Helyiérdekű aluljáró

Zöldi Péter   ·   2017.04.30. 13:45
aluljato_sztendre_kislid

Most pedig, az átadás után egy évvel megnézzük, hogyan is működik, hogyan tartja magát. Nem utolsósorban azért tanulságos a történet, mert a hármas metró közelgő felújítása során az aluljárók is átépülnek, nem mindegy, hogyan. Az eredeti koncepciót nagyon megette az idő vasfoga, lássuk hát, milyen maradandó értékeket tud felkínálni egy kortárs aluljáró.

A szentendrei HÉV-végállomásnál a 11-es út alatt áthaladó aluljáró az 1970-es évek közepén épült, azóta néhány felújító festésen kívül nem is nyúltak hozzá komolyabban. Minden van, volt itt, ami elavult, csúnya, nehezen karbantartható: betonpanel-felületek, acélkorlát, benne üvegbetétek. Az átadás után két hétig jól néz ki, aztán elindul a lejtmenet. Arról nem is szólva, hogy formailag is gyorsan avult, gyorsabban, mintsem ezt sejteni lehetett. A klasszikus „Budapestmodern”-formálás Szentendrén sem állt helyt, az aluljáró egy kellemetlen felütésnek tűnt, közvetlenül a barokk városkába HÉV-vel történő megérkezés után.

Minden részletében taszító, negyvenéves maradvány: a régi aluljáró

Hogy valamit tenni kell, ez néhány évvel ezelőtt már világossá vált, ám az elkészült építésztervek alapján becsült ötvenmillió forintos költség túlzottnak tűnt. A költségcsökkentés érdekében a tervegyeztetéseken alapvető módosításokat hajtottak végre az eredeti elképzeléshez képest:

  • a fehér látszóbeton helyett felületképzők alkalmazása mellett döntöttek,
  • a lépcsőkarok teljes lecserélése helyett a meglévő gránitlapokat felújítás után ismét felhasználták,
  • az aluljáró padozatának újraburkolása helyett a megmaradó aszfaltot megtartották megtisztították.

Így sikerült a költségeket harmincmillió forint közelébe leszorítani és a kivitelezés 2015 őszén megkezdődhetett.

Mivel a módosítások inkább felületképzést és anyaghasználatot érintették, az esztétikai élmény, a használhatóság, az időtállóság és stabilitás változatlan maradt. A kivitelezés eredeti, 2016. januári határidejét márciusra módosították. Ennek okai a vártnál erősebb utasforgalom és a kedvezőtlen időjárás voltak.

Világos, egyértelmű síkok, fény–árnyék: szentendrei életérzés

A lépcsőhöz tizenöt centiméter vastag új teherhordó vasbeton szerkezet készült, amelyre a meglévő ötvenkét milliméter vastag gránitlapok kerültek, csúszásgátló csíkokkal. Minden csúszásmentes: a rámpák, a seprűzött felületű, nagy kopásállóságú betonlépcső. Érdes, csúszásmentes felület kapott az aluljáró rámpák közötti területe és a felszíni járda is.

Elsőosztályú zsaluzattal készített betonból épült a mellvéd, a korlát és az információs tábla, valamint ugyanígy az aluljárólejárat lépcsővel szemben elhelyezkedő felületei, amelyekre többnyelvű, betonba öntött üdvözlő feliratok kerültek, kiváló grafikai érzékkel.

Mélyen hatol a napfény a világos felületek közé

Hogy az újdonság varázsa már elmúlt, és objektíven pillanthatunk az immár enyhén, de a szó jó értelmében kopó műtárgyra, megállapíthatjuk, hogy az elképzelés működik. Az aluljáró egy gyalogosközlekedési útvonalat megszakító, szervetlen, kényelmetlen kényszerből egy, a városka építészeti jellegzetességeire felkészítő kapuzattá vált, amelyen öröm áthaladni. Mindaz jellemző rá kicsiben, ami a városra nagyban: homogén anyagú felületen finom törései, sok fény, plasztikusság, amely visszaidéz valamit a belváros harmonikus épített környezetéből. A korábbi könnyű, szerelt fémburkolatok helyett súlyosabb, masszívabb, tartósabb anyagok, mint száz-kétszáz éves városi épületek vastag falai jelenjenek meg: mindez a föld alatti helyzetet a legnagyobb mértékben átértékeli, megfosztja annak negatív érzeteitől.

A barokk korban kialakult, ma is látható és tapintható óváros girbegurba utcáit, helyenként kissé suta, de bájos sikátorait, tereit, építészeti részleteit idézik a homogén, súlyos tömegek, felületek, a síkokon megtörő fények harmóniája. Ezáltal az aluljáró, ami korábban csak akadály volt, kapuvá lényegült át: a szentendrei városnézést már itt, a HÉV-végállomás mellett meg lehet kezdeni.A részletek is kigondoltak!

Amivel a közlekedésépítészet még tartozik Szentendrének és mindenkinek, aki közösségi közlekedéssel érkezik ide: a HÉV-végállomás és a hozzácsatlakozó buszvégállomás súlyosan méltatlan a városhoz. Lehasznált, kétfarkú kutyák ecsetjére váró, összerepedezett aszfalttenger, mindenféle időjárás elleni védelem, komfort és utasbarát kialakítás abszolút hiánya, autóbusz fordulási sugár, mint egyetlen rendezőelv uralma. Minél hamarabb szeretnénk a jelenlegi helyzet eltörléséről és az új állomáskomplexum üzembe helyezéséről hírt adni!

A puding próbája: aluljáró éjszaka. Megkóstoltuk, ízlett!

(Az építész Borbás Péter volt, a fényképeket Deim Balázs készítette)

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek