Hogyan pörög az Edge, az Extra és az öreg Zlin?

Talabos Gábor, a nyíregyházi Advanced Műrepülő Világbajnokságon szereplő magyar csapat edzője, a vb egyik bírája, a verseny előtt nyilatkozott az iho/repülésnek a magyarok esélyeiről. Nos, ahhoz képest még egy aranyérmet is begyűjtött a hazaiak egyike, Nádas Tamás.

Ha jól emlékszem, Nádas Tomit az első tíz közé vártam, Ábrányi Tamást a mezőny első harmadába, a másik két fiút, Keserű Bélát és Kovács Gergőt a középmezőny hátsó harmadába: ezzel szemben Tominak nagyon éles küzdelemben sikerült megnyernie a szabadprogramot, mindösszesen három ponttal a későbbi összetett világbajnok Berkutov előtt. Az aranyérem tehát nagyon szépen csillogott.

Miközben Nádas Tomitól vártam a jó teljesítményt, Ábrányi Tomi repülésén kifejezetten meglepődtem: úgy látszik, neki jót tesz a stresszhelyzet, mivel oroszlánrészt vállalt a rendezésben is. Attól féltem, hogy képtelen lesz koncentrálni a repüléseire, ezzel szemben a „q”, azaz kvalifikációs programban tizenegyedik lett nagyon szép repüléssel, rá is írtam a pontozólapjára, hogy ilyen szépet még nem is láttam tőle... A free-programban is jól repült, 25. lett, 27-ik az ismeretlen kötelezőben: úgy látszik, Ábrányi Tomit le kell terhelni ahhoz, hogy a legjobb eredményeit elérje. Nádas Tominak jól sikerült a q-ja is, mindössze száz ponttal lemaradva az elsőtől ötödik lett, Keserű Béla hetvenedik, Kovács Gergő 75. a 81 indulóból. Csak példának mondom, hogy Nyikolaj Tyimofejev, aki korábban unlimited világbajnok volt, a q-ban csak 17. lett. Nagyon erős mezőny jött össze.

Nádas Tomi nagy lehetősége az volt, hogy jól repült a kvalifikációs programban, de mivel a többi programot is végigrepülték, ez nem számított bele az összetett eredménybe. Megnyerte a szabadon választott programot, de elizgulta az első kötelező gyakorlatot, két figurát nullázott le, és úgy számoltuk, hogy ha a leggyengébb átlagpontszámot megkapja ezekre, akkor ott is hatodiknak végzett volna… De a „ha” szónak ebben a sportágban nincs értelme. Ezzel ő 35. lett az ismeretlen kötelezőben, Ábrányi 27., Keserű Béla 69. volt, Kovács Gergő pedig ezt a programot már nem repülhette, mert nem érte el a hatvan százalékos limitet a kvalifikációs és a szabad programban.

A második ismeretlen kötelezőre Nádas Tomi összeszedte magát, 13. lett, összesítettben a 16. helyen végzett – én azt vártam, hogy az első tíz között lesz, be is kerülhetett volna. Ábrányi 23. lett, 71. Keserű és 81. Kovács Gergő.

Érdekessége volt a versenynek, hogy az eddigi legnagyobb létszám jött össze, 14 csapat még nemigen volt, mert ez azt jelenti, hogy ebben a kategóriában országonként legalább három jó képességű pilótát lehetett kiállítani, és a 14 csapatból a magyarok a 10. helyet szerezték meg, a litvánokat, a románokat, a cseheket és az olaszokat tudtuk megelőzni.

Beszéltünk a verseny előtt arról, hogy ebben a kategóriában is eltörölték a gépek limitjét, bármilyen modern és nagyteljesítményű repülővel lehet nevezni: mennyire határozta meg az eredményeket, hogy ki mivel indult? Azért ha az élbolyt nézzük, a Szuhoj Szu-31 és a CAP 232 is igen ütős gép…

Igen, a francia csapat gépei megegyeznek azzal, amivel az unlimited kategóriában repülnek a versenyzőik. Az orosz csapat Szuhojjal és Extra 300L-lel, az amerikai Edge 540-essel jött. Ugyancsak szerepelt a mezőnyben egy nagyon friss gép, az SBACH 342, összetettben kilencedik lett vele egy dél-afrikai: német fejlesztésű, és lassan meg is tanulnak vele repülni az emberek, tavaly láttam az unlimited vb-n, csodálatos kis gép, ha jól kézben tartják, akkor ígéretes típus lesz.

Szóval nincs mese, az olyan szép öreg gépek, mint Kovács és Keserű Zlin Z-50-ese, a nyolcvanas évek világbajnok típusa nemigen dobhatott nagyot…

Rajtuk kívül egy cseh és két német pilóta repült ezzel, és kész. Egy versenyző jött a kétfedelű Pitts-szel, ami valamikor ugyancsak világbajnok repülőgép volt, mint a Z-50-es is, dehát ez is a „futottak még” kategóriába tartozott. Béla nemcsak hogy az egyik leggyengébb géppel repült, de már hat éve fél szemmel versenyez, és ehhez képest nagyon tisztességesen helytállt, egyetlen nullás figura nélkül: ha nem izgul az első számban, akkor még előbbre is tudott volna kerülni.

Hogyan lehet egy nyolcvanfős mezőnyt tisztességesen végigrepültetni? Belefért-e egyáltalán egy napba egy versenyszám ilyen nagy mezőny esetében?

