Kölcsön-Jantarnak ne nézd a súlypontját!

Az utóbbi idők egyik legszebb magyar sikere Pásztor Mátyás negyedik helye az Argentínában megrendezett vitorlázórepülő világbajnokságon. A verseny lefolyásáról beszámolt már az iho/repülés, most a verseny tapasztalatairól, a magyar pilóták teljesítményéről  a válogatott edzőjét, Gönczi Pétert kérdeztük.

Mikor kezdődött meg a felkészülés a januári VB-re?

Még 2012 nyarán kezdődött meg a szervezés. Azt tudtuk, hogy a Magyar Vitorlázórepülő Szövetségnek nem lesz elég pénze arra, hogy támogassa a kiutazást és a versenyzést, ezért csak olyanok jöhettek szóba résztvevőként, akik saját maguk is tudták finanszírozni a részvételt. Végül szinte egy időben, de egymástól függetlenül keresett meg Földi Zoli és Mészáros Zoli, hogy szívesen indulnának a VB-n. Mivel mind a ketten sikeres versenyzők, és ott voltak az országos ranglista első harminc helyezettje között, ezért a nevezésüknek az MVSZ sem látta akadályát. Miután mind a ketten biztosítottak arról, hogy a nevezési díj összege és az egyéb költségek fedezete is rendelkezésre fog állni, azonnal jelentkeztünk a szervezőknél.

Az előírásoknak megfelelően át is utaltuk a nevezési díjat, azonban mind a két versenyző utalása visszajött. Mészáros Zolit értesítette a bankja, hogy az argentin fél nem tudta fogadni az összeget, Földi Zoli esetében ez viszont csak később derült ki. Végül mind a kettőjük nevezési díját a helyszínen, argentin pesóban tudtuk csak kifizetni. A végén még így is jártunk a legjobban az árfolyam-változások miatt.

Mennyire volt nehéz gépet találni a versenyzők számára?

Nem volt nehéz, a szervezők mindenben nagyon készségesen segítettek. Földi Zoli mindenképpen egy Standard Jantar 2-est szeretett volna, mert itthon is azzal repül, ezen a típuson van a legnagyobb gyakorlata. Mészáros Zolinak egy Pegase-t kerítettek a szervezők, igaz, ez 600 kilométerre volt a verseny helyszínétől. Földi Zoli gépe egy kicsit közelebb volt, viszont míg a Pegase egy szépen rendben tartott magángép volt, addig a Jantar egy klubos gép, így elég rossz állapotban volt a verseny előtt.

Miután kiérkeztünk, nagyon sokat kellett dolgozni a Jantaron, hogy használható állapotba hozzuk. Két napot kellett ahhoz, hogy minden megfelelően működjön. Földi Zoli itthonról magával vitte a fedélzeti számítógépét és az elektromos varióját, így ezeket is be kellett építenünk. Kiderült, hogy a Braunschweig-cső is el van dugulva, így ezt is ki kellett tisztítani, és a repülőgép súlypontja sem volt rendben. Ez utóbbit az akkumulátorok átszerelésével végül ki tudtuk javítani. A mérlegelésnél derült ki, hogy a gép 12,5 kilóval nehezebb a maximálisan engedélyezett súlynál, így még a vízrendszert is ki kellett szerelnünk. A végére viszont technikailag használható állapotba sikerült hozni a gépet. Szerencsére Mészáros Zoli Pegase-a magánkézben volt, és a géppel együtt jött a tulajdonosa is, így ezzel nem kellett olyan sokat dolgozni.

A kiutazás során volt valami gondotok?

Alapvetően jó ment minden: karácsony másnapján indultunk itthonról Földi Zolival ketten, Bécsből először Madridba repültünk, ahol egy éjszakát töltöttünk el Mészáros Zoli bérelt szobájában, aki ott dolgozik pilótaként. Innen indultunk tovább a 13 és fél órás útra Buenos Airesbe. Megérkezés után a vámosok kiszúrták Földi Zoli műszereit, de végül – miután a vámosok felettese nyugodtan megvacsorázott – sikerült elmagyaráznunk, hogy a világbajnokságra jöttünk, így nem lett semmi gond. A Pásztor-család már várt minket a repülőtéren, és az első éjszakát náluk is töltöttük Matyi Lobosban lévő házában.

