Környezetbarát poggyászkocsi – játékból

Sokáig foglalkoztatott a gondolat, hogy lehet-e Dh kocsit kialakítani kéttengelyes német egységkocsi (donnerbüchse) felhasználásával. Csábító a dologban, hogy a tető vége egyenes kialakítású, tehát ott reszelésre, dongásításra nincs szükség. Ugyanakkor a hossz, a tengelytáv és az oldal alján levő merevítő lemezdarabok már némi akadályt jelentenek. Az ötletnek látszólag az adja meg a kegyelemdöfést, hogy a tető egy kicsit túlnyúlik a kocsi elején. Márpedig jelen felszereltségem mellett keresztülvihetetlen számomra a homlokfal síkba hozása a tető érintetlenül hagyása mellett. Azonban a régi PIKO zárt peronos játékkocsijának oldala mutat némi hasonlóságot, és a teteje is leszedhető, ezért rászántam magamat két ilyen darab vásárlására és feldarabolására.

A recept hasonló a korábbiakhoz: a két méretre vágott kocsirészt pontosan kell összeragasztani. Hasznos tipp, hogy ragasztáskor mindkét felületet kenjük be a modellragasztóval, majd várjunk pár másodpercig, hogy meglágyuljon a műanyag, ezek után illesszük össze a két részt, állítsuk be megfelelő helyzetbe (síkba), végül nyomjuk össze. Persze ezután is még lesz szükség kisebb korrekcióra, de nincsen probléma, egy-két percig ezt engedi is a ragasztó.

A kocsi alja viszont több beavatkozást igényelt. A lépcsőket, ütközőket, csapágyakat és a kapcsolótartókat tőből kellett levágni, mert csúnyák, valamint használhatatlanok. A futóművet a Da kocsi átalakításakor megmaradt csapágylemezből és imitációból készítettem. Hasonló az eredete a kuplungtartónak is. Az akkuládák ismét Schicht eredetűek, de itt két kisebbet használtam fel. Ennek célszerűségi oka volt: egyrészt volt ilyen ládakiosztású kocsi is, másrészt ilyen alkatrész volt éppen kéznél. Az oldalsó merevítéseket itt is elkészítettem, mint a Dnz kocsinál, öntapadós fóliából. A gyári rövid ütközőket Zzemoki-félével pótoltam. Végül felkerült még egy légtartály is a poggyásztér ajtó közelébe. Az eredet szintén Schicht Y kocsi volt.

Az ablakok, poggyásztérajtók méretre reszelése után a kutyaszellőző lyukakat kellett kifúrni. Ehhez sablonként a 4 tengelyes poggyász megmaradt tartalék kutyaajtaját használtam sablonként. A lyukak 0,3 milliméter átmérőjűek. Az alvázra ennél a kocsinál kívülről kell felragasztani a poggyásztéri feljárót. A kilincseket, kocsivégeket hasonlóan alakítottam ki, mint a Bz kocsiknál. Itt már hasznosítottam a Dnz kocsinál szerzett tapasztalatomat, vagyis az alapanyagként használt létra második és negyedik fokát kivágva ragasztottam a 0,1 milliméter vastag rézlemezre, így lett belőle az átjáró korlátja.

Már az ablakok, poggyásztérajtók kialakításánál is látszott, hogy a kocsiszekrény kissé aránytalan, ez a festést követő matricázásnál alaposan megmutatkozott. Bár a sorok közötti távolságot csökkentettem, a betűk mégis sokkal nagyobbnak hatnak, mint amennyire kellene. A kalauzfülkébe szintén a német egységkocsi belsejéből, valamint Zzemoki alkatrészekből készült a „bútorzat” némi darabolással, ragasztással. Ennek kidolgozása közel sem olyan részletes, mint a kocsi többi része, mert az ablakon keresztül viszonylag kevéssé látszik.

Mi tagadás, amikor elkészültem a kocsival, kissé elszontyolodtam. Az alapvető aránytalanság sajnos eléggé látszik. Aztán minél messzebbről néztem, rájöttem, hogy a távolság jól áll neki. Tulajdonképpen van olyan gyári kocsi is, ahol szintén jól tetten érhetők a pontatlanságok. Azokkal egy vonatba sorozva (létezett is ilyen szerelvény) hibái ellenére 1-2 méterről visszaadja annak a kornak a hangulatát. Vagy ha úgy tetszik, egy német játék kocsiból lett egy MÁV-os.

Végül, de nem utolsósorban, segítőim voltak: Szabados Roland (matricák), Czéh György és Lossonczy Mikós (képek), Bedőcs Tamás (ablakok).