Képzés a katonáknak, támogatás a sportreptereknek

A budaörsi repülőtér szebb napokat látott Körépületében a mindkét fél részéről stratégiai fontosságúnak tartott megállapodást Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára és dr. Kecskeméti Tamás, az MRSZ elnöke írta alá. A keretmegállapodás egyelőre szándéknyilatkozatként értelmezhető, konkrét feladatokról és a hozzájuk szükséges költségvetési forrásokról nem esett szó s egyelőre nem ismeretes még a megállapodás pontos szövege sem.

A megállapodással 20 év után állhat majd vissza az a helyzet, amikor az MRSZ a magyar katonai, mezőgazdasági és sportrepülés bölcsője volt. Bár egyelőre konkrét költségvetési forrásokat nem rendeltek a megállapodás mögé, de már konkrét elképzelésekről is hallani lehetett. A légterek koordinációja, a sportrepülőterek működésének védelme és támogatása, az életpályamodell során a leendő katonai pilóták alapfokú képzése és a katonai szolgálatot befejezők számára biztosított beosztások, feladatok biztosítása – tengernyi lehetőség a polgári és a katonai repülés együttműködésére.

Különösen igaz lehet ez a pilótajelöltek kiválogatására, illetve az egyes repülési feladatok költséghatékony megoldására is. Az MRSZ remek szűrőként funkcionálhatna az NFTC-program előtt. A repülés mind a polgári, mind a katonai területen figyelmet, odaadást és fegyelmet követel, így a képzési rendszerek harmonizálásával olyan ismeretekhez juthatnak az ifjú pilóták, amelyeknek később a katonai pályán is nagy hasznát veszik.

Az ünnepség végén átadták a Kanadából hazalátogató Hajósi András századosnak az Év Katonája kitüntető címet. Az NFTC-programban oktatópilótaként részt vevő százados alaposan rá is szolgált, hiszen nem csupán a tárgyévben nyújtott kiemelkedő teljesítménye elismeréséül kapta a címet, hanem példamutató szolgálatteljesítésért, amely egy repülőgép megmentését jelenti.

Hajósi András százados és az oktatás alatt álló pilóta 2009. szeptember 9-én Moose Jaw repülőteréről felszállva, iskolakört repülve, a hosszúfalon „madarat fogott”. A madarat a CT-155 Hawk kiképzőgép hajtóműve beszippantotta, majd pompázsjelenség lépett fel, és megszűnt a tolóerő. A százados visszavette a gép irányítását a kiképzés alatt álló pilótától. A szükséges ellenőrzőlista lépéseit megtéve, a repülőgép mozgási energiáját kihasználva, a futóművet és az ívelőlapokat kibocsátva sikerült a repülőgéppel kényszerleszállást végrehajtani a futópályán, így a repülőgép megmenekült, s a személyzet is sértetlenül szállhatott ki a pilótafülkéből. Az ellenőrzőlista maradéktalan végrehajtásának köszönhetően a repülőgép hajtóműve az utolsó néhány másodpercben újraindult, de ez a repülést már nem befolyásolta. A madár beszippantása és az irányított, végig ellenőrzött földet érés között 66 másodperc telt el.

A hajtómű szétszerelése után derült csak ki, hogy a hajtómű legelső turbinalapát-koszotújából egy lapát kiszakadt és további súlyos károkat okozott a gázturbina kompresszorában, mind a kilenc lapátsorban.

A minimális rendelkezésre álló idő és repülési magasság ellenére tökéletesen megoldott vészhelyzetért Hajósi András százados a Királyi Kanadai Légierő repülésbiztonságért felelős igazgatóságának „Professzionalizmusért” kitüntető címét is elnyerte.

Az épület előtt – demonstrálandó a polgári és a katonai repülés szoros kapcsolatát – a 716-os oldalszámú Mi-24V harci helikopter, a jól ismert, különleges festésű Csőri2 becenevű forgószárnyas várta a vendégeket, több motoros és vitorlázó repülőgép, motoros sárkány és hőlégballon társaságában.
S hogy a katona–civil repülőbarátság tovább erősödjön, arról a Szolnokra hazarepülő Csőri2 és pilótája, Koller József ezredes gondoskodott. Az indulás után kisebb légibemutató keretében búcsúzott el a harci helikopter a polgári repülés egyik hazai bölcsőjétől, Budaörstől.