Másnap reggel felhívtuk a Jantar kisegítőjét, Gustavót, aki azt mondta, hogy délre ott lesz a géppel. Nemsokára már azzal hívott, hogy inkább kettőkor, végül este hat óra felé találkoztunk. Miután megismerkedtünk vele és a húszéves, rendkívül szűk Toyota pickupjával, még további hat órát utaztunk a verseny helyszínére, Adolfo Gonzalez Chavezbe. Itt láttuk meg a lakókocsinkat is, ami nem az általunk ismert lakókocsikra hasonlított, hanem a mezőgazdasági munkások konténerszerű lakóhelyére, amit traktorok vontatnak. Az első annyira rossz állapotban volt, hogy azonnal kértünk egy másikat a szervezőktől, akik nagyon gyorsan intézkedtek. A második lakókocsink egy kicsit nagyobb volt, de ebben is csak egy matrac nélküli emeletes ágyon tudtunk aludni. Végül Pásztorék adtak nekünk egy 50 centi széles laticelt, hogy megkönnyítsék a helyzetünket. Másnap a városban gyorsan vettünk még két vastag takarót, mert az éjszakák nagyon hidegek voltak.

Milyen volt az első találkozás a Pásztor-családdal, mit tudtatok róluk korábban?

Mind a ketten nagyon kedvesek voltak, és mindkettőjük elismert tagja az argentin repülőtársadalomnak. Még a nevezési folyamat során elküldték nekünk korábbi versenyeredményeiket, így tudtuk, hogy megállják majd a helyüket a világbajnokságon is.

Pásztor György családja még a szovjet front elől menekülve hagyta el Magyarországot, és először Ausztriába, majd Németországba mentek. Eredeti céljuk is Dél-Amerika volt, de előbb Németországban éltek három évig, mielőtt tovább tudtak indulni. Végül Argentínában vettek egy farmot, ahol a kis Gyuri dolga volt, hogy a kútból egész nap vizet húzzon az állatoknak. A kisfiú azonban nem szerette, hogy folyton a kút kerekét kell forgatnia, ezért kivett egy könyvet a helyi könyvtárból, és abból megtanulta, hogyan kell villanymotorokat építeni. Miután ezzel végzett, egy roncstelepen vett egy teherautó-önindítót, és ebből épített egy szivattyút a kútra, így többé már nem neki kellett a saját kezével vizet húznia. Ez az ötletesség egész későbbi pályáján végigkísérte, ugyanis az Argentin Vasutaknál dolgozott, és villanymotorokkal foglalkozott. Még a mai napig bejár heti egy nap a volt munkahelyére, segíteni az utódainak megoldani a problémákat. Matyi, a fia szintén villamosmérnök, ő egy energetikai nagyvállalatnál dolgozik rendszer-karbantartó mérnökként.

A Pásztor-családban egyébként nem csak a férfiak hódolnak a repülésnek, Matyi húga is sokat repült vitorlázógépekkel egészen addig, amíg meg nem született az első gyermeke.

A verseny honlapján sokat olvashattunk arról, hogy nem igazán volt jó az idő, mert a vb-t megelőző időben nagyon sokat esett az eső. Ez hogyan érintett titeket?

2012 nagyon csapadékos év volt Argentínában, és decemberben is sok eső esett. Ez sajnos az egész versenyre rányomta a bélyegét, mert nem volt jó az idő. Ráadásul az első héten nagyon erős, 50 kilométeres szél is fújt, ami az edzőnapokat és az első versenyszámokat is nagyon megnehezítette. A nedves talaj miatt az emelések gyengék voltak, így senki sem tudott igazán jókat menni, ráadásul az első héten száraztermikes volt az idő, így inkább bolyban repültek a versenyzők.

A verseny számunkra nagyon jól kezdődött, ugyanis Földi Zoli az első számban – amit később sajnos érvénytelenítettek – nyerni tudott. Ez a későbbiekben viszont visszaütött, mert Zoli nagyon optimista lett, így amikor később nem jöttek az eredmények, akkor már nem volt jó a hangulata, igaz, az utolsó előtti számban a kitűnő hatodik helyet szerezte meg. Pásztor Matyi az első héten többször is vezetett, és végül csak az utolsó napon csúszott le a dobogóról. Amikor leszállt, én mentem oda hozzá elsőként, hogy gratuláljak neki a negyedik helyhez. Ő egy kicsit csalódott volt, mert lecsúszott a dobogóról, de végül ő is boldog volt ezzel a nagyszerű eredménnyel.