Nem, a tíz bíró és a főbíró ha ötven gépet pontozott egy napon át, az már határesetnek számított. Nem fényezni akarom magam, de az ember felelősséggel kell, hogy figyelje a rezdüléseit is a repülőgépeknek, mert ez dönti el, ki lesz a világbajnok és ki lesz az ötvenedik.

Tehát nem a programok lerepülése nem fér bele az időbe, hanem a bírák nem bírnak többet…

Így van. A versenyzőnek sem könnyű, de neki felkészüléssel együtt úgy negyven percet kell koncentrálnia, ebből hat perc az, amit ő bemutat, mi meg értékelünk. Nekünk meg ötvenszer hat-nyolc percet kell koncentrálni, mert akkor is figyelni kell a repülőt, amikor még nincs a boxban (abban az egy kilométeres élű kockában, ahol a gyakorlatot végrehajtja – a szerk). Meg kell mondani a pontszámokat, figyelni a helyezkedést, megindokolni a levonásokat, tehát jegyzeteket is készítünk, elég fárasztó…

Mennyire sikerült jól pörgetni magát a versenyt, a résztvevők felszállásait?

Elég régen rendezett már világversenyt Magyarország, utoljára 2001-ben. Nagyon fiatal, ismeretlen de lelkes stáb állt neki ennek a vb-nek, és első nap, amikor a bírókat is kivitték próbapontozásra, kiderült, hogy vannak zavarok a működésben, de szerencsére ez edzésnap volt, amikor ezek a zavarok nem befolyásolták a pilótákat. Utána egészen jól sikerült szervezésű vb lett belőle, Ábrányi Tominak és Kovács Gergőnek külön köszönet jár ezért, meg persze eljött egy komoly nemzetközi stáb is.

A sportbizottság technikai feladatait kizárólag magyarok látták el, itt volt egy angol bíró, aki az értékelő szoftvert fejlesztette, és kicsit fölényes arccal olykor benyomult a fiúkhoz, hogy na most majd ő rendet csinál, de nem volt mit rendet csinálnia. A külföldiek jól érezték magukat: nagyon hajtós verseny volt.

Lehet-e lemérni ezen a versenyen, hogy hol tart a mai magyar műrepülés?

Viszonylag jól halad. Veres Zoli a kétezres évek elején befejezte a versenyműrepülést a siófoki Európa Bajnokságon, Besenyei Peti pedig az Air Race óta nem foglalkozott klasszikus műrepülő versenyekkel, mert nincs ideje. 2002-ben ülhettek be először új fiúk a Z-50-esekbe, és tíz év alatt eljutottunk oda, hogy az Advanced kategóriában volt már összetett második helyünk világbajnokságon, Illés Tamás Amerikában jutott el idáig, Nádas Tomi tavalyelőtt Radomban nyolcadik összetett lett, megnyert az EB-n egy kvalifikációs programot, most a vb-n nyert egy aranyat. Illés Tomi pedig unlimitedben a 12-16. helyen tanyázik, ő tehát feljebb lépett egy kategóriát. Azt gondolom, hogy tíz év alatt ez nem rossz eredmény, úgy, hogy az állami támogatás nulla. Sőt, leszállási díjat kell fizetnie annak, aki műrepül…  A hétszáz forintos benzinből pedig elpöfög 120 litert egy óra alatt a repülőgép.

És maga a világ műrepülése merrefelé halad?

Nagyon kemény és nagyon pontos lett a repülés. Jellemző, mennyire gyorsan pörögnek ezek a repülőgépek: az Edge 540-esnek, amivel Tomi is repült, 420 fok/másodperc a forgási sebessége. Úgy csinál egy négynegyedes orsót, hogy mire pillant egyet az ember, már háton van a repülőgép, pedig közben egyszer meg is állította. Akinek nagyon kézben van a repülőgép, az egyúttal halálpontos is. Így repülnek a franciák, az oroszok, és Nádas Tominak is kezd kialakulni, hogy nagyon pontosan és nagyon precízen kell végrehajtani a figurákat.

Megint egy technikai jellemző: hétszáz méteres függőlegeseket tudnak húzni már ezek a gépek… Szerencse, hogy a szabályzat kicsit visszafogta a terheléseket: ha durva, rángatózós repülést lát az ember, akkor azért először figyelmeztetik, majd büntetik is a pilótát, tehát nincs olyan, hogy megtépik a gépet 12-13 g-s túlterheléssel. Akik normálisan repülnek, a pozitív terhelések 8-9, negatívban 7-8 g-ig mennek el, ehhez már lehet stílust kialakítani, és nem az lesz a világbajnok, aki a legnagyobbat tudja belehúzni a kormányba.

Talabos Gábor a versenyt záró légi bemutatón egy egészen más géppel repült, mint amivel a mezőny…

Hát igen, egy 226-os Zlinnel, bemutató jelleggel. Sokan voltak kint a zárón, aminek nagyon örültem, és meg tudtam mutatni, hogyan forog ez a gép, ha koppig ki vannak a csűrők. Aztán bemutatták, hogy ehhez képest hogyan forog a CAP 232-es, Tomi bemutatta, hogyan forog az Edge 540-es… Az oroszok nem repültek, mert nagyon kell spórolniuk a motorok üzemidejével, nagyon kevés a motor már ezekhez a Szuhojokhoz. Ott volt végig a VB-n Katona Sanyi, aki a 226-ossal szintén a szabad programban nyert világbajnokságot 1962-ben: ő adta át a mostani világbajnokoknak és helyezetteknek a díjakat, és eljött a záróra az akkori vb-győztes magyar műrepülő válogatott edzője, Mandl Ernő bácsi is.