Hóharc a reptéren, akkor és most

Akkor is tél volt, és akkor, úgy látszik, tényleg esett is a hó.

Az ötven évvel ezelőtti Repülésnek szerzőnk ez alkalommal azt az igen szeretett oldalát másolta ki, amelyen külföldi érdekességeket gyűjtöttek össze a szerkesztők: sok-sok fontos világújdonságról csak ez a rovat tájékoztatta akkoriban a hazai érdeklődőt. Láthatjuk például az anyahajókon használatos köteles megfogás szárazföldi változatát, a rakétaember aktuális verzióját, sőt, hogy kicsit kapcsolódjunk egy hónappal ezelőtti cikkünkhöz, íme egy újabb korabeli verzió arra, hogyan lehetne az utast könnyen eljuttatni a géptől az épületbe – hát úgy, hogy az épület nyúljon az utas, sőt a gép fölé.

De minket most az az érdekes fotó érdekel közelről, amelyen egy terepjáróra szerelt tüzelőrendszer tünteti el a havat a reptérről.

És a szöveg:

„Havat olvasztó hóeke. Ez az Angliában készült olajégetős hóeke „elégeti” a jeget és a havat. Célja elsősorban hótorlaszok gyors eltávolítása repülőtereken. Még erős hótorlaszokon is 8 km/ó sebességgel hatol át. A tizenkét olajégőt egy hátul elhelyezett tartályból táplálják. Az égők 650 C fok hőt fejlesztenek.”

Az ötven évvel ezelőtti cikkben leírt módszereket manapság már egy sokkal környezet- és „üzemanyag-kímélőbb” módszer váltotta fel. Itt kell megjegyeznem, hogy ehhez hasonló módszert Magyarországon is alkalmaztak a katonai repülőtereken a hatvanas években Magyarországon! Egy katonai teherautó platójára egy MIG–15-ös hajtóművet szereltek fel. Ennek segítségével a sugárhajtóműből kiáramló gázsugár sebessége és hőtartalma segítségével távolították el a havat és a jeget a pályákról.

Sajnos ezeknek a módszereknek a hátránya nagyon hamar észlelhető volt. A repülőgépek által használt kifutópályák és gurulóutak a nulla fok alatti hőmérsékletre hűlnek le, és ha ezekre forró levegőt vagy 650 °C-os lángot engednek, azt nincs az az anyag, ami sokáig tolerálni tudná. Ezek a felületek – amelyek nagyrészt betonból készültek – nagyon rövid időn belül töredezni kezdtek. Ekkor döbbentek rá, hogy ez a fajta hó- és jégeltávolítási módszer „nagyon drágává vált”. Egy pálya vagy egy gurulóútrendszer újjáépítése elég költséges dolog.

Manapság a civil utakon is megszokott módszert fejlesztették tovább a repülőtéri igények szerint. A repülőtereken a következő rendszert használják: a hóeltakarítás első fázisában egy speciális teherautó indul, aminek az elejére egy 6,5 méter tolólapot szereltek fel, a két tengely között egy közel 4,5 méter széles söprű forog és a tengelyek mögött egy nagy teljesítményű fúvóka tisztítja a betont. Ezen sorok írója is hasonló gépekkel végzett hóeltakarítást akkor még Ferihegyi repülőtéren. Ezek a gépek akkor – a 90-es évek közepén – a legmodernebb eszközöknek számítottak. Egy Mercedes Actros típusú kamion alapjaira lett felépítve néhány „apróbb” változtatással. Ezt a szerkezetet egy 350 lóerős motor hajtotta és a felépítmény tetején egy ugyanekkora motor hajtotta ez előbb említett seprűt – természetesen áttételeken keresztül – és adott energiát a fúvóka számára.

A Liszt Ferenc repülőtéren húszas nagyságrendben dolgoznak ilyen gépek. Segítségükkel lehet a megfelelő fékhatást a kifutópályákon, gurulóutakon és a forgalmi előtereken fenntartani. Ha csak egy centiméter hó esik le, akkor is 20 000 köbméter havat kell eltávolítani a repülőtér kétmillió négyzetméternyi forgalmi területeiről.