Gagarin halála: mítoszok és a valóság

A szokásos szovjet titkolódzás tette igazán ködössé, a szó valódi és átvitt értelmében is, a világ első úrhajósának ötven éve bekövetkezett halálát. Pedig a köd, legalábbis a rossz meteorológiai viszonyok reálisabb hátteret festenek arról a bizonyos ötven évvel ezelőtti napról, amikor Gagarin és a vele repülő Szerjogin ezredes a földbe csapódott egy gyakorlórepülés drámai lezárásaként. Rossz és jóindulatú pletykák, híresztelések, teóriák és összeesküvés-elméletek meglepő sokasága keletkezhetett, mert reálisabb adatok, leírások, csak évtizedekkel később kerültek nyilvánosságra a balesetről.

Először legyünk túl a legvadabb történeteken, ezek közül az egyik, hogy Gagarin 1968. március 27-én részegen ült be a MiG-15-ösbe, ezt több bizottság vizsgálata is cáfolta. A másik, hogy valójában meggyilkolták, mert túl sokat tudott a szovjet űrprogram súlyos titkairól, ezek közé sorolták azt a legsúlyosabb titkot, hogy nem is ő repült először. Ez a duplacsavaros konteo két föld-levegő rakétáról szól, amelyeket a szovjetek lőttek volna ki a szovjet vadász-gyakorlóra a szovjet űrhajós eltüntetése érdekében. A harmadik elképesztő történet, hogy a szovjetek automata üzemmódban indított két holdkerülő űreszköze valójában két űrhajó volt – eddig akár igaz is lehet a történet, későbbi adatok szerint valóban átalakított Szojuzokról volt szó – és Gagarin ezek egyikében lelte volna halálát, amikor a kabin sima földet érés helyett belecsapódott a talajba.

Az ennél reálisabb magyarázatok egyikét úgy lehet összefoglalni, hogy a kabinnyomás lecsökkent, vagyis dehermetizálódott a gép fülkéje, emiatt a pilóta hamarabb le akarta vinni a gépet biztonságos magasságba. Eközben vétett repüléstechnikai hibát, ami miatt a MiG zuhanóspirálba került, és amiből nem sikerült kivenni. A másik lehetséges ok, hogy egy váratlanul felbukkanó akadály, állítólagos (meteorológiai?) ballon kikerülése vagy madárütközés miatt történt olyan kitérő manőver, ami aztán a gép lezuhanásához vezetett.

A leggyakrabban manapság idézett verzió végre autentikus forráshoz kötődik. Alekszej Leonov, az első „űrsétáló”, aki hosszú időn át az űrhajósok parancsnoka és kiképzésük felelőse volt, 2013-ban hozta nyilvánosságra és erősítette meg az egyénként korábban is már ismert teóriát, miszerint egy a Gagarinék gépéhez túl közel repülő Szuhoj Szu-15-ös elfogóvadász turbulenciája ejtette zuhanóspirálba a gépet. A Szuhoj nem a neki kijelölt magasságban hajtotta végre a maga repülését, tehát annak pilótája volt hibás a tragédiáért, de az ő nevét Leonov sem közölte.

Közben más források azt tették hozzá a KGB irattárából szabaddá tett dokumentumok alapján, hogy az irányítás sem állhatott a helyzet magaslatán. A pilóták nem a legfrissebb időjárási adatokat kapták kézhez felszállás előtt, ezért a meteorológiai körülmények repülés közben romlottak radikálisan, ami végülis a balesethez vezetett. A páros által lerepülendő feladathoz tiszta idő, jobb látási viszonyok kellettek volna, ráadásul a végrehajtáshoz nem lett volna szabad, hogy póttankot is függesszenek a gépre. És még egy faktor: a rosszul megadott és beállított légköri nyomásadat miatt a pilóták azt hihették, hogy magasabban vannak, mint valójában.

Feltehető, hogy, mint megannyi eset, ez is a tényezők kombinációja közepette történt, rossz látási viszonyok között a hirtelen manőver vagy a másik gép gázsugarának erős turbulenciája hihetőbben vezetett a térbeli tájékozódás elvesztéséhez, a zuhanáshoz és ahhoz, hogy a pilóta a zuhanásból a gépet nem tudta kivenni.

Ami mindehhez még nagyon fontos: Gagarin halálának öt évvel ezelőtti évfordulója kapcsán portálunk megkérdezte Kositzky Attilát, az egykori harci pilótát, a magyar légierő volt parancsnokát, aki sokat repült a 15-össel is. A felmerült verzókkal kapcsolatban a nyugállományú altábornagy elmondta, ha a pilóták viselték a kötelező oxigélnmaszkot, akkor a dehermetizáció nem okozhatott váratlan katasztrófát, illetve olyan durva magasságvesztő manőverre sem lehetett szükség, ami aztán a gép zuhanásához vezetett volna.

Kositzky inkább a felhőrepülésben előforduló jellegzetes problémára gondolt: „Ha nincs szigorú ’műszerfegyelem’, előfordul, hogy a repülőgép vezetője vízszintes fordulóban túldönti a gépet. Ha a bedöntés meghaladja a 45 fokot, süllyedő spirálba, ahogy a magyar pilóták nevezik: sturc-spirálba kerül a gép, leadja az orrát, a sebessége pedig egyre növekszik. Az ösztönös mozdulata ekkor a pilótának az lehet, hogy hátrahúzza a botkormányt, ezzel azonban csak akkor sikerülhet kivenni a gépet, ha már megszüntette a bedöntést. Ha nem, ha a gép továbbra is bedöntve süllyed, a magassági kormánnyal emelkedés helyett csak még inkább belekényszeríti a pilóta a vadászgépet a további süllyedésbe. Ez vezethetett a katasztrófához” – mondta a sokezer órát repült magyar vadászrepülő.

Amire még az altábornagy felhívta a figyelmet: Gagarin meglehetősen komoly kihagyás után repült ismét vadászgéppel, ami egy mégannyira jó pilóta esetében is inkább vezethet hibákhoz repülés közben. A másik fontos tényező az lehetett, hogy a hírek szerint ennek a MiG-15-ösnek a hátsó kabinjában nem volt botkormány, mert a gépet katapultkísérletekre és bemutatókra használták. Ebben az esetben ez azt jelentette, hogy bármiféle probléma esetén, ha az elöl ülő Gagarin valamiféle reptechnikai hibát követett el, Szerjoginnak nem volt lehetősége belenyúlni és korrigálni, csak utasításokat adhatott.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!