Forradalom a mozdonyesztétikában

Ízelítő az Indóház friss, február–márciusi kiadásából. Nem mellesleg: XX. évfolyam (!) 1. szám.

Az elmúlt időszakban felújított hatlábúk, egyúttal a múlt utáni sóvárgás (vesd össze: nosztalgia) jegyében beszámolunk a Szolnokon gatyába rázott 056-os Gigant, illetve a Dombóváron kipofozott 116-os Szergej előtt nyílt távlatokról – a címlapfotón is az ötvenhatos szerepel, a gépet Balázs Zsolt, a hazai vasútfotózás megkerülhetetlen alakja örökítette meg. A hírrovatnál maradva, a hazai vasút európai összevetésben is megragadó sokszínűsége itt is visszaköszön, még úgy is, hogy néhány jeles sorozat ezúttal nem kapott teret. Értsd: körülbelül kéttucat, Magyarországon bejegyzett vonatójárművel kapcsolatos hírt osztunk meg az olvasókkal, plusz a külföldi vasak.

Hatvanéves a Ganz-MÁVAG-ban fejlesztett, M40 sorozatú dízelmozdony; a dízelesítési program keretében már 1960-ban megkezdődött a négytengelyes dízel-villamos mozdonycsalád tervezése, az előkészületeket 1963-ban a két prototípus gép legyártása követte. A Púposok sorozatgyártása 1966-ban kezdődött; mivel maga korában a mozdony igen jó konstrukciónak számított, és a maga korában több tekintetben is a világszínvonalat képviselte, módosított változatai külföldön is vevőre találtak.

Feledésbe merült az idők során a kifejezés: stoker. A gőzöskorszakra vezethető vissza a használata, arra (mármint a gőzmozdonyok vasúti dominanciájára) pedig lassan már csak a legidősebbek emlékezhetnek. Jelentése: gépi tüzelőberendezés, amivel a szenet juttatták a kazán tűzterébe. Külföldi alkalmazás és a magyar válasz a 303-as gőzmozdonyok öt és fél négyzetméteres rostélyfelülete által jelentett tüzelési kihívásra. Gere József írása alapmű, magyar nyelven még nem taglalták ily alaposan a standard stokert, a fűtőgépet – ezúton is hála a közreműködő cseh kollégáknak.

A vasúti fényjelzők életre keltése című sorozatunk második részében – előző kiadásunkban közreadott jelzőtan és elektronikai struktúra után – a többfogalmú főjelzők vezérlését mutatják be a szerzők, akik már dolgoznak a folytatáson.

Feltett szándékunk, hogy nem elkoptatott és politikailag sem elkötelezett közlekedési szakértőkkel készítsünk a jövőben interjút. Indulás gyanánt Biczók Péter közlekedés- és várostervezési szakember holland példa alapján állítja, nem az olcsó jegyek, hanem a magasabb színvonal miatt fogják az emberek a közösségi közlekedést választani. Ha több utast sikerül a vasútra vonzani, az tovább emeli a szolgáltatási színvonalat. Továbbá: amennyiben az a cél, hogy relatíve olcsóbb legyen a közösségi közlekedés, akkor nem ennek az állami támogatását kellene növelni, hanem az autózás valódi költségeit kellene a használóival megfizettetni.

Beszámolunk 2023 legjelentősebb vasúti üzletkötéseiről, az „Irány Bécs!” program keretében a startos mozdonyvezetők ausztriai képzéséről, a második generációs maglev-vonatok ígéretes technológiájáról, továbbá világutazó, gyűjtögető (ahogy ő mondja magáról, ótvarász), muzeológus, géprestaurátor szerzőnk, Szirmai Gábor az indiai, a Nilgiri hegyivasúton eltöltött napjairól.

A kivasúti rovat elviszi az olvasót a XIX–XX. század fordulójának lórévasutas Simontornyájára, de szó van az újságban a miskolc-perecesi Lowa mozdony elfeledett fülkéjéről is. A városi vasút a miskolci villamos közlekedés forráshiányos, de tervekben bővelkedő jövőjére, illetve a megvalósult francia urbanloop tesztjére koncentrál.

Címek a modellvasúti rovattól:

• A hódító T466.2 a Rocótól (a megkésett Kandúr),
• Digitools: Truman épült Roco-alapokra (véleményünk szerint ritka jól sikerült a modell),
• Eprészgetés a 2024-es év modellújdonságaiból (a Spielenwarenmesse csillaga végképp leáldozott).

A Kitérő nagy dobása Felek Ferenc gyűjtése a békéscsabai Zetorokról!