótávolságú rakéták, valamint nem került a gépekbe légi utántöltő képesség sem. Az hátsó üzemanyagtartályt szintén nem építették a német gépekbe. A hiányzó berendezések miatt viszont az Luftwaffe F-4F gépei 1500 kilóval könnyebbek voltak az amerikai változatnál. A MTU által licencben épített J79-17A sugárhajtóművekkel a teljesítményük meghaladta az Amerikai Légierő F-4E-eseinek teljesítményét.
Az első F-4E a 37+01 oldalszámú Phantom volt. Összesen 174 repülőgépet szállítottak Nyugat-Németország részére. A gépek közül néhány darab TF (gyakorló) és NTF-4F (kísérleti) repülőgép volt.
A Phantomok három ezredben álltak szolgálatba: a Jagdgeschwader 71 „Richthofen”, a Jagdgeschwader 74 „Mölders” (Neuburg mellett), és a JaboG 36 „Rheine” vadászbombázó ezred is repülte az amerikai gépeket.
A német gépek közül körülbelül 90-et modernizáltak 1975 és 1983 között, ennek során AIM-9L közelharcrakétákat és az AGM-65 Maverick rakétákat integrálták a gépekhez. 1990 és 1996 között az ICE (Improved Combat Efficiency/ Kampfwertsteigerung) program keretében újabb modernizáció következett, mely során a vadászokba új radart (az F/A-18 gépekbe is rendszeresített AN/APG–65-öt) építettek, valamint fedélzeti rendszereiket, és az elektronikájukat is korszerűsítették. A német gépek alkalmassá váltak az AIM-120 AMRAAM aktív irányítású közepes hatótávolságú rakéták alkalmazására. A típusjelük F-4F-KWS-re változott.
Napjainkra a vadászbombázó JaboG 36-ot felszámolták, a Laagei JG74-est pedig 2006-ban első egységként fegyverezték át az akkor vadonatúj Eurofighter vadászrepülőgépre. (Közbevetőlegesen a német baloldal és zöld párt kezdeményezésére az ezredet megfosztották Werner Mölders nevétől, mivel vadászpilótaként – tehát nem tevőlegesen, hanem bombázókísérő feladatban – részt vett a Condor Légió tagjaként Guernica bombázásában.) A JG71 azonban továbbrepülte egyedüli ezredként a Phantom II.-öt.
A JG71 Richthoffen a hazai légtérvédelmi feladatokon túl öt alkalommal részt vett a baltikumi légirendészeti misszióban.
Az JG71 átfegyverzését a 2010-es évek végére prognosztizálták, azonban 2013. június 29-én jött el az időpont. 279 ezer repült óra után utolsó alkalommal emelkedtek a levegőbe a nyilvánosság előtt a Phantomok.
Június 28-án a zuhogó eső, 10-12 fokos hideg és az erős szél ellenére világ minden tájáról összesereglett ezer fotós és újságíró nézhette meg statikus bemutatón az ezred gépeinek egy részét, köztük több díszfestésű példányt. A Luftwaffe repülőegységeitől repülőeszközök érkeztek, és a NATO tagországok több alakulata is tiszteletét tette (például a belgák, britek, spanyolok, valamint bejelentkeztek a lengyelek, görögök. A törökök is (utóbbiak F-4 üzemeltetők) de sajnos különféle okok miatt nem tudtak végül Wittmundba jönni, a görögök F-4 gépe pedig az olaszországi Avianoba ragadt.)
Másnap 130 ezer érdeklődő előtt hasonló időjárásban kezdődött a hivatalos búcsú. A statikus bemutatók mellett délelőtt több oldtimer repülőgép küzdött az erős széllel, majd a légierő BO-105-ese tartott bemutatót. A wittmundi célvontatók közül egy fehér-kék festésű A4Q Skyhawk emelkedett a levegőbe. Délután négy Phantom következett. A 38+10 oldalszámú az 1970-es eredeti festésben repült. A 38+28 oldalszámú a 40-éves szolgálat emlékére díszítve, a 37+22 oldalszámú a jelenlegi szürke légifölény festésben és az 1973-as első gép 37+01 es sárga-kék díszfestésben startolt el (a tartalék gépet a 38+33-ast az 1980-as évek álcafestése ékítette).
A gépek néhány formációban történt repülés után egyenként, nagy sebességgel is áthúztak a beton felett. Aztán két Eurofighter fogta közre a Fantomokat. A társalakulat, a JaBoG 31 Boelcke vadászbombázói közül az 31+00 oldalszámú együléses gép függőleges vezérsíkján „Kéz a kézben Richhoffen és Boelcke” felirat emlékeztetett az első világháborúban együtt repülő két világhírű pilóta barátságára. A másik kétüléses 30+31 oldalszámú Euróvadászban Andreas Hoppe ezredes. a Boelcke parancsnoka, és Karl Müllner vezérőrnagy, a Luftwaffe parancsnoka kísérte az F-4F gépeket, majd landolás után tette tiszteletét az ünnepségen. Müllner tábornok 2500 órát gyűjtött össze Phantom-pilótaként, tehát személyes búcsúja is volt az ünnepség a típustól.
Utoljára a 37+01-es oldalszámú elsőnek átadott F-4-es landolt, Gerhardt Roubal ezredessel, a JG71 parancsnokával, és Alexander Berk alezedessel a pilótafülkében.
Az JG71-en kívül a WD61-es repülőkísérleti egység is búcsúzott a Fantomotól. A alakulat két gépe közül az egyik fekete díszfestést kapott, rajta felirattal: „Nem akarok meghalni, repülni akarok!”
A felirat jellemezte az egész ünnepséget. A Phantom II. gépek jó állapotban vannak, fedélzeti elektronikájuknak köszönhetően még sok-sok évig a békebeli légirendészeti feladatnak megfelelőek lennének. Nem véletlenül ajánlották fel Horvátországnak a gépeket. A Fantomok magas karbantartási költségei és a Eurofighter gyártásának felfutása végül is a német vadászlégierőt egyetlen típus üzembentartására késztette. Wittmundban a tervek szerint 2018-ra 18 vadászgéppel fog készültséget adni a JG71 Richthoffen.
Az ünnepségen a kérdés kényessége miatt nem esett szó arról, hogy a JG71 elődje nemcsak a Freiherr Mandfred Von Richhoffen (a Rote Baron, Vörös báró) vezette Jasta 1, hanem a II. világháború idején, elsősorban a nyugati fronton harcoló JG2 Richhoffen Jagdgeschwader volt, amely olyan pilótákat nevelt ki, mint Helmut Wick, Oscar Baltasar, Erich Hohegen, Walter Osseau, Egon Mayer, vagy Kurt Bühligen. Az ezredmúzeumban a mai napig van egy Bf-109G6 ennek emlékére.
Az ezredmúzeumban a „Messzer” mellett egy F-86 Sabre és egy F-104 Starfighter is található a repült típusokból, és valószínűleg hamarosan egy F-4F is melléjük kerül. Egy kisebb, „titkosabb” múzeum is van a repülőtéren, benne Richthoffen kesztyűjével, bőrkabátjával és egyéb személyes tárgyaival.
Isten veled F-4F Phantom II, farewell!
