Hármashatárhegy: ha már csak az időjárás akadályozza a repülést...

Sok éves történet látszik a lehető legjobb formában nyugvópontra jutni Hármashatárhegy körül a szombati üzemnappal, amihez a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület már nem kellett, hogy hozzátegye az „ad hoc” jelzőt.

Hogy röviden végigkövessük a történetet: a Malév bukása után, amikor láthatóan intenzív háborúskodás indult a magyarországi sportrepterek egy része ellen, veszélybe került a Budapest környéki „placcok” közül Dunakeszi és Hármashatárhegy is. 2014 tavaszán az állam a vagyonkezelővel folytatott vita miatt a repülőtér elhagyására szólította fel a klubot, és miután a vagyonkezelő egyoldalúan felmondta az MSE-vel kötött szerződést, először megpróbálta birtokba venni a repülőteret, majd a perre való tekintettel a hatóság visszavonta a repülőtér engedélyét.

A klub pedig nem adta fel, sem a jogi eljárást, sem a repülést: Budaörsön, Farkashegyen majd Dunakeszin repültek tovább, más repülőklubok támogatásával. De közben tavaly októberben a bírósági eljárás „megegyezési szakaszba került”, majd megszületett az új hatósági engedély a repülőtér használatára. Ekkor tartották az MSE sportrepülői azt a bizonyos „ad hoc” üzemnapot, amikor öt év után először ismét lesuhoghattak a zöld mezőre a „kötélvégen”, vagyis vontatásból érkező vitorlázógépek.

Már akkor lehetett hallani a tervről, hogy azért szerveznek majd megfelelő időben egy ünnepélesebb nyitányt is, ennek előjátéka lehetett, amiről a klub a Facebookon július hetedikén adott hírt: a II. kerület testületi ülésén kezdeményezték „a pesthidegkúti vitorlázó repülőtér védetté nyilvánítását. Célunk a leghatékonyabb és a legerősebb védelem biztosítása a reptér számára.”

Majd vasárnap zajlott le, igaz, az időjárás miatt kicsit rövidebben, a tervezett nyílt nap, az önkormányzat és a Honvédelmi Sportszövetség bevonásával, Őrsi Gergely polgármesterrel. Ha valaki időben érkezett, meg is ismerkedhetett a vitorlázórepülés szépségével, sok év után először vontatógép is a levegőbe emelte a vitorlákat. Amikor a túl erős szél miatt már nem volt repülés, folytatódott a nap a hangárban, ahol Őrsi tájékoztatója után kötetlen beszélgetés zajlott, babgulyás és toroskáposzta kíséretében.

Nehéz alábecsülni ennek a napnak a jelentőségét, ugyanis nemcsak arról van szó, hogy a jelek szerint tehát Határhegyen ismét igazi repülőélet zajlik, a lassan évszázados hagyománynak és a magyar repülővilág érdekeinek megfelelően, hanem arról is, hogy történik mindez a helyiekkel békében, a lakosság bevonásával és támogatásával. Határhegy mintapéldája annak, hogy a megvédendő természeti értékek és a sportrepülés tökéletes harmóniában képes együtt élni, hiszen a reptérieknek is elemi érdeke, hogy ez a táj megtartsa érintetlen szépségét, miközben – néhány éve repülhettem itt legutóbb utasként – kevés olyan csodálatos reptere van a világnak, ahol ennyire elemi élményt kap az ember, ha egy vitorlázógépben a zöld dombok közül kiemelkedve tárul elé a budai hegyeknek, vagy a másik irányban startolva magának Budapestnek a látványa.

„Nehezen indult ez az év – írta beszámolójában a klub egyik oszlopos tagja, Breznai János. – A járvány késleltette a határhegyi repülést. Klubunk a novemberi indulásunk után méltóképpen szerette volna egy nyílt nappal mindenki tudomására hozni, hogy az MSE még mindig van, pici magja töretlen dolgozik, Határhegyen akar repülni.”

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!