„Ítéletnap-gépek”: az Il-96-osok utolsó funkciója

A még épülő két példány nem sorol be az elnöki flottába, repülő vezetési központok lesznek nukleáris háború esetére.

A Doomsday repülőgépek, ahogy az amerikaiak „becézik”, a legritkább és legkülönlegesebb katonai típusok közé tartoznak. Nagyméretű, a biztonság kedvéért négyhajtóműves és sokszor szerkezetükben is átalakított gépek, amelyek menedékként és harcálláspontként szolgálnak a lehető legrosszabb, legpusztítóbb végkifejlet, a nukleáris összecsapás esetén.

Az Egyesült Államok még a Jumbo egy korai változatának bázisán fejlesztették a magukét, mint ahogy a jelenlegi elnöki különgépek is eredetileg Boeing 747-200-asok. Az E-4B messziről felismerhető a törzs tetejére épített, radart rejtő kupoláról, a személyzete 112 fő, és ha szükséges a „szokásos” Air Force One szerepét is átveszi, ha a fedélzetén ott az Államok elnöke.

Utántölthető a levegőben, 34 és fél órát, de légi tankolással vészhelyzetben akár egy egész hetet(!) is a levegőben tölthet. mindig a legfejlettebb kommunikációs rendszerekkel repül, van pihenő része és van eligazító terem, nagy tartalékkal repülhet vízből és élelmiszerből, erős generátorok szolgáltatják az áramot, egyikük rendszerint menetkészen állomásozik a Washinton közeli Andrews bázison. A típus egyik „éles” repülése 2001 szeptember 11-én volt New York és Washington felett. A gépek eben az évtizedben még csak nagyjavításokra szorulnak, máskülönben a harmincas évek vége felé szorulnak lecserélésre, addig nyilván időről időre megtörténik a fedélzeti berendezések modernizálása is.

Ennél valamivel kevesebbet tudunk az orosz „ítéletnap-gépekről”. Ezeket az egykori Il-86-osokból fejlesztették, Il-80 a típusjelzésük, a NATO-kódnevük „Maxdome”, ami nyilván utalás a szintén a törzs tetejére épített jókora hosszúkás radar-dómra. A gépeket ezen kívül arról is felismerhetik, hogy a pilótafülkén kívül egyetlen ablaka sincs, szintén négy készült belőle, most az aktiv példányok számát háromra becsülik. A hírekben vajmi ritkán bukkan fel, a bázis a Moszkva központjától harminc kilométerre fekvő Cskalovszkij légibázis. Nos ezeknek a leváltását határozta el hírek szerint az orosz vezetés a nem túl nagy sikert elérő orosz légibázis utódja, az Il-96-os révén.

Ennek is persze megvan a története. Az Il-86-os „légibuszokból” mindössze 106 példány készült, a típust 2011-ben vonták ki végleg a polgári forgalomból. Az utód, a valamivel jobb paraméterekkel rendelkező, modernebb Il-96-os gyártása érdeklődés, megrendelés híján 29 példány legyártása után rekedt meg, viszont elkészült a gép katonai légiutántöltő változata. Azonban a polgári légiforgalomban már csak a Cubana és a Rosszija használta, utóbbi az orosz állami vezetők utaztatására szolgáló légitársaság: a magyar nagyközönség akkor láthatott földközelben Il-96-ost, amikor az orosz elnök és kísérete érkezett, rendszerint két ilyen géppel, Budapestre. 2018-ban döntöttek az újragyártásról, valamennyivel hosszabb törzzsel, 400 utast befogadó székezéssel, új, nagyobb tolóerejű és kisebb fogyasztású, turbofan hajtóművekkel, 270 tonnás felszállótömeggel és a jelenleginél jóval kisebb, óránkénti 5,5 tonnás üzemanyag-fogyasztással, fly-by-wire vezérléssel, 370–430 utasra méretezve, 11 ezer kilométeres hatótávolsággal, Il-96-400M típusjellel. Ezt a változatot egyes orosz sajtótermékek már „Boeing-gyilkosnak” is emlegették, mondván, ez az a gép, amely igazi versenytársa lesz az amerikai (és netán az európai) szélestörzsűeknek.

Azonban egyfelől erre a típusra sem jelentkezett vevő, még az orosz állami szektorból sem, és megtörtént az állami döntés is az új utasszállító finanszírozásának leállításáról. Ekkor terjedt el az a hír, hogy a két, Voronyezsben épülő gép Putyin Il-96-osait váltja fel. ugyanakkor szinte biztos, hogy a friss hír, miszerint a „Zveno-3S” program szerint ezek lesznek a légierő új „Ítéletnap-gépei”, repülő vezetési pontok nukleáris háború esetén, azért lehetett aktuális, mert az orosz elnöki flotta frissítése, egyben a nem nyugati szélestörzsű utasszállítók gyártása egy most már valóban modern típus, az orosz–kínai együttműködésben készülő C929-es révén valósulhat meg.

Az Iljusin-gépeket illető új orosz döntés tehát eléggé racionális: a további példányok építése nem tűnik célszerűnek, viszont a két épülőfélben lévő négyhajtóműves számára logikus perspektíva, hogy az ilyen teljesítményű, nagyságú és hatótávolságú gépekre szabott, különleges és kevés példányt igénylő funkcióban használják őket.