Kötelékben repülni
Nagyon szép, amikor több repülőgép, mintha össze lennének kötve, simán siklik a légben, szinte úsznak együtt, mintha ez természetes volna. Nem az! Nagyon kevés nehezebb feladat létezik, mint kötelékben műrepülni. A pilóta csak egyet lát: a társát, akit követnie kell. Aki mellette, mögötte repül, az szintén csak egyet figyel, akit követ. A sok kis egymásra figyelésből jön össze a tökéletes kötelék. Nem várható el embertől, hogy jobbra és balra egyformán figyeljen ilyen szoros helyzetben. Csak egyet figyelhet. Mindenkinek a helyét kell tartania olyan távolságban és sebességgel, ahogy jó. Közben folyton mozog a gázkar, mert bármi közbejöhet: széllökés, elcsúszás, lemaradás, ráfutás; a gázkar az egyetlen fékező-gyorsító tényező. A botkormányt tartó kéz és az oldalkormányt irányító két láb is állandó készültségben van, apró korrigálások tömkelegét hajtja végre.
Figyelemmegosztás persze van: néha a műszerekre is rá kell pillantani, néha a horizontra is, de legfontosabb a vezér, vagy a mögötte lévő bármely kísérő követése. Amikor a kép a nézők számára összeáll, elképzelni sem tudják, micsoda teljesítmény, amit látnak. Állandó életveszély, ezer apró mozdulat, amit nem lehet elvéteni, és a végén a taps, amit nem is hallanak azok, akik elszáguldanak a fejük fölött csodálatos rendben.
A kötelék-műrepülés a repülés legnehezebb műfaja; minél nagyobb a sebesség, annál embert próbálóbb. Nincs idő korrigálni, mindent mindig pontosan kell tenni. És akik ezt teszik, azoknak minden elismerés kijár. Ők olyat tudnak, amit az emberiség 99,99 százaléka csak álmodik.
A képeken és a filmen a világ egyik, ha nem a legjobb katonai köteléke, az amerikai hadtengerészeti légierő formációja, az F-18-asokkal repülő Blue Angels.
