Hét gép Kínából Iránnak: kútba esett a titkos üzlet

Titkos és tiltott repülőgép-eladási kísérletet lepleztek le amerikai szövetségi ügynökök, amelynek révén Irán az embargó ellenére megbízható, jó állapotban lévő utasszállító repülőgépekhez juttatta volna az iráni légitársaságot – Kínából.

A híradások szerint egy 52 éves, hajtóműre és sárkányra szóló szakszolgálati engedéllyel rendelkező, brazil származású, amerikai állampolgárságú repülőgépszerelő hét gépet játszott volna át az Iran Air számára, darabonként 19,5 millió dollárért, amiben benne volt az ő részesedése is.

Az Iran Air komoly nehézségekkel küszködik a légi forgalom fenntartásában az embargó miatt. A társaság sűrűn panaszkodik arra, hogy nem jut megfelelő alkatrészekhez gépei karbantartásához és javításához, ez pedig az iráni légiutasok biztonságát veszélyezteti.

Az Egyesült Államok kormánya ugyanakkor épp repülésbiztonsági megfontolásokból engedélyezi a gépek karbantartását és javítását, ha az nem Iránban, hanem külföldön történik, de ezt Teherán mindvégig elutasította.

Az ügy főszereplője, Barbosa-Santos 2000-ben és 2004-ben indította be az FAA engedélyével a maga javító-karbantartó vállalkozásait. Ha elítélik, akár harmincévi börtönt is kaphat és egymillió dolláros pénzbüntetést.

Arról nem szólnak a híradások, hogy milyen gépekről lett volna szó, amelyek kínai forrásból Iránba kerültek volna, de valószínű, hogy olyan régebbi Airbusok vagy Boeingok, amelyeket valamelyik kínai légitársaság flottafrissítés során lecserélne, és amelyekhez hasonló gépeket most is használ az iráni cég.

Az Iran Air jelenlegi gépparkja az adatbázisok szerint rendkívül vegyes, és kevés benne a modern típus. A listán szerepel 16 A300-as és 310-es Airbus, ezekből a legfrissebb gyártmány négy A300BD-600-as (de már ez sincs gyártásban). A technikailag legfejlettebb gép a társaság öt fly-by-wire A320-asa, de rögtön ezután szerepel egy igen régi Boeing 727-es is, a gép párja tavaly szenvedett balesetet. Boeing 737-esből is csak egy van, de ez ráadásul még a Classic-sorozat előtti őstípus, a 200-as egyik példánya.

A cég birtokában van a lista szerint kilenc 747-es Jumbo, de ezek is mind az első két széria, a 100-as és 200-as példányai, illetve rövidített törzsű, nagy hatótávolságú SP-k, amelyek a spotterek kedvencei, olyan ritka már belőlük a repülőképes példány. Ugyanakkor a rövid és közép-hatótávolságú flotta gerincét viszont egy viszonylag modern, bevált típus alkotja, 13 Fokker–100-as: a Malév által is egykor használt Fokker–70-es hosszabb törzsű változata.

Természetesen ehhez a listához feltétlenül hozzá kell tenni, hogy nem tudni, a rajta szereplő gépek közül valójában melyik van repülőképes állapotban, és melyik kényszerült már örökre a földre a kannibalizáció miatt, vagyis mert belőle származnak azok az alkatrészek, amelyek a többi ugyanolyan típusú gépet életben és levegőben tartják.

A nehézségek ellenére az Iran Air a belföldi mellett meglehetősen komoly nemzetközi hálózatot tart fenn hatvan közel- és távol-keleti, európai célállomással. Ugyancsak fontos a zarándokcharter tevékenysége a muzulmán szent helyekre. Időről időre Ferihegyen is megfordultak az Iran Air gépei, főképp azok az Airbus A300-asok és A310-esek, amelyekkel valamelyik olyan nyugat-európai reptérre járnak, ahol még üzemanyagot sem kapnak, ilyenkor megoldás a számukra a ferihegyi megálló kerozinért.