A két Zoli sajnos nem igazán tudott együtt repülni. Korábban itthon nem tudták gyakorolni a géppárban repülést, és verseny közben ezt sajnos már késő gyakorolni. Megnehezítette a közös munkát az is, hogy mind a két gép rádiója nagyon rossz volt, nyolc kilométeren túl már egymást sem hallották a levegőben, velünk, földiekkel pedig még nehezebben tudtak kapcsolatot tartani. Így mind a ketten egyedül próbálkoztak az idő nagy részében.

A Pásztorok viszont sokat mentek együtt: Gyuri hatalmas tapasztalatával sokat segített a fiának, azonban másfél óra után általában már túl veszélyesnek találta a bolyban repülést, és onnantól egyedül ment tovább a feladaton, így rendszerint rosszabb eredményekkel ért célba, mint a boly tagjai. Ők ketten egymás között spanyolul rádióztak, így önkéntelenül is segítettek az argentin géppárnak, akik Matyi legnagyobb ellenfelei voltak. Meg kell jegyezni azt is, hogy az argentinoknak volt még egy „felderítőjük” a verseny környékén: egy Nimbus 3 keringett nem messze a mezőnytől. Egyszer azonban ez a gép is alacsonyra került, és már nem tudta beindítani a motorját, így a szervezők és a mezőny nem kis meglepetésére a chavezi reptéren szállt le.

A repülésen kívül hogyan éreztétek magatokat?

Nagyon jó volt a szervezés, így élvezni tudtuk a repülésmentes órákat is. A megnyitón nagyon kitettek magukért a házigazdák, az étterem és a reptéri programok is nagyon jó voltak. Napközben használhattuk az úszómedencét, és rengeteg szervező állt a rendelkezésünkre. Már az edzőhét alatt is sokan ott voltak, az egész argentin repülőtársadalom megmozdult, hogy sikeressé tegye a vb-t. Az első napon kaptunk egy kis füzetet, amiben fényképpel együtt bemutatták mind a 78 szervezőt, beleértve azt is, hogy ők hol tartanak a saját repülő pályafutásukban. A terepekre is mindig adtak mellénk egy helyi embert, ha nem volt argentin kisegítőnk, aki segített megkeresni a rendőrséget, ha a terepre vezető kapuk kinyitása miatt szükség volt rájuk.

A hagyományos nemzetközi est is nagyon jól sikerült. Mi gulyást főztünk, azért is, mert nagyon sokan hiányolták Gulyás Gyurit, de a pálinka is nagyon népszerű volt. Igaz, korábban egyikünk sem főzött gulyást, de végül némi otthoni telefonos segítséggel hat kiló hús és hat kiló krumpli felhasználásával az est egyik legnépszerűbb ételét készítettük el. A záróbuli is nagyon jól sikerült, úgyhogy egy kellemes hangulatú versenyen vettünk részt.

Összességében hogyan értékelnéd a világbajnokságon nyújtott magyar szereplést?

Pásztor Matyi negyedik helye minden várakozásunkat felülmúlta, ez nagyon nagy siker. Klubban nagyjából az lett az eredmény, amire számítottunk, bérelt gépekkel sajnos nem lehet igazán jó helyezést elérni. Ahogy az velünk is előfordult, ezek a gépek sokszor rossz állapotban vannak, így nem lehet tőlük jó teljesítményeket várni. Nem véletlen, hogy a nagy csapatok, mint például a németek vagy a lengyelek konténerekben hozták el a saját gépeiket otthonról, hogy biztosra menjenek.

Sajnos az időjárás nem igazán volt kedvező, ezért az utolsó napon elért viszonylag rosszabb eredmények a végső sorrendre is nagyon nagy hatással voltak, többek között ezért is csúszott le végül Matyi a dobogóról. Ennek ellenére úgy gondolom, nagyon sok tanulsággal gazdagodtunk, mind a repülés, mind a szervezés tekintetében. Mivel 2015-ben Őcsény rendezi majd a vitorlázórepülő Európa-bajnokságot, ezért a szervezésből is igyekszünk majd eltanulni néhány jó dolgot.