Fogatolt vaskerekű az Üllői úton
Budapestet még Pest-Budának hívták (1873 előtt járunk), amikor a mai 2-es és 3-as metró vonalán (a Rákóczi – akkor Kerepesi –, a Váci és az Üllői úton) már a lóvasút sínei csillogtak. Az első vonal még 1866-ban a Széna (Kálvin) tér–Újpest volt, ezt követték 1868-ban a Kerepesi út vonalai, szárnyvonallal például a Losonci (Józsefvárosi) pályaudvarra és Kőbányára. Délnyugat felé a Pesti Közúti Vaspálya Társaság (PKVT) 1869-ben nyitott.
Az Üllői út a város egyik legfontosabb kivezető útja volt mindig: a belső területekről a szentlőrinci, majd a vecsési vámot elhagyva Szolnok, tágabb értelemben az Alföld felé vezetett (nem véletlen, hogy az ország második vasútvonala is Szolnokot célozta meg pesti kiindulóponttal). Sokat lendített a lóvasút építésének ötletén az is, hogy a megindulás előtti évben, 1868-ban határoztak az addig csupán néhány akácfával beültetett futóhomokos terület szórakozó- és pihenőparkká, Népligetté alakításáról.
Az Üllői úton tehát 145 éve, 1869. január 30-án elindult a „lófejű vasút”, és hogy a pacik, na meg a személyzet is meg tudjon pihenni valahol, a 115-ös szám alatti telken kocsiszín is épült (ma már nyoma sincs). A lóvasút létét végül természetesen a villamosítás pecsételte meg: alig két évtizeden belül (a konkurens BVVV – Budapesti Városi Villamos Vasút – hatalmas előnyének behozására), 1897 októberében váltották fel a csilingelő barna kocsik a paták kopogását.
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
