Ládaprojekt, avagy helytakarékos megoldások a lakásban: Szeged-átrakó állomás

A szegedi Nagy Zoltán, azaz Lokfabrik a közelmúltban folytatta úgynevezett ládaprojektjét! Lássuk ezt a H0e történetet a szerző saját előadásában.

A keskeny nyomköz sokáig érdeklődési körömön kívül esett. Helybéliként ugyan ismertem a Szegedi Kisvasút a múltbeli létét, ám sosem gondoltam volna, hogy témaként valaha is előveszem.

A kisvasút jövőre, 2027. február hetedikén lesz százéves, és 1975-ben zárták be. Ha találtam is képeket róla, csak egy furcsa kis dobozszerű mozdonyt, vagy egy aprócska gőzöst láttam az akkori Rudolf (ma: Roosevelt) téren a szerelvénnyel indulásra készen. Napjainkban ugyanitt egy emléktábla, illetve újabban egy, a játszótéren jellegében hasonlatos fa kisvonat őrzi az emlékét.

Egy napon viszont gyökeresen megváltozott az érdeklődésem, az interneten ugyanis rátaláltam a Madzagvasút bezárása előtt készült dokumentumfilmre. Visszarepített a ’70-es évekbe, belepillanthattam az akkor ott utazó emberek életnek néhány pillanatába. Ez elég volt ahhoz, hogy utána olvassak és alaposan beleássam magamat a témába.

Meglepetésemre, nagyon sok anyag állt rendelkezésre a világhálón, és ekkor figyeltem fel a vasútüzemi szempontból legizgalmasabb helyszínre, Szeged-Átrakó állomásra. Néhány perc kutakodás után már körvonalazódott bennem, mennyire izgalmas helyszíne lehetett ez a szinte elfeledett kisvasútnak. A mai térképen is tökéletesen lekövethető az egykori nyomvonal, ráadásul szinte minden fontosabb épület megvan a jellegzetes vasúti víztorony alatt. Körbekérdeztem a hozzáértőket, igyekeztem minden fontos információt összegyűjteni a majdani projekthez. Sok nyitott kérdés volt – köztük az egyik legfontosabb, hogy nem voltak H0e léptékű modelljeim. Ettől kezdve egy dolog már biztosnak tűnt, bár nem lesz olcsó vállalkozás, de a téma mostohán kezelt mivolta, és a tény, hogy egy ekkora dokumentációval büszkélkedő üggyel nem, vagy csak alig foglalkoztak modellezők, tovább hajtott a megvalósítás felé.

A kérdés persze továbbra is fennállt, mit is építsek pontosan?

Eldöntöttem, hogy az átrakóállomás egy részét építem meg. Első lépésként felrajzoltam néhány vázlatot a Google térképre, hogy lássam, mi mekkora területen férne el. Ezzel párhuzamosan a fentrol.hu-n korabeli légi felvételeket kezdtem el tanulmányozni, hogy minél jobban megismerkedjek a legfontosabb részletekkel. A vágányzat vázlatos rajza megmutatta mit tudok majd alkotni az adott területen, és megmutatkozott a H0e előnye is, miszerint egy kis hossztorzítással sokkal kompaktabb állomást lehet építeni a sima H0-hoz képest. Lehetőség van bejárható fűtőházi terület kialakítására, de a vágányrajz jellege ráadásul egy más típusú játékra is teret ad: amolyan tolatós puzzle helyszíne is lehet bizonyos kompromisszumokkal.

A dobozzal követtem előző komoly projektem mintáját, és építettem egy kisebb 700-szor 350 milliméter alapterületű, 200 milliméter széles dobozt, ami hosszában nyitható, így 1400 milliméter hosszú, lenyitott előlappal 450 milliméter szélességben építkezhettem. A pályageometria abban segített, hogy az összeszűkülő váltókörzet miatt az állomás és a fűtőház tökéletesen elválasztható a két oldalra.

Az épületekhez két milliméter vastag PVC-lemezt rendeltem. Az oldallapokat előre kiszerkesztettem és kinyomtattam az előzetes tervek alapján meghatározott méretekkel, a könnyű és pontos szabáshoz. Az ablakokat 3D nyomtatásból, a tetőt az Auhagen különféle készleteiből építettem. Cserép, kémény, eresz, kúpcserép szettek – ezekre is mind szükség volt. Összeépítés után a falakat ragasztóval kentem le, és finomszemcsés homokkal szórtam meg a vakolat hatás érdekében.

Ezután hosszas festés következett mire elkezdett közelíteni minden épület a kívánt hatáshoz. A hosszban meghozott kompromisszumok áldozatává a fűtőház vált, hiszen csak az első néhány métere fért föl, illetve a felvételi épület is csak hossztorzított kivitelű lehetett. A lenyitható előlapon még helyet kaphatott egy tárolóterület, továbbá az állomás nagyvasúti vágányai felé haladó vágányszakasz, amelyekkel az előtér sokkal gazdagabbnak mutatkozik, valamint nagyrészt elrejti a zsanérokat.

Az ilyen jellegű, összecsukható szerkezeteknél további nehézséget jelentenek a magas tereptárgyak, mivel ezeknek a túloldali elemen ki kell alakítani a területet a zárt állapotban is. A valóságot leképezni hivatott alkotásoknál rendre kötöttséggel jár az egyes tereptárgyak elhelyezése, ám apró mozgásokra azért mindig van lehetőség. Jelen esetben az épületek, fák és egy, a terület megvilágításáért felelős fényvető torony okozott kisebb fejtörést, de a növényzet megfelelő elhelyezésével elegendő hely lett szinte mindenhol. Mindössze a felvételi épület előtti nyárfák kaptak alapos visszametszést, így leginkább tujákra hasonlítanak, mintsem a hetvenes évek fáira.

A villamos ellátás ezúttal is, akárcsak a korábbi ládaprojektemnél, a PVC-lemez aljába mart hornyokban kapott helyet, így megőrizve a láda karcsúságát a jövőbeni hordozhatóság és tárolhatóság reményében. A zárt állapotban nyitva maradt oldalt ez alkalommal is rugalmas vászon védi a portól és egyéb sérülésektől.

Izgalmas nyomozómunkában volt osztályrészem, miközben több új, nagyon lelkes ismerőst is szereztem. Szeged-Átrakót még sokáig lehet a tökéletesség felé csiszolni, ám a maga módján egy ideig apró, de megfogható formában őrzi ezt a Szeged környéki településeknek (Szentmihálytelek, Domaszék, Zákányszék, Mórahalom, Királyhalom, Ásotthalom, Ruzsa, Pusztamérges) nagyon fontos időszakot.

(Az Indóházban 2024 decemberében megjelent írás alapján. Érdemes tanulmányozni Lokfabrik Facebook oldalát.)

Nyitóképünkön: Szeged-átrakó utolsó üzeméveit idézi a ’70-es évekből a porszürke, kissé megkopott felvételi épület előtt álló sötétzöld Mk48-as továbbította Bax kocsikból álló szerelvény. A háttérben felsejlik a Fogadalmi templom kettős tornya is