Hányatott sorsú vonal karácsonyra
Az Adony-Szabolcs–Paks szakasz alacsony műszaki követelményű helyiérdekűnek épült, feladata csupán a Duna jobb partjának bekapcsolása lett volna a vasúti forgalomba, eredetileg Tolna végállomással. Csendesen döcögött is a vicinális a folyóméterenkénti 23,6 kilós „i” síneken egészen 1930-ig, amikoris a dunaföldvári híd megépítésével megszűnt zsákvonalnak lenni.
Aztán jött a második világháború, majd a szocializmus építésének kora, a vas és acél országa. A sebtében Sztálinvárossá lett Dunapentelén a Fekete-tengerről hajón szállított vasérc feldolgozására építve szinte kinőtt a földből egy hatalmas vasmű, és ehhez a volt helyiérdekűt is jelentősen korszerűsíteni kellett. Hogy Moldova György Joszif Sztálin szárnyvasút című novellája erről szól-e vajon, vagy sem, nem tudhatjuk, de az akkor már Pusztaszabolcs névre hallgató kezdőpont és az új szocialista iparváros között a nyomvonal majdnem 40 százalékát áthelyezték, új állomás épült a régi Dunapentele helyett, az építkezés majdnem másfél évig, 1950 nyarától 1951 decemberéig tartott. Szintén a vasmű miatt épült meg 1954-ben a Mezőfalva–Rétszilas vonal, a komlói szén rövidebb útvonalon fuvarozása miatt.
A következő nagy átépítés a hetvenes években zajlott. A paksi atomerőművet 1973-ban kezdték építeni, a vasút felépítményét teljesen átépítették a meglevő nyomvonalon. 1976-ra elkészült a paksi hosszabbítás, a város új állomást kapott.
A villamosítást is tervezték, ám ez csak Pusztaszabolcs–Dunaújváros között készült el, 1983-ra. 1985-ben a régi paksi állomáson (Ópaks) vasúti skanzent rendeztek be, amelynek megnyitója 1985. július 24-én volt. A múzeum 2000-ben zárt be, a járműveket az akkor megnyíló Magyar Vasúttörténeti Parkba szállították. A vonal nem kerülhette el a kétezres évek bezárási hullámát: Mezőfalva–Paks között 2009. december 12-én ment el az utolsó személyszállító vonat, az atomerőmű és az ipari park miatt természetesen a teherszállítás megmaradt